5911. lajstromszámú szabadalom • Kifeszítő gép
lesznek mozgatva, mely alkalommal az as által a Z kaptafa a feszítőfogó által tartott fejbőr lábrészébe beszoríttatik, hogy előbbinek a kívánt lábalakot kölcsönözze. E lemenetelkor egyszersmind az a1 nyomóoszlop a C asztalt is mozgatja, minthogy utóbbinak. mely a kampós részhez való kifeszítőkészüléket tartja, a kaptafával mindig egyenlő magasságban kell állania. Ezután következik a fejbőrnek egyszerre való átfektetése és kifeszítése az oldalakon és a csúcsrészeken. Ez az E kézikerék forgatása által történik, (2. ábra) miáltal az e e1 ^ illetve, e2 e3 fogaskerekek és az e4 orsó következtében a közös D vezetőrúd lefelé lesz mozgatva, az összes Bl emeltyűk pedig forgási pontjuk körüli lengő mozgást nyernek. Ezáltal az összes feszítőfogók hajlott irányban lesznek a kaptafa felé mozgatva, és pedig annyira, míg a fölső bőr szorosan odasimulva a talpbélés fölé ki vau feszítve. (4—6. ábrák.) A feszítőfogók és vezetőrészeik minden oldalon való mozgatása által, az előbbiek képesek a többé vagy kevésbé hajlott, vagy ferde helyzetet elfoglalni a kaptafához való valamely irányban, aszerint, amint ezt a/, utóbbi alakja megköveteli, (4. ábra.) Ez a fejbőr ellentállása által önműködőlég történik. Miután a kifeszítés megtörténik, a fejbőr a kampós részen szintén át lesz hajtva pl. ismert módon a c3 kéziemeltyü segélyével a C asztal ollóalakú pofái által. (4. ábra.) Ezután a fejbőrt ismert módon, kézzel beverendő szögecsekkel; vagy előzőleg a talpbélésre és a kifeszített szél belső oldalára felvitt ragasztóanyaggal való odaragasztás által, a talpbélésen megerősítjük, mely alkalommal a kényelmesebb munka czéljából az «3 és nyomóoszlopok fölfelé mozgattatnak és az A kar oldalt kilendíthető a gépből. (3. ábra) A kifeszítés, illetve fölragasztás után a feszítőfogók elválasztatnak a, kifeszített széltől, az h kézikerék visszaforgatása által nyugalmi helyzetükbe visszavitetnek, 1. és 2. ábra, és a fölfeszített fölsőbőr kivétetik. Ekkor egy második fölsőbőr vihető be ugyanilyen megmunkálás végett, mely esetben megjegyzendő, hogy a feszítőfogók és vezető részeiknek minden oldalon való eltolhatósága és önműködő utánigazíthatósága folytán egészen közömbös dolog, hogy vájjon bal- vagy jobboldali fölsőbőrt akarunk e kifeszíteni. Már jelezve volt, hogy a fejbőrnek a kaptafa, csúcsrészein való kifeszítésére egy másik, nevezetesen a 10—18. ábrákban föltüntetett készülék is használható. E készülék a fönn leirt három feszítőfogóval szemben azon előnnyel bir, hogy a kifeszítendő szél a csúcsrészen teljesen szorosan és közel odasimulva, minden ráncz képződése nélkül feszíthető ki. Az alább leirt készülék által továbbá lehetővé lesz téve, hogy a kifeszítendő szél a csúcsrészen, az oldalaktól és a kampós résztől teljesen függetlenül kifeszíthető és tetszés szerinti bőségben átfektethető. Az a állvány b6 kereten (1. és 3. ábrákj a három feszítőfogó és azokat működtető részek helyett, a csúcs kifeszítésére való készülék (10 -18. ábrák), olyképen van elrendezve, hogy a rugalmas d támasz fölött F fogó van (16—18. ábrák), melynek pofái a kaptafa csúcsalakjához alkalmazkodnak, és mely fogó a kifeszítendő szél fogvatartására szolgál olyképan, hogy a fogónak pofái a h6 csukló körül, a hs görbe korong forgása következtében annak vezetékébe nyúló szár által (16. és 17. ábra) csukott helyzetben lesznek tartva. Ezen F feszítőfogó a h1 vezetőtartó által tartott h vezetőrúdjával függélyesen mozgatható, és A2 tekercsrúgó tartja legmagasabb helyzetében. Az F fogó d tám között i olló van, melynek pofái, az i1 csuklós karok közvetítése mellett, i2 kéziemeltyűvel : (14. ábra) közös is forgócsapja körül forgathatók, miáltal az i olló záróállást nyer (lásd 15. ábra). Az i olló is forgócsapja szorosan van a d támon elhelyezve. olyképen. hogy a d tám függélyes mozgatásakor a fogó szintén mozgattatik. Hogy a pofáknak fölfelé való kitérését, amit a bőr ellenállása okozhatna, elkerüljük. a pofák czélszerűen a d támmal összekötött, 14 kengyellel lesznek biztosítva.