6199. lajstromszámú szabadalom • Összekötő szerkezet

— 3 — kemény fémet vagy egyéb alkalmas anyagot alkalmazhatunk, melyet tömítően fektetünk a B alap G lyuka köré. A J alátétet vagy megelőzőleg illesztjük kívülről a lyuk köré és csak azután szorítjuk be az A véget vagy lehet ezen alátétet, mint a 6. ábrában a beillesztett A vég mögött is elrendezni. A karok ekkor mozdíthatlanúl vannak a H hasitékba zárva és az alaplemez ugyanekkor szorosan van a d » karoknak N, n szélei és valamely alkalmas A :,ó hüvely közé ékelve (1 ábra), mely utóbi • helyében az L csavaranya tartja meg; ezen L csavaranya a rúdnak vagy k külsejébe metszett M csavarmenettel szín ködésben, mely előnyösen árúd-, k vagy csőnek oly részén van elrendezvea 6 lyukba benyúlónál nagyobb á t 'vei bír; az 0 szél a vele ellátott rúdz ala pba való túlbehatolását akadályozza >s egyszersmind megóvja azil/csavar•tet is az ebből származható sérülésekig csavarmenet és a hasíték között az n i rész van elrendezve. A kifolyás ;á tolására szolgál még a P alátét is, i- . et lkalmas módon pl. az L csavarjaival szorítunk a helyére, a mikor is a K hűvel} elég hosszú, hogy a C hasítéknak hátulsó részét befödje. A Kkarmantyú a J P alátétek mellőzhetők, ha nem kívánunk gáz- vagy folyadékzáró összeköttetést, a mennyiben ekkor az L csavaranya vagy hasonló alkatrész az alaplemezt eléggé tömíti, úgy hogy az A rúd vagy cső mereven van rögzítve és ekkor az M és O közötti sima m részlet is szükségtelenné válik. A 10. ábrában bemutatott Ll

hüvelynek belsejében kiszögelő R peczek az oszlopnak A talpán elrendezett S hasítékába nyúl, miáltal a B alaplemez az L1

karmantyúnak T szorító fölűlete és a d:

e karoknak N, n szélei közé szoríttatik, míg a könyöklemeznek másik karja párhuzamosan az A véggel a C hasitékba helyezkedik. Ezen ábrából kitűnik, hogy a jelen találmányt az 1—6 ábrákban föltüntetett alátétek, hüvely és csavaranya nélkül is lehet alkalmazni; a találmány lényege abban áll, hogy ismeretes szorítóval az alaplemezt ezen szorító rész és az alapnak másik oldalán lévő egy vagy több könyöklemeznek egy vagy több karja közé ékeljük, míg ezen könyöklemezeknek másik karját mozdíthatlanul tartjuk meg. Ha az ekképen létesített összeköttetést föl akarjuk bontani, a kívülről rászerelt alkatrészeket (mint a csavaranyát, hüvelyt és alátéteket) az alaptól eltávolítjuk (6. ábra), minek megtörténtével az A csövet vagy rúdat forgatás nélkül húzhatjuk ki a G lyukból, úgy hogy a szerkezet teljesen rendben marad és újabb összeköttetés létesítésére kész. A d, e karoknak a B alapba való beillesztése után azokat oly állásba fordíthatjuk, a milyent a körülmények igényelnek, mint a mily pl. a csap kifolyásának megfelel. Ha az alap görbe, mint pl. a 2. ábrában, úgy a d, e karokat bedugásuk közben olyan állásba fordítjuk, hogy harántlendülésük után egész terjedelmükben érintkezzenek az alappal, hogy tehát gyakorlatilag épen úgy hassanak, mintha az alap sík fölületű lenne. Az N, n széleket néha a görbe alappal, pl. egyik fenéken álló olajhordó köpenyével megegyező görbülettel látjuk el, mely ekkor szorosan van a vízszintesen, vagyis derékszögű állásban kinyúló karok közé szorítva (2. ábra). A 9. ábrában az egyes részek az 1. ábrának megfelelőleg vannak elrendezve. Megjegyzendő, hogy mivel a C hasíték nem fekszik teljesen a B tartályon belül, ezen hasíték nagyon megkönnyíti a tartály teljes tartalmának kiürítését; az utóbbi azonkívül csak kevéssé sérül meg, úgy hogy azt be lehet foltozni és újra használni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Összekötő szerkezet, jellemezve egy C hasítékkal bíró A cső- vagy rúdvég által, összeköttetésben D, d, E, e könyöklemezekkel, melyeknek könyökei az említett hasítékban egy F csap körül forgathatók. 2, Az 1. alatt jellemzett összekötő szerkezetnél egy 0 lépcsős, egy M csavarmenetes és egy, ez utóbbi és a hasíték között fekvő m sima szerkezeti részlet.