6255. lajstromszámú szabadalom • Újítások szeszégető czefréknek kezelési eljárásán

Megjelent 1896. évi november lió 26-án. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 6255, szám. IV/b. OSZTÁLY. Újítások szeszégető czefréknek kezelési eljárásán. HERRMANN & HORN CZÉG BÉCSBEN. Szabadalmaztatott 1896 április hó 17-étől kezdve. A jelen találmány szeszégetőczefrék kezelési eljárásán eszközölt újításokra vonatkozik és czélja a szeszégetők üzemének lényeges javítása és egyszerűsítése a jelenleg használt czefréző eljárással, különösen élesztő-czefrének (műélesztőnek) alkalmazásával járó hátrányoknak és hibáknak kikerülése által. Az eddigi eljárások szerint tudvalevőleg a czefrék készítésére erjedő, újonan képződött élesztővel telitett ezefrét (műélesztő, élesztő-czefre) használnak, melyet a tejsavképződésnek lehető legnagyobb előmozdításával kisebb tömegben külön czefre-edényekben állítanak elő. A sajtolt élesztővel és erjedő műélesztővel előállított élesztő-ezef rének egy részét anyaélesztőnek leszedik és új műélesztő készítésére visszatartják. Ezen eljárásnál eddig, a gyakorlat által megadott tapasztalatok következtében mindig ahhoz ragaszkodtak, hogy minden egyes, erjedésbe hozandó főczefre számára külön anyaélesztő, tehát külön élesztő-czefre is alkalmaztatik, hogy az idegen élesztőknek bizonyos körülmények közt hátrányos befolyása elkerülhető legyen, melyeket csak akkor szabad adagolni, ha állandóan egynemű anyaélesztő alkalmazásánál ez utóbbi elfajul. A szeszégetők czefréjének ezen kezelési módja tekintettel a műélesztő alkalmazására azon lényeges hátránnyal jár, hogy gyakran, nevezetesen üzemmegszakítások vagy zavarok következtében, régi és igen savanyú élesztőket kell fölhasználni, melyek a tejsavképződést károsan befolyásolják és lényegesen meghosszabbítják; a czefrék készítése tekintetében pedig azon súlyos baj áll be, hogy az élesztő-czefrének és az abból származott anyaélesztőnek hátrányos tulajdonságai következtében minden egyes főczefre számára külön műélesztőt kell előállítani és külön anyaélesztőt kell adagolni, miáltal nemcsak sok terhes munka és az egyes élesztőfajokra való folytonos fölügyelés szükségeltetik, hanem nevezetesen nagy czefremennyiségeknél, különbözőképpen végbemenő erjedések is állnak be, mert az élesztő és a czefi-e nem mindig a helyes időpontban hozhatók kölcsönös behatásra. A találmány értelmében ezen bajok az által háríttatnak el, hogy az élesztőczefréhez, mely ha nem frissen állíttatott elő, előbb az ártalmas savaktól megszabadittatik, czukorrá való átalakulása után tejsavfermentumot adagolunk, még pedig egy korábbi folyamattól eredő, a savaktól hasonló módon megszabadított, megfelelő mennyi-