Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1997. április-június (102. évfolyam, 4-6. szám)
1997-04-01 / 4. szám
XLIV 1997/4 -SzKV szabályozza az oltalom tárgyát, a jogok megszerzését, az oltalom „hatályát” (vagy inkább: tartalmát), időtartamát, a használati és egyéb követelményeket, valamint kizárja a kényszerengedély lehetőségét, illetve megköveteli a védjegy átruházásának lehetővé tételét. Emellett a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének külön cikket szentel. E cikk lényegében a TRIPS-egyezmény azonos tárgyú rendelkezéseivel egybehangzó szabályokat tartalmaz. Figyelemre méltó, hogy a magyar félnek a megállapodás folytán szükségessé váló jogszabály-módosításokat felsoroló - az amerikai fél által nyugtázott - levele védjegyjogi változtatási igényt nem jelzett. Hatályos szabályozásunk tehát összhangban áll már ma is e megállapodással. Az amerikai-magyar kétoldalú szellemi tulajdoni megállapodásjelentősége azonban nagyobb annál, mintsem hogy csak az eddigi összhang megőrzésének szükségessége miatt említsük meg. Az Európai Közösségek Tanácsának védjegyjogi irányelvében felkínált szabályozási lehetőségek szempontjából ugyanis lényeges a megállapodás X. cikke, mely az egyéb kötelezettségekhez való kapcsolatról rendelkezik. E cikk egyfelől leszögezi, hogy a megállapodásban semmi sem értelmezhető úgy, hogy az megakadályozná Magyarországot az Európai Megállapodás 65. cikkében és XIII. mellékletében - vagyis a szellemi tulajdonra vonatkozó rendelkezéseiben - foglalt kötelezettségek betartásában. Másfelől azonban a megállapodás e cikke megköveteli, hogy jogharmonizációs kötelezettségeink teljesítésekor az opcionális jogharmonizáció körében az „európai menüből amerikai ízlés szerint” válaszszunk: „jelen Megállapodásban semmi nem értelmezhető úgy, hogy az megakadályozná Magyarországot abban, hogy az ... Európai Megállapodásban vállalt kötelezettsége alapján, a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó nemzeti törvényeit és szabályozásait oly módon alakítsa és/vagy módosítsa, aminek révén biztosított megfelelésük az Európai Közösség azon szabályozásainak, döntéseinek, direktíváinak és az Európai Bíróság azon döntéseinek, amelyek átvétele, illetve alkalmazása az EK tagállamok számára kötelező. Amennyiben az Európai Közösségek szabályozásai, döntései, direktívái és az Európai Bíróság döntései választást engednek megvalósításuk módját illetően, tartalmazva egy olyan lehetőséget, amely biztosítja a jelen Megállapodásból eredő kötelezettségek betartását, Magyarország olyan módon gyakorolja e bekezdés szerinti jogait, hogy jelen Megállapodás rendelkezései érvényesüljenek”. 9. A magyar védjegyjog nemzetközi környezetének áttekintése annak megemlítésével válhat teljessé, hogy az utóbbi időben a legfejlettebb országok sorra újraalkották védjegytörvényeiket. Az Amerikai Egyesült Államokban a védjegytörvény 1988-ban újult meg, a francia és a dán törvényt 1991-ben, a svájcit 1992-ben, a német és az angol védjegytörvényt pedig 1994-ben kodifikálták újra. A magyar védjegyjog e világtendenciához csatlakozhat, éppúgy, ahogy a múlt század végi első védjegytörvényünk megalkotása idején tette. IV. 1. Az elmúlt években fokozatosan a nemzetközi érdeklődés középpontjába került a szellemi tulajdonjogok megsértőivel szembeni fellépés hatékonysága. A nemzetközi kereskedelemben az utóbbi évtizedekben egyre nőtt az ún. tudásintenzív, a kutatás és a fejlesztés legfrissebb eredményeire támaszkodó, a csúcstechnológia körébe tartozó termékek aránya és fontossága. Az általános gazdasági és műszaki fejlődés mellett e jelenség arra is visszavezethető, hogy a hagyományos termékek piacán a fejlett országok komparatív előnyei jelentősen csökkentek a fejlődők javára. Ez a fejlett országokat arra indította, hogy erőforrásaikat a nagyobb komparatív előnyöket kínáló tudás- és kutatásintenzív - tehát a szellemi tulajdon védelmére szükségképpen nagymértékben építő - területekre csoportosítsák át. A csúcstechnológia területén ennek az erőforrás-átcsoportosításnak köszönhetően a termelési költségek már nem a legfontosabb összetevői a termék árában kifejeződő költségeknek. Lényegesebbek és számottevőbbek náluk az innovációs, azaz a kutatási és a fejlesztési költségek. Különösen igaz ez a csúcstechnika legfejlettebb területein: a gyógyszerek, a biotechnológiai termékek, a mikroelektronikai félvezető termékek, a szoftverek esetében. Más áruk és szolgáltatások költségei között pedig azok képviselnek igen jelentős arányt, amelyek az adott áru, illetve szolgáltatás ismertté tételével, goodwilljének, fogyasztói reputációjának kialakításával kapcsolatban merülnek fel. A világkereskedelem mai körülményei között e költségek rendkívül magasra rúghatnak, pl. valamely sportruházat vagy üdítőital divatossá tételével vagy egy franchise-szerződésekre építő gyorsétterem-hálózat védjegyének népszerűsítésével összefüggésben. A kutatás és a fejlesztés, illetve a piaci bevezetés költségeinek hatványozódása mellett az elmúlt években élesen kirajzolódott egy másik, e költségek megtérülése ellen ható tendencia: a technikai fejlődés magával hozta a viszonylag olcsó utánzási, másolási módszerek és eszközök megjelenését is. A jogosulatlan utánzás, másolás, „kalózkodás” révén előállított termékek tisztességtelen versenyt támasztanak: áruk kedvezőbben alakítható, mint az eredetieké, mivel az utánzáshoz szükséges beruházások mértéke jóval alatta marad az eredeti termék kifejlesztéséhez és piaci bevezetéséhez szükséges ráfordításokénak. Nem beszélve arról, hogy az utánzók az új termék kifejlesztőinek, az új mű megalkotóinak kockázatában sem osztoznak, hiszen „biztosra mennek”: tevékenységüket a már befutott, sikeres termékekre, művekre összpontosíthatják. A hamisított, „kalózkodással” előállított termékek forgalma óriási veszteségeket okoz világszerte - főként a fejlett országok húzóágazatai számára. Ilyen körülmények között szükségszerű és természetes volt az érintett üzleti köröknek az a törekvése, hogy kormányaikat arra ösztönözzék: a szellemi tulajdonjogok magas szintű és hatékony védelmének szempontját fokozottan vegyék figyelembe kereskedelempolitikájuk alakításában. 2. A szellemi tulajdonjogok hatékony védelmére, a jogsértőkkel szembeni fellépés eszközeire, valamint a gyors és eredményes jogérvényesítés feltételeire vonatkozó nemzetközi szerződések jellegzetesen a nemzetközi kereskedelem és a szellemi tulajdon szabályozásának metszéspontjain jöttek létre. E területen a szakosított ENSZ-intézményben, a Szellemi Tulajdon Világszervezetében egyelőre még nem értek el átütő sikert. A jogérvényesítés hatékonyságát szolgáló rendelkezések elfogadására, illetve elfogadtatására nagyobb esély mutatkozott a kereskedelmi tárgyú egyezményekhez kapcsolódóan. A szellemi tulajdon hatékony védelmének kérdése ugyanis ez utóbbi esetben a kereskedelempolitika átfogó összefüggésrendszerében jelentkezett, szélesebb alkufolyamat részét képezte. Az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) és a szellemi tulajdon nemzetközi védelme összekapcsolásának gondolata már a GATT-tárgyalások Tokiói Fordulójában is felvetődött. Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Gazdasági Közösség azonban ekkor még eredménytelenül próbálkozott egy hamisítás elleni kódex (Anti- Counterfeit
