6593. lajstromszámú szabadalom • Raktársátor
— 2 szítőkötéllel (drótkötéllel) mindkét r sarokoszloppal (2. ábra), valamint a sátor sarkaiban bevert g czövekekkel van összekötve. Ezen két oszlopnak mindegyike egy h füllel bír, melybe a 1> ereszgerendán megerősített h1 vonórúd van beakasztva. A c mellékoszlopok alsó végeikkel a talajon szabadon fölfekvő c1 alátétlemezekre támaszkodnak (3. ábra) és fölső végeiken dugóhúzó-alakú c2 peczkekkel vannak ellátvamelyek az i feszítő készüléknek i1 kengyelein át, valamint a cl sátortetőbe illesztett d2 bőrgyűrűkön át fölfelé nyúlnak. A sátor fölállításánál ezen mellékoszlopokat alulról forgatjuk be c2 peczkeikkel a sátortető megfelelő nyílásain át. A c2 peczek kanyarulatai a sátortetőnek erős vihar által való szétbontását akadályozzák meg. A c mellékoszlopok mindegyike az i kettős drótkötél által a talajba vert g vihar elleni czövekkel (3.. 6. és 7. ábrák) van összekötve. A sarkokban lévő c mellékoszlopokhoz azonban a szilárdságra való tekintetből két i feszítőkötél csatlakozik, melyeknek külső végei két g karóval vannak összekötve. Mint az 5. ábrából látható, az i drótkötelek az i2 szövetburokkal vannak körülzárva, mely azokat a rozsdásodás elleuében megvédi. Ezen i2 burokba, mely tömlőalakkal bír, az «3 fémbujtatók arra szolgálnak, hogy a sátornak j oldalfalait a rajtuk megerősített j1 zsinegek segélyével ismert módon az i2 burokhoz kössék. Ezen elrendezésnél fogva a sátornak j oldalfalai egy egészet képeznek valamennyi i drótkötéllel, minek következtében az oldalas szélnyomás az állandóan kifeszített drótkötelekre vitetik át. Másrészt azonban az i2 burok elég bő arra. hogy a sátorponyvának kisebb eltolódásokat megengedjen. A mint már említve volt, mindegyik i drótkötél i1 bujtatója segélyével az illető c mellékoszlopnak c2 peczkéhez van erősítve. Egy hasonló, a drótkötél alsó végén elrendezett bujtató a g viharkaróval való összeköttetést állítja elő. A találmány értelmében a g viharkarók mindegyike (3., 6. és 7. ábrák) egy kettős -szögletvasból áll. mely alul hegyes és két, egymással derékszöget bezáró, hozzászögecselt g1 szárnnyal van ellátva. A g1 szárnyakkal szemben fekvő oldalon a drótkötél kengyelének befogadására a g2 kampó van megerősítve. Az i kötélnek megfeszítése czéljából a g viharkaró oly mélyen veretik a földbe, míg a g1 szárnyainak fölső széle közel nem jut a földszín magasságáig. A g1 szárnyak az i kötél húzását nagyobb fölületre osztják szét és a karónak meglazulását megakadályozzák. A sátornak j oldalfalai, épp úgy, mint a d tető rothadás ellenében biztosított, impregnált ponyvából állanak és az előbbiek az utóbbival kapcsokkal és gyűrűkkel vannak összekötve. Az ekkor szabadon maradó, az egész sátor terjedelmének hosszában elnyúló k rés (1. ábra) állandó légkeringést tesz lehetővé. A j oldalfalaknak alsó széle az egész sátor körül futó j2 szegéllyel van ellátva, mely a talajba vert kis j3 faczövekeken van megerősítve. A sátor körül az l vízárkot ássuk ki és a nyert talajföldet a j2 szegélyre hányjuk. Ezáltal a sátorfal alsó szélét a talajjal légmentesen elzárjuk. A j oldalfalakban tetszőleges pontokon visszacsapható sátorajtókat rendezhetünk el. (SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Bátor tárgyaknak eltartására, illetőleg a legénységnek a szabadban való elszállásolására, melyet gyorsan lehet fölállítani és lebontani, mely áll a b ereszgerendákat hordó a főoszlopokból, a d tetőt kerületén tartó c mellékoszlopokból, az a főoszlopokat a c sarokoszlopokkal és a g sarokczövekekkel feszítetten összekötő f drótkötelekből és i feszítőkötelekből, melyek a c mellékoszlopoknak fölső végét a talajba vert g karókkal kötik össze. 2. Az 1. alatt jellemzett sátornál az t drótköteleknek a rozsdásodást meggátló <2 szövetburokban való elrendezése, mely burkot a sátornak j oldalfalával lehet összezsinegelni.
