6227. lajstromszámú szabadalom • Korongeke
Az e1 vezetőgyűrű az emeltyűnek különböző pontjain rögzíthető, hogy a rúgó feszültsége módosíttassák. Hasonlóképen az e sín is egyik vagy mindkét végén lyukaknak sorával van ellátva, mely lyukak a sín hoszszának megváltoztatását és a c könyök és az E emeltyű viszonylagos helyzetének ezzel járó módosulásait megengedik. A B1 és E kéziemeltyűk oly közel vannak a H üléshez elrendezve, hogy a vezető azokat szántás közben kézzel elérheti és kezelheti, hogy az eke állását szabályozza és az ekét megemelje és sűlyessze. Az A keretgerendának hátsó végén az A\ A2 öntvények vannak megerősítve, melyek 1 szántókorongot és a K ekevasat hordják. Ezen tartók görbítettek s elől-hátul úgy vannak egymással összekötve, hogy az A1 rész függélyesen áll, míg az A2 rész vízszintesen fekszik. A két tartó között szabad tér marad fönn, melyben a forgó korong a kerethez keresztállásban és hozzá oly szög alatt vau elhelyezve, hogy a tengely vonalaa függélyes ívrészlet síkjába esik és doni" ború fölűlete a vízszintes ívrészlet homorú oldala felé van fordítva. Az A2 öntvény domború oldalán az a2 karimát hordja, mely az a3 , a° lyukakkal van ellátva azon csavarorsók számára, melyekkel ezen karima a 1) kereszttengelyhez és a vezető // ülését tartó h állványhoz van erősítve. Az A2 öntvényen a függő kar erősíthető meg, mely a forgó I korong tengelye számára csapágyakat hord. A korongnak oly hajlás adatik, mely közönséges eke vasának és simító deszkájának felel meg; a korong ezen irányban törekszik forogni és egyenes vonalban inozgattatik tova, úgy hogy a kívánt szélességű és mélységű barázdát emeli ki és fordítja meg. Ezen eredményt eddig csakis vezető kerekek, súlyok vagy nehéz állvány segélyével lehetett, még pedig tökéletlenül elérni. A korong fölfelé való kitérésének elkerülése végett itt, a helyett, hogy azt súlyokkal megterhelnők, ékalakú ekevasat alkalmazunk, mely a korongot egyidejűleg lehúzza. úgy hogy az elég mélyen hatol be a talajba s a kiemelendő barázda alatt lévő talajt annyira meglazítja, hogy a korong könnyebben hatolhat be s a talaj az esővíz által eszközölt kimosatás ellenében meg van védve. Az eke talajtúró vasa az ékalakú k saruból áll, mely úgy van elrendezve, hogy az a korong alatt hatol a talajba és hegyével a korongnak metsző éle elé nyúlik, míg a hajlott fölső fölületre a tárcsa hasító éle mögé nyúlik. Ezen saru a k1 állványra van erősítve, vagy azzal egy darabkészült, mely hátul az A1 öntvényre van erősítve. A k1 állvány bizonyos számú csavarlyukkal van ellátva s a talajtúró vasnak különböző pontjain különböző mélységekben való beállíthatósága czéljából az A1 tartón különböző magasságokban odacsavarható. De lehet a túró vasat más módon is beállítani, hegye messzebb nyúlhatik hátra és lejtős fölülettel és oldallemezzel lehet ellátva, anélkül, hogy ezáltal a találmány módosíttatnék. A k1 tartó az a1 vezető horonyba illik, mely külön eczélból van az A1 tartó hátsó végére alkalmazva és mely abban a tartón és az állványon elrendezett lyukakon áthaladó a* csavarok által tartatik meg. A k saru előnyösen az ábrákban föltüntetett alakkal bír és a k2 oldallemezzel van ellátva, mely az ekét egyenesben vezeti és a korongnak oldal nyomásának, valamint az oldalt kitérésre irányúló törekvése ellen hat. Ha tapadós vagy képlékeny talajt kell fölszántani, ajánlatos az L horzsolót elrendezni, mely a korong fölületét tisztán és simán tartja. Ezen horzsoló a ruganyos M sínnek egyik végéhez van erősítve, míg ennek másik vége az A1 tartón van elrendezve és a korongtengely mögött ruganyosan fekszik a korong homorú fölületéhez. Az eke működési módja a megelőző leírásból és a mellékelt rajzokból minden további magyarázat nélkül is világos. A korong azon ferde irányban, melybe állíttatott, keresztben a húzás irányára igyekszik futni és egyenesben vezetendő, hogy egyenletes barázdát emeljen ki, a mikor is folytonos forgás közben a talajt végig hasítja. Az ékalakú túró vasa különösen arra szolgál, hogy a talajt a szükséges mélységben áthassa és meglazítsa. Az eke
