Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1999. január-március (104. évfolyam, 1-3. szám)
1999-01-01 / 1. szám
X 1999/1 -SZKV tesznek, nem történhet meg - hacsak a bejelentő ehhez hozzá nem járult - azon alkalmazandó határidők lejárta előtt, amelyek után az említett cikkek szerinti nemzeti eljárás megkezdődhet. Ha azonban a bejelentő a 22. és 39. cikkben említett cselekményeket a nemzetközi közzététel után, de az említett határidők lejárta előtt hajtja végre, megtörténhet a letétbe helyezett biológiai anyag mintáinak a megküldése, amennyiben az említett cselekményeket már végrehajtották. Az előző rendelkezés ellenére, a letétbe helyezett biológiai anyag mintáinak elküldése végbe mehet a bármelyik megjelölt hivatalra érvényes nemzeti törvény alapján, mihelyt, az említett törvény értelmében, a nemzetközi közzététel egy nem vizsgált nemzeti bejelentés kötelező nemzeti közzétételének hatályával rendelkezik. 13bls. 7 Nemzeti követelmények: értesítés és közzététel a) Bármelyik nemzeti hivatal értesítheti a Nemzetközi Irodát nemzeti törvényhozásának valamely előírásáról: fi) hogy a 13bis. Szabály 3. bekezdés a) pontjának (i), fii) és (iii) alpontjaiban említetteken kívül, az értesítésben meghatározott valamely adatot bele kell foglalni a nemzeti bejelentésben szereplő, letétbe helyezett biológiai anyagra vonatkozó utalásba; fii) hogy a 13bls. Szabály 3. bekezdésének a) pontjában említett egy vagy több adatot bele kell foglalni a benyújtott nemzeti bejelentésbe vagy azokat az értesítésben meghatározott határidőben kell megküldeni, amely határidő nem lehet későbbi, mint 16 hónap az elsőbbségi nap után. b) Minden egyes nemzeti hivatal köteles tájékoztatni a Nemzetközi Irodát azon letéteményes intézményekről, amelyeknél a nemzeti törvény megengedi a biológiai anyagok letétbe helyezését az adott hivatal előtti szabadalmi eljárás céljára, vagy pedig, ha a nemzeti törvény nem szabályozza vagy nem engedi meg az ilyen letétbe helyezést, akkor erről a tényről. c) A Nemzetközi Iroda a hivatalos lapban haladéktalanul közzéteszi a vele közölt a) pont szerinti előírásokat, és a vele közölt b) pont szerinti információkat. 13,er Szabály Nukleotid- és/vagy aminosavszekvenciák listái 13ter. 1 Szekvencialista a nemzetközi hatóságok számára a) Ha a nemzetközi kutatási szerv úgy találja, hogy a nemzetközi bejelentés egy vagy több nukleotid- és/vagy aminosavszekvencia ismertetését tartalmazza, azonban: fi) a nemzetközi bejelentés nem tartalmazza az Ügyintézési Utasítások által előírt szabvánnyal egyező szekvencialistát, ez a szerv felhívhatja a bejelentőt, hogy a felhívásban meghatározott határidőn belül nyújtson be a szabvánnyal egyező szekvencialistát; fii) a bejelentő nem nyújtott be az Ügyintézési Utasítások által előírt szabvány szerint gépi olvasható formában készült szekvencialistát, ez a szerv felhívhatja a bejelentőt, hogy a felhívásban meghatározott határidőn belül nyújtson be a szabvánnyal egyező formában készült szekvencialistát. b) (Törölve) c) Ha a bejelentő nem tesz eleget az a) pont szerinti felhívásnak az abban előírt határidőn belül, a nemzetközi kutatási szerv nem köteles a nemzetközi bejelentés kutatásának elvégzésére addig a mértékig, amennyiben a nem teljesítés következményeként érdemleges kutatást nem lehet elvégezni. d) Ha a nemzetközi kutatási szerv úgy találja, hogy a leírás nem felel meg az 5. Szabály 2. bekezdése b) pontjában foglaltaknak, hiánypótlásra hívja fel a bejelentőt. A 26. Szabály 4. bekezdésének rendelkezéseit a bejelentő által benyújtott bármely hiánypótlásra megfelelően kell alkalmazni. A nemzetközi kutatási szerv továbbítja a hiánypótlást az átvevő hivatalnak és a Nemzetközi Irodának. e) Az a) és c) pontok rendelkezéseit a nemzetközi elővizsgálati szerv előtti eljárásban megfelelően kell alkalmazni. f) A nemzetközi bejelentésben a benyújtáskor nem szereplő szekvencialista, a 34. cikkben foglaltak fenntartásával, nem képezi a nemzetközi bejelentés részét. 13ter. 2 Szekvencialista a megjelölt hivatal számára Ha valamely megjelölt hivatal előtt a nemzetközi bejelentés ügyében az eljárás már elkezdődött, az adott hivatal előtti eljárásra a 13ter Szabály 1. bekezdése a) pontjának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Egyik megjelölt hivatal sem követelheti meg a bejelentőtől, hogy az Ügyintézési Utasításokban előírt szabványtól eltérő szekvencialistát nyújtson be. b) (Törölve) 14. Szabály Továbbítási illeték 14.1 Továbbítási illeték a) Az átvevő hivatal megkövetelheti a bejelentőtől, hogy részére illetéket fizessen a nemzetközi bejelentés átvételéért, a bejelentési másolatoknak a Nemzetközi Irodához és az illetékes nemzetközi kutatási szervhez történő továbbításért és minden egyéb - a nemzetközi bejelentéssel kapcsolatos - olyan feladat teljesítéséért, amellyel ez a hivatal mint átvevő hivatal, meg van bízva („továbbítási illeték”). b) Ha van továbbítási illeték, annak összegét az átvevő hivatal határozza meg. c) A továbbítási illetéket a nemzetközi bejelentés átvételét követő egy hónapon belül kell megfizetni. A fizetendő összeget az átvétel időpontjának megfelelően kell megállapítani. 15. Szabály Nemzetközi illeték 15.1 Alapilleték és megjelölési illeték A nemzetközi bejelentés után illetéket kell fizetni a Nemzetközi Irodának („nemzetközi illeték”), amelyet az átvevő hivatal szed be és amely a következőkből áll: fi) „alapilleték” és fii) annyi „megjelölési illeték”, ahány nemzeti és regionális szabadalmat igényelnek a 4. Szabály 9. bekezdése (a) pontja szerint, kivéve, ha valamely megjelölésre a 44. cikk vonatkozik, amikor ezért a megjelölésért csak egy megjelölési illetéket kell fizetni, illetve az illetéktáblázat meghatározhatja a fizetendő megjelölési illetékek legmagasabb számát. 15.2 Az illeték összege a) Az alapilleték és a megjelölési illeték összegét az illetéktáblázat tartalmazza. b) Az alapilletéket és a megjelölési illetéket az átvevő hivatal által előírt pénznemben vagy pénznemekben kell megfizetni („előírt pénznem”), azzal azonban, hogy ha az átvevő hivatal átutalja azokat a Nemzetközi Irodának, az átutalt összeg svájci pénznemre szabadon átváltható legyen. Minden egyes átvevő hivatal számára, amely előírja, hogy az illetékeket svájci pénznemtől eltérő pénznemben kell megfizetni, az alapilleték és a megjelölési illeték összegét a Főigazgató állapítja meg annak az államnak az átvevő hivatalával, vagy egy olyan állam helyett a 19. Szabály 1. bekezdése b) pontja szerint eljáró átvevő hivatallal folytatott egyeztetést követően, amelynek hivatalos pénzneme azonos az előírt pénznemmel. Az így megállapított összegnek egyenértékűnek kell lennie (kerek számokban) az illetéktáblázatban svájci pénznemben szereplő összeggel. A Nemzetközi Iroda köteles ezekről az összegekről minden olyan átvevő hivatalt értesíteni, amely ebben a pénznemben írja elő a fizetést, és az összegeket a hivatalos lapban közzé kell tenni. c) Ha az illetéktáblázatban felsorolt illetékek összegei megváltoznak, az előírt pénznemekben számított megfelelő összegeket attól az időponttól kezdve kell alkalmazni, amikor a módosított illetéktáblázatban ezen összegeket feltüntették. d) Ha a svájci pénznem és bármely előírt pénznem közötti átváltási árfolyam eltér az utoljára alkalmazott árfolyamtól, a Főigazgató új összegeket állapít meg az előírt pénznemben a Közgyűlés által adott útmutatások szerint. Az újonnan megállapított összegek a hivatalos lapban történő közzététel időpontját követő két hónap elteltével alkalmazandók, kivéve, ha a b) pont második mondatában említett átvevő hivatal
