6193. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényérzékeny tartós ezüstpapírnak előállítására

— 2 — olyképpen eljárni, hogy a salétromsavas ezüstoxydnak a víz egy részéhen való oldatához először is a gelatine-oldatot és azután a borkősavas oldatot adjuk hozzá, és csak ezután keverjük hozzá fokozatosan és rázás közben a czitromsavas vasoxydammoniumot, miáltal tejnemű zavaros folyadékot kapunk, mely huzamosabb állás után sem mutat észrevehető csapadékot. Ezen oldattal telített papiros, illetőleg vászon, a fénynek ki nem tétetve hónapokig is változatlan marad. A fénysugaraknak kitéve, tapasztalat szerint ötszörte érzékenyebb, mint a szokásos kénessavas papír. A fénynek kitett helyek kissé sárgás színt vesznek föl, mely a másolatoknak tiszta vízben való kimosásakor sötétbarnává változik. Ezen barna szín nemcsak szemre igen tetszetős, hanem különösen azon nagy előnnyel bír, hogy a fény számára teljesen áthatlan, úgy hogy ezen papirossal előállított negatíveknek a másolási eljárás szerint való sokszorosítások készítésére eszközölt fölhasználásakor, a positiv képnek a negatív kép barna helyei által takart részei tiszta fehéreknek maradnak meg, úgy hogy a sokszorosítások éles képeket adnak. A jelen eljárás szerint előállított papirosnak fényérzékenysége, a mint az már említve volt. igen nagy, úgy, hogy ezért ezen papir még a legvastagabb kartonrajzokról való másolatok készítésére is alkalmas, a melyekről az eddig alkalmazott fényérzékeny papirosok egyikével sem lehetett használható másolatokat készíteni. Ezen papir még a közép árnyalatokat is képes a legapróbb részletekig visszaadni úgy, hogy nemcsak vonalrajzok, hanem fényképészeti fölvételek sokszorosítására is alkalmas. Az ezen papírnak előállításakor és fénynek kitétele alkalmával végbemenő folyamatok a következőképen volnának megmagyarázhatók. Szabad borkősavnak adagolása borkősavas vaseziist kettős-sók képződését idézi elő, melyek magukban könnyen oldhatók és a czitromsavas vasoxydammoniumnak ammoniaktartalma által föloldott állapotban tartatnak úgy, hogy tehát csapadék nem képződhetik. A czitromsavnak jelenléte tudvalevőleg az ezüstpapirok tartósságát növeli. A borkősavassók, a mint ez ugyancsak ismeretes, sokkal fényérzékenyebbek, mint a czitromsavassók úgy, hogy tehát szabad borkősavnak a többi alkatrészekhez való adagolása által az ezüstsóknak az oldatból való lecsapatása megakadályoztatik és annak fényérzékenysége jelentékenyen fokoztatik. A gelatinenak az a rendeltetése, hogy meggátolja a folyadéknak az alapanyagba, papírba stb. való behatolását, és hogy mint szerves anyag, az ezüstvassóknak a fény behatása alatt való fölbontását siettesse. A papir fényre kitétele alkalmával legelőször is a borkősavas kettős sók bontatnak föl a vasoxydsók redukcziója közben oxydulsókká, melyeknek egyrésze a nyert másolatoknak mosásakor a salétromsavas ezüstoxydnak salétromsava által, ezüstvegyűletek lecsapása közben ismét vasoxydsóvá alakúi át, és a bevonatnak a fény által nem érintett részével föloldódik, míg a vasoxydulsóknak nem oxydált része az újonnan létesített ezüstvegyűletekkel a sárga, szárításkor sötétbarnává változó alapszint adja. Hogy az előállított másolatokat savakkal vagy hasonló maró anyagokkal szemben ellenállóvá tegyük, elég azokat szárítás előtt Va százalékos fixirsó oldatán gyorsan végighúzni, miáltal a sötétbarna színárnyalat szárítás után sötétibolyaszínűvé változik át. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás fényérzékeny, tartós ezüstpapirosnak (szövetnek) előállítására, jellemezve czitromsavas vasoxydaminonium-, salétromsavas ezüstoxyd-, borkősav- és czélszerűen gelatine vizesoldatának az alapanyagra való hozatala által. Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten