6541. lajstromszámú szabadalom • Olvadó biztosíték hulló tolóval villamos áramkörök számára

tárok között pontosan meghatározható, addig azon időpont, melyben az említett módon kettősen (megterhelés és izzítás által) igénybe vett olvadási huzal molekuláinak áramvezető összefüggését elveszti, a mechanikus megterheltetésnek és az áramerősségnek rendkívül bonyolódott és előzőleg alig meghatározható törvényszerűségnek aliivetett funkcziója, melynél mindkét tenyező. összes időközönként változó lefolyásának kölcsönös viszonyában kérdéses és melynél véletlen rázkódtatások és pillanatnyi áramlökések tetemesen befolyással bírhatnak. Megjegyzendő még, hogy ugyanazon előre nem látható körülmények éppen oly mértékben érvényesek az olvadási huzalnak hosszirányában való húzási igénybevételére mint annak nyírási vagy hajlítási igénybevételére. Hogy tehát az olvadási huzal szabatos működésében ne akadályoztassák, szükséges, hogy az olvadási huzal azon ponton, melyben keresztmetszete szűkítve van, a tisztán physikai megterheltetésen kívül minden más igénybevétel alól fölmentessék. Hogy ezen föltétel az előbb leírt elrendezésben tartalmazott mechanikus zárómű alkalmazásánál is kielégitessék, szükségesnek mutatkozik, hogy az olvadási huzalnak a hőmérsékemelkedés következtében beálló megolvasztásának fizikai folyamata ne közcetlenül hasson kikapcsolólag a hulló tolóban tartalmazott mechanikus feszítőműre, hanem hogy utóbbi csak egy másodsorban bekövetkező folyamat, nevezetesen a fényívképződés által hozassék működésbe. Ez utóbbi, az általa hirtelen létesített, magasfokú és igen intenzív hőfejlesztés következtében lényegesen erősebb hatásokra használható, mint az olvadási huzalnak a czélzott pontossággal csak minden káros befolyás távoltartása esetében bekövetkező folyékonyítása. anélkül, hogy ezt. mint az azt megelőző jelenséget meggátolhatná. Ezen elven tehát, mely szerint az olvadó biztosíték egy az olvadási fényív izzása által kikapcsolt magasabb rendű feszítőműre van behatással, oly szerkezetek létesíthetők, melyeknél tetszőleges hatások tétetnek függővé a biztosíték megolvasztásától, anélkül, hogy a biztosítéknak eredeti, elsőrendű hatása bármiképen is befolyásoltatnék. Hogy az imént előadottak a föntebb magyarázott czélokra gyakorlatilag hasznosíttassanak, mindenekelőtt a többi elrendezés megtartásával, a mint azt az 1. rajzlap 4. ábrája mutatja, az olvadási huzalt középen, a hol az a B bevágást áthidalva a T tolót hordja, olyképen lehet vastagítani, hogy ezáltal a kétoldalt lévő, vékonyabb olvadási pontok fizikai behatásának befolyásolása a mechanikus nyomás által kizártnak mutatkozik. A sodrony vékonyabb pontjainak heves fényívfejlődésnél végbemenő megolvadásakor már most a vastagabb középrész is könnyen fog a fényív heve által fölemésztetni, illetve megolvasztatni, úgy hogy ennek a T tolóra gyakorolt támasztó hatásának meg kell szűnnie, mely tolattyú ekkor, a C rúgó vonóerejének engedve, a B bevágásba csappan, hogy így a fényív föntartására mindenekelőtt szükséges légátjárót szilárd testként való közbelépése által megszakítsa. A mi ezen elrendezésnél még aggályosnak és javítandónak látszik, az azon körülmény. hogy valamint a biztonsági huzalnak közepe, úgy ennek végei, tehát a sarkszorítók is a két oldalt föllépő tűzjelenség által szenvednek; azonkívül kívánatosnak látszik, hogy a csíknak csak egy olvadási pontja legyen és hogy e tekintetben az olvadási huzalnak rendes, szűkített közepű alakjától el ne térjünk. Ezen követelményeknek igen jól megfelelő berendezést a 2. rajzlap tüntet föl. a melyen két hulló toló ugyanolyan módon mint előbb, de itt az olvadási csíknak két vastagított végén nyugodván, nemcsak a középen keletkező és a két oldalra átégő fényívet vágják el a körülményekhez képest egyszerűen vagy kettősen, hanem az olvadási csíknak két végét és a szorítócsavarokat is lehetőleg megvédik a tűzsérülések ellenében. Az elhasznált olvadási csíknak megújítása czéljából a hulló tolókat fölemeljük és a bizto-