Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1997. április-június (102. évfolyam, 4-6. szám)
1997-04-01 / 4. szám
XXXVIII 1997/4-SzKV Indokolás a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvényjavaslathoz ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS I. 1. A védjegy az árujelzők legfontosabb fajtája. A védjegy mint árujelző az egyes áruk és szolgáltatások azonosítására, egymástól való megkülönböztetésére, a fogyasztók tájékozódásának előmozdítására szolgál. Mindennapjaink ma már elképzelhetetlenek védjegyek nélkül, mint ahogy a gazdasági verseny sem alakulhatott volna ki és érvényesülhetne az alapvető versenyeszköznek számító védjegyek hiányában. 2. A védjegyek sokoldalú szerepet töltenek be a piacgazdaságban. a) A védjegyek teszik lehetővé az egyes áruk és szolgáltatások megkülönböztetését más áruktól és szolgáltatásoktól. A védjegyek megkülönböztető erején alapul a versenytársak közötti piaci verseny és a fogyasztók tájékozódása, illetve választása az egyes áruk és szolgáltatások között. b) A védjegy teremti meg a kapcsolatot az ám és annak gyártója, a szolgáltatás és annak teljesítője között. A védjegy ily módon kifejezi az áru, szolgáltatás származását, eredetét, hiszen az árut (szolgáltatást) meghatározott vállalathoz köti. c) A védjegynek a minőség jelzésében is van szerepe. Nem jelent ugyan jogi garanciát a fogyasztó számára az áru (szolgáltatás) állandó jó minőségére, viszont a védjegy és a vállalat közötti kapcsolat ez utóbbi alapvető érdekévé teszi a védjegyével ellátott áruk (szolgáltatások) jó minőségének biztosítását és fenntartását. A rossz minőségű termék forgalomba hozatala ugyanis megrendíti a fogyasztóval a védjegy útján kialakított bizalmi viszonyt. A védjegyek egyes fajtái (a tanúsító és az együttes, avagy kollektív védjegyek) pedig még közvetlenebbül utalnak az ám minőségére. d) Kézenfekvő, hogy a védjegyek a reklámozás középpontjában állnak. A védjegy mint az ámra vonatkozó információk sűrített, szimbolikus megjelenítője nélkülözhetetlen az új termékek, szolgáltatások piaci bevezetésében, a fogyasztók figyelmének felkeltésében, illetve a „bejáratott” áruk, szolgáltatások piacának megtartásában és bővítésében. A fogyasztás ösztönzésében döntő szerepe lehet a reklámozás során jól használható, szuggesztív, megnyerő védjegynek. Ismert, hogy a védjegyek jelképként gyakran erősebben hatnak a fogyasztó gondolkodására, képzeteire, mint a száraz tények. Minőségjelző és reklámozási funkciói révén a védjegy a vállalkozói jóhímév, piaci elismertség és tekintély (goodwill, reputáció) hordozója. e) Végül a védjegynek számottevő szerepe van a technológia és a know-how átadásának, illetve a licenciaforgalomnak az előmozdításában. A védjegy központi helyet foglal el a franchising szerződésekben is, melyek egyre inkább terjednek napjaink kereskedelmében és szolgáltatóiparában. 3. A védjegy előzőekben felsorolt funkcióit csupán a jogi védelem, a védjegyoltalom segítségével töltheti be. A védjegyoltalom biztosítja a vállalat számára a védjegy használatához való kizárólagos jogot. E kizárólagos használati jog hiányában a védjegy nem lenne alkalmas az áruk származásának jelzésére, a megkülönböztetésre, a minőség kifejezésére és az ezekre épülő egyéb gazdasági funkciók megvalósítására. Nem véletlen, hogy a védjegyek jogi védelme nemzetközi és hazai viszonylatban is évszázados hagyományra tekinthet vissza, s hogy a védjegyoltalom az iparjogvédelem egyik legpatinásabb és legfontosabb formájának számít. A védjegyoltalom éppen azért egyidős a modern gazdasági verseny és a nemzetközi kereskedelem kialakulásával, mert annak egyik nélkülözhetetlen előfeltétele volt. 4. Jogharmonizációs szempontból is figyelemre méltó, hogy az Európai Bíróság joggyakorlatában milyen megközelítés érvényesül a védjegy és a védjegyoltalom gazdasági szerepét illetően. Az Európai Közösségek Bírósága (és annak főügyésze) az ún. második Hag-ügyben (C-10/89, S.S. CNL-Sucal v. Hág GF AG) a védjegyoltalomból folyó jogok és a Római Szerződésnek az áruk szabad mozgására vonatkozó 30-36. cikkei közötti viszony tisztázása érdekében a következőképpen világította meg a védjegyek gazdasági rendeltetését - figyelemmel az integráció szempontjaira is. „Akárcsak a szabadalmak, a védjegyek is a közérdek és a magánérdek harmonikus illeszkedésében találják meg igazolásukat. Amíg a szabadalmak a feltaláló kreativitását jutalmazzák, és ezzel serkentik a tudományos haladást, addig a védjegyek azt a termelőt jutalmazzák, aki állhatatosan elsőrangú minőségű árukat állít elő, és ezzel a gazdasági fejlődést serkentik. Védjegyoltalom nélkül alig ösztönözné bármi is a gyártókat új termékek kifejlesztésére vagy a meglévők jó minőségének megőrzésére.” A védjegyoltalom azonban e gazdasági szerepét csak akkor tudja betölteni, ha lehetővé teszi a közönség, a fogyasztók számára az áru származása és minősége közötti kapcsolat feltételezését, illetve megállapítását: „a védjegyek e (gazdasági) hatást azért érhetik el, mert garanciát nyújtanak a fogyasztónak, hogy az adott védjegyet hordozó valamennyi árut egy és ugyanazon gyártó állította elő, vagy e gyártó ellenőrzése alatt állították elő, s következésképpen az ilyen áruk - nagy valószínűséggel - egymáshoz hasonló minőségűek. A védjegy által nyújtott minőségi garancia természetesen nem abszolút jellegű, mivel a gyártó szabadon változtathatja a minőséget: mindazonáltal ezt a saját kockázatára teszi, és 6 - nem pedig versenytársa - szenvedi el annak következményeit, ha engedi hanyatlani az áruk minőségét. Tehát, noha a védjegyek semmilyen formában nem nyújtanak jogi garanciát a minőségre..., gazdasági értelemben igenis
