6416. lajstromszámú szabadalom • Mű-lábszár
Megjelent 1896. évi deczember hé 4-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL 6416. szám. XII/Q. OSZTÁLY. Mű-lábszár. HEINECKE HERMANN SZABÓMESTER ES HERTING BERTA MAGÁNZÓ REINÍCKENDORFBAN. Szabadalmaztatott 1896 április hó 13-ától kezdve. Az edd igeié gyártott és használatban lévő műlábszárak, melyek ágy az alsó, mint a fölső lábszárak helyetteSítsére szolgáltak* számos hátránnyal bírnak. Ezek rendesen a tag amputálása után visszamaradt csonka részre lesznek fölcsatolva, és minthogy a fest ezen pontjai, a soha teljesen be nem forradó sebeken különösen érzékenyek, a vi-selő egyénnek nagy fájdalmat okoznak, sőt gyakran vérzéseket, idéznek elő. Ezen ki vili a test sohasem nyeri vissza régi stabilitását, minthogy a csonka résszel való összeköttetés nenr lehet elegendő szilárd. Végül a láb mozgathatatlansága a futáskor igen zavarólag hat, minthogy a lábtalp mindigsegy és ugyanazon helyzetben marad, és ezáltal az útba eső akadályok, (mint pl. kövek) legyőzése soha sem történhetik átlépés, hanem csak elkerfdés által. A jelen találmány tárgya mindeme hátrányokat megszünteti, minthogy az ezt képező műlábszár nem lesz a csonka tagra fölcgalolva, hanem mankó módjára, egészen a váll alá nyúlva, az egész testet eléggé támogatja, a csipőcBuklóből való mozgatása által az érzékeny csonkarésszel egyáltalában nem jön szoros érintkezésbe és az önműködő, a természetes járásnak megfelelő lábmozgás folytán kis akadályok átlépését lehetővé teszi, A mellékelt rajz I. ábrája a műlábszár oldalnézetét; a 2. ábra annak elülnézetét tünteti föl, a testen elhelyezve. Mint említve volt, a lábszár lényegében ;egy több részből álló mankó alakját matatja, melynek legfelső része a mellkas oldalprofiljának megfelelően hajlította lapos vasból áll, mely kipárnázott b kártámaszt visel, melyet a váll fölé gombolandó c szíj tart. E laposvas alsó vége, /nz egyik oldalon fekvő d csukló segélyével úgy van a tulajdonképeni lábszálhoz kapcsolva, hogy azt csak előre lehet mozgatni. Maga a tulajdonképeni láb-' ’szár. egy erős e fa-szárjiől áll, mely alsó végén az f csukló körül foroghatólag. a szintén fából faragott, s g czipővel ellátott h lábat viseli. A Iái) önműködő és a természetes járásnak megfelelő mozgatása képezi a műlábszár fő jellegét. Ez az i fülbe '-elhelyezett, a másik váll fölé érő k heveder és az e fa-szár hátoldalán fekvő, ezt a h lábbal összekötő l rúgó segélyével lesz el, érve. A k heveder az e fa-szár hátoldalán körülbelül a csípő magasságában van' megeró'sittve és- a kl csattal úgy lesz beigazítva, I mvsüSft
