6620. lajstromszámú szabadalom • Javított cserzőeljárás

— 2 — hogy a bőrnek a cserzés alatti kipréselése és annak a cserforrázatba újból való bevitele máiévekkel ezelőtt javaslatba lett hozva Cuox és Vectora által, de e műveletnek ezen alakban és kivitelben csak hiányos hatása volt, mely csak a sűrített cseranyagoldatoknak kivonatok alakjában a bőr belsejében való bevitele által, erőművi úton való beványolással jut teljes érvényre. Épp oly ismeretes és alkalmazott dolog a bőröknek forgó hordókban való erőművi kezelése a cserzés alatt. Mindazonáltal e két erőművi művelet kombinácziója új, de melyekkel mindenkor a kivonatok megválasztásának és használatuk idejében való sűrűségüknek is egyezniök kell. A fönn elvben jellemzett cserző eljárás gyakorlati kivitele a következő : A megtisztított bőröket, — melyeknek természetes alkata a cserzés előtt növényi cseranyagokkal való előzetes kezelést igényel sókkal vagy sókeverékekkel, szabad savak hozzákeverésével, vagy a nélkül kezeljük. E kezelés vagy a csupasz bőrnek közvetlenül a sókkal való bedörzsölése által történik, vagy vizes oldatban vannak azok, különösen, ha szabad savat is alkalmazunk, mellyel a bőrök kezeltetnek, akár a bőröknek az oldatba való befektetése, akár ezen oldatnak a bőrökbe való beványolása által történjék is az. Az előzetes kezelésre szolgáló sók gyanánt azok értendők, melyektulaj donságuknál fogva a bőrrostokat úgy szigetelik el, hogy azok a préselés vagy megszárítás után többé össze nem tapadnak. Ily sók a konyhasó és az ehez hasonló, oldható haloidsók, azután még az alkaliák. földalkaliák és fémoxydok oldható sói is. A legolcsóbb ezek közül a konyhasó, melyei a rostok elszigetelésének czélja igen jól elérhető; esetleges keverékül való savként a közönségesen színes bőrhöz használt kénsav szolgál, mely különben bármely más szabad sav által pótolható; ezek helyett növényi csersav is használható. A sóval, esetleg savval való ezen kezelés folytán a csupasz bőrök a cserzés jellegét nyerik, mely azonban nem cserzés, mert az vízzel ismét kimosható, de a mely megengedi. hogy a csupasz bőrt csekély víztartalomig ki lehet préselni, anélkül, hogy egyszersmind annak rostjai kiszáradnának, mely állapotban azok nem cserződnek. Az így kipréselt csupasz bőröket egy tengelye körül forgó cserzőhordóba tesszük, melybe annyi sűrített eseranyag-ki vonat vihető be, amenynyit a bőrök belsejökbe fölvenni képesek. Ezek bizonyos ideig, melynek tartama a bőr vastagságától függ és 2—12 órát tehet ki, a cserzőhordóban mozgattatnak oly czélból, hogy a csupasz bőrök belsejében lévő cseranyag a bőr finom szövedékébe vitessék. s ott szilárdan leköttessék. Mihelyt a bőrbe vitt cseranyag le van kötve, a bőiújból kipréseltetik és hasonló módon, mint föntebb újabb cseranyagmennyiségeket kap. melyek ismét a bőr belsejébe vitetnek és ott leköttetnek. Az eljárás mindaddig folytatódik, inig a bőrök oly fokig vannak cseranyaggal telítve, a mely tokig azt az előállítandó bőrfaj megkívánja, vagy amely fokot általában a fönti kezeléssel elérni akarjuk. Más állati bőrfajok, melyeknek természeti alkatuk nem igényel előzetes kezelést a fönn megjelölt sókkal, előbb közönséges cserforrázatokkal vagy festékekkel a cserzőhordóban való erőművi kezelés segélyével, vagy a nélkül azon állapotig kezeltetnek, melyben azok a kipréselésiiket megengedik, anélkül, hogy belsejökben összezsugorodnának, és ezáltal a sűrített cseranyagnak a bőr belsejébe való behatolását és fölvételét lehetetlenné tennék. Ha a bőrök és pedig ezúttal maga a cseranyag által már úgy előkészíttettek, hogy azok préselése a jelzett hatással eszközölhető, akkor a bőrök préselése és további kezelése következik cseranyag kivonattal, a forgó hordóban való ványolás segélyével, épúgy, miként ez előbb jelezve volt, vagy egészen készre vagy a cserzésnek csak egy bizonyos fokáig, melytől kezdve a bőrt tovább közönséges festék vagy keverőgödrökben vagy cserzőhordókban friss cseranyagokkal vagy kivonat-forrázatokkal kicserezzük. Ez utóbbi akkor történik, ha az előállítandó bőrnek egy bizonyos bőrtypus.