6301. lajstromszámú szabadalom • Önműködő waggonkapcsolás
czélból le van kerekítve. A keret keresztdarab kimetszése alatt elcsúsztatható c2 csúsztató a dg rúgó támaszául szolgál. Az f, f rúgók a vonórudat állandóan középállásban igyekszenek tartani. A.waggon homlokvége alatt beágyazott g tengely két végére, két mindkét végén megterhelt g, g1 emelő, és közepére két. a kex*et c. c oldalkarjainak megfelelő karmanttyú van szerelve. Ha a nyugvó helyzetben lévő II waggont egy lokomotivhoz vagy egy már összeállított vonatrészhez önműködőlég ütközés segélyével akarjuk kapcsolni, akkor a c, c\ c2 emelőt a rajzban pontozva ábrázolt helyzetbe visszük, míg a g tengelyt a teljes vonalakkal előtüntetett állásba'hozzuk. Ha a waggon ütközői találkoznak, akkor a tehetetlensége folytán visszamaradó keret a teljes vonásokkal előtüntetett helyzetbe jő és a kapcsolás létesül. Kikapcsolás esetén a g tengelyt gx . g1 és «/2 , g., karmanttyúival együtt a II waggonon pontozva előtüntetett helyzetbe hozzuk. Ha a lokomotív megindul, a megterhelt karmanttyúk tehetetlenségük folytán visszamaradnak és az X nyíl irányában fordúlnak el, addig, míg az emelőkarmanttyúk az I waggonon szemlélhető helyzetbe hozták a keretet. A gx . g, emelőkön alkalmazott gömbalakú terhelő súlyokat egyik felükön előnyösen vörösre, másik felükön pedig fehérre mázoljuk be, úgy hogy a vonat egyik végén állva egy tekintetre láthatjuk, hogy mely kapcsolószerkezet van a bekapcsoláshoz és melyik a kikapcsoláshoz beállítva. Hogy a c, c1 , c2 kapcsolókeret elforgását határoljuk, az a lemezen ax ütközőket alkalmazunk. SZABADALMI IGÉNYPONTOK. 1. Önműködő kapcsolás waggonok számára, jellemezve minden egyes waggon két homlokvégén alkalmazott horizontális tengely körül elforgatható (c, c1 , r:2 ) keret által, melynek keresztdarabjára a dx fejjel ellátott d vonórúd van alkalmazva, jellemezve továbbá a keretoldalkarok között a waggon homlokfalára erősített, fölül nyitott h kapcsolószekrény által, melynek mellső fala egy vertikális b1 kivágással bír, úgy hogy a kapcsolandó kocsinak a többi kocsiba ütközésénél;, a függélyes helyzetbe hozott keret tehetetlensége következtében visszamaradva, fölbillen és a vonófej a kapcsolószekrénybe. esik. 2. Az 1, igénypontban körülírt kapcsolásnál a kocsi meghúzásánál, annak önműködő kikapcsolására szolgáló berendezés, jellemezve a waggon homlokvége alatt be ágyazott g keresztirányú tengely által, melynek végeire gx . gx megterhelt karok és a keret oldalkarjainak megfelelő g2 . g., emelőkarok vannak szerelve, úgy hogy az emelőkarnak a kerethez való ütközése esetén, a fölfelé és hátrafelé álló megterhelt karok a kocsi meghúzása után, tehetetlenségük következtében visszamaradnak és a forgatható tengelyre szerelt emelőkarmanttyúk a keretet fölfelé kilendítik. 3. Az 1. igénypontban körülírt kapcsolásnál a kapcsolókeret keresztdarabjában hosszirányban elcsúsztatható d vonórúdnak és utóbbival összekötött d2 rugónak alkalmazása, mely rúgó egy kocsi hozzáiitközésénél megfeszíttetik. 4. Az 1. igénypontban körülírt kapcsolószerkezetnél a kapcsoló keret síkjában, hátsó vége körül elforgatható vonórúd alkalmazása azon czélból, hogy a kapcsolószerkezetet vízszintes síkban hajlékonnyá tegyük. 5. A 2. igénypontban körülírt kikapcsoló szerkezetnél a g kereszttengely végére szerelt gu gx karokra alkalmazott, két oldalon külömböző színnel befestett terhelő súlyok alkalmazása, oly czélból. hogy a vonat végén álló alkalmazott fölismerhesse, vájjon a kapcsolószerkezet a be- vagy kikapcsoláshoz van e beállítva. (1 rajzlap melléklettel.) Pallas részvénytársaság nyomd.íja Budapesléii
