6080. lajstromszámú szabadalom • Védőberendezés villamos vasutak zavaró befolyása ellen
— 2 — Az 1. ábrában H az elsőrendű gép. C a földfölötti vezeték, <S a villamos vasútnak sínrendszere, TF a villamos kocsi, A, B, C,D. a /vx, K.j. K. kompenzácziós drótok kapcsolási pontjai, továbbá Mu ili2, a tekerületek vagy tekerületrészek. melyek a megvédendő tér fölé vannak vezetve. Ha a villamos kocsi _-l-tól B-ig és ezen túlmozog és a főáram erőssége állandó marad, úgy az áram. ha a kocsi ^.-ban van, a Ki hurokban nulla, ellenben a kocsinak B állásában bizonyos meghatározott értékkel bir, melyet a kocsi további mozgásai alatt megtart: mialatt a kocsi xl-tól B felé halad, a kompenzácziós áram 7^-ben szabályosan növekedik, a mennyiben értéke a kocsinak .1-tól való távolságával arányos marad. A K„ hurokban az áram ellenben mindaddig nulla, inig a kocsi B-he nem ér, a honnan szabályosan növekedik, inig a kocsi C-be nem jut és innen kezdve a kocsi további mozgásai alatt állandó marad. Hasonló módon kezdődik az áram a K3 hurokban a C kocsiállásnál, a D állásig növekedik és innen kezdve állandó marad. Ha már most a hurkok mindegyike a megfelelő .'/L. Ms. M, tekerületekben vagy tekerületrészekben vezettetik a megvédendő tér köré és példának okáért az .l/3 tekerület fordított irányban, úgy az illető térben fölállított műszerekre az egyes kompenzácziós áramok hatásainak összege hat. Ha tehát a 2. ábrában fölrajzoljuk a pálya mentén mozgó villamos kocsi által a műszerekre gyakorolt összhatás görbéjét, úgy a tört L vonalat kapjuk, mely az A, ¡í, y, 5, pontokon megy keresztül. Ha másrészt a T görbét rajzoljuk föl. mely a kocsinak minden állása számára a műszerekre gyakorolt zavaró hatást jelöli, úgy könnyű belátni, hogy ha ez utóbbi görbe menete hasonlít az L tört vonaléhoz (lásd a 2. ábrát), a kocsiból kiinduló zavarok a K±. Iu, Ks kompenzácziós drótok rendszere által megsemmisíttetnek. egy kis maradékot kivéve, mely a T görbe és az L tört vonal eltéréseitől ered. E szerint, hogy valamely villamos vasút által okozott zavarokat megszüntessük, első sorban is megállapítjuk a zavarási görbét vagyis a zavarok menetét csakis egy kocsinak a pályán való végigfutása alatt és ezen görbét egy tört, azaz számos egyenes darabból álló vonallal helyettesítjük, azután ugyanannyi Kt. K2 ... kompenzácziós drótot rendezünk el, mint a mennyi egyenesből áll a tört vonal és pedig akképen, hogy kapcsolási pontokul a ¡3, y metszési pontok abczisszáit választjuk és mindegyik huroknak tekeriiletszámát és ellenállását úgy igazítjuk, hogy a kocsinak bizonyos állásánál a kocsi által előidézett zavar a húrok illesztési pontjain belül megsemmisíttetik; ilyképen a kocsinak a pályán való mozgásánál a zavarok a megvédendő téren belül egy kis maradék kivételével elesnek, mely a görbe és a tört vonal eltérésétől ered és mely a kompenzácziós hurkok számának szaporítása által tetszőlegesen csökkenthető. Világos, hogy ezen kompenzáczió a pálya bármely alakjánál is foganatosítható, és hogy általa, a vasút által okozott valamennyi zavar, a kóborló földáramlatok, a vasút áramvezetőinek és villamos motornak meszszehatása kis maradék kivételével megszíintettetnek. Ha villamos kocsi áramerőssége nem állandó, hanem változó, úgy a nem kompenzált zavarmaradék hasonló módon változik ; a kompenzáczió berendezése azonban valamennyi áramerősség számára ugyanaz. Ezen kompenzáczió nemcsak egy kocsira, hanem tetszőleges számú és állásúra is érvényes, sőt a nem konpenzált zavarmaradék több kocsinál gyakran kisebb, mint egyeseknél, mivel az egyes kocsiknak illető maradékai különböző előjelűek és kölcsönösen megsemmíthetik egymást. Érdemes itt megjegyezni, hogy a kóborló földáramok a talaj ellenállásától, tehát az időjárástól is függnek. Hogy a hatást mindazáltal fönntartsuk, mindegyik K hurokba szabályozó ellenállást igtatunk és ezenkívül a föld ellenállását két, e czélra a földbe ásott földlemez, vagy sín és vízvezeték stb. között mérés által folytonosan meghatározzuk. Ha kísérletek alapján meghatároztatok, hogy a szabályozó ellenállások a megfigyelt
