Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1991. október-december (96. évfolyam, 10-12. szám)
1991-10-01 / 10. szám
1991/10 - SzKV 1795 tés vagy a fenntartási illeték megfizetésének elmulasztása következtében. A fenntartási illeték intézményének az alapja az a megfontolás, hogy az idő előrehaladtával arányosan növekvő összegű illetékek terhe a gazdaságilag értéktelen — és ezért ki nem fizetődő — oltalom feladására bírja a jogosultat, s ezáltal a közkincs részévé tegye a mintát. A 12-17. §-okhoz A Javaslat a használati mintaoltalom hatályát a szabadalmi oltaloméval lényegében azonosan — a hasznosítás, illetve a hasznosításra való engedélyadás kizárólagos jogaként — határozza meg. A hatályos szabadalmi jogtól való eltérésként azonban a hasznosítási jog tartalmát a nemzetközi fejlődéssel összhangban állapítja meg: egyrészt a behozatalt is a hasznosítás fogalma alá vonja, másrészt a hasznosítás üzletszerűségét jobban kifejezve azt kívánja meg, hogy a hasznosítási cselekményeket kereskedelmi céllal végezzék, harmadrészt pedig nem ír elő hasznosítási kötelezettséget. A Javaslat szerint — összhangban a hatályos szabadalmi törvénnyel, valamint a legtöbb állam használati mintaoltalmi jogszabályával — a mintaoltalom terjedelmét, a mintaoltalomból folyó kizárólagos jog határait a mintaoltalmi leírás végén, rövid, szóbeli jellemzésként megszerkesztett igénypontok határozzák meg. A mintaoltalmi igénypontokat megelőző leírás, valamint a rajz jogi jelentősége csak az, hogy tisztázza, magyarázza az igénypontokat, anélkül, hogy bővítené vagy korlátozná az oltalmi kört és ezen keresztül a mintaoltalomból folyó kizárólagos jog terjedelmét. Szakítva a hatályos szabadalmi jogban alkalmazott és igazodva a nemzetközileg széles körben elterjedt értelmezéshez, a Javaslat a mintaoltalom terjedelmének meghatározásában bevezeti az ún. ekvivalencia elvet. így a mintaoltalom nem csupán az olyan termékre terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul, hanem az olyanra is, amelyben egy vagy több igényponti jellemzőt egyenértékű jellemzővel helyettesítettek. Ezáltal az oltalom nem lesz megkerülhető egyenértékű — ekvivalens — jellemzők alkalmazásával, s az ilyen jellemzőket megtestesítő termék hasznosítója is bitorlónak minősül. Az oltalom ilyen értelmű megerősítése feltétlenül növeli a szellemi tőkét befektetők biztonságát, és csökkenti az oltalom kijátszhatóságát. Az igényponti jellemzővel egyenértékűnek, ekvivalensnek tekintendő egy olyan elem, amely lényegében ugyanazt a feladatot, lényegében ugyanolyan módon és lényegében ugyanolyan eredménnyel látja el. Az egyenértékűséget a szóban forgó jellemzőkre (elemekre) és az igényponttal való kapcsolatukra kiterjedő műszaki mérlegeléssel kell eldönteni. Ha a helyettesítő jellemzők nem egyenértékűek az igényponti jellemzőkkel, a termékre a mintaoltalom nem terjed ki. A mintaoltalomból eredő díjigényt azonban nem érinti, ha a termékben egy vagy több igényponti jellemzőt a mintaoltalom jogosultja, illetőleg a minta feltalálója által a hasznosító rendelkezésére bocsátott javított jellemzővel helyettesítettek. A mintából és a mintaoltalomból eredő vagyoni jogok (mintaoltalmi igény, mintaoltalom, a szolgálati minta feltalálóját megillető díjigény stb.) a vagyoni forgalom tárgyai lehetnek: átruházhatók, megterhelhetők, átszállhatnak. A minta hasznosítására — a mintaoltalomból folyó kizárólagos jog alapján — pedig hasznosítási engedély adható, azaz a minta hasznosítására mintaoltalmi licenciaszerződés köthető. A mintaoltalomra — szemben a szabadalommal — a minta hasznosításának elmulasztása miatt kényszerengedély nem adható. A Javaslat a kényszerengedély adásának lehetőségét csak a mintaoltalmak függősége esetén, azaz akkor biztosítja, ha a mintaoltalomban részesülő minta másik mintaoltalom megsértése nélkül nem hasznosítható — s ilyenkor is csak a hasznosításhoz szükséges mértékben. Mivel a szabadalom és a használati mintaoltalom közt is létrejöhet a jelzett függőségi viszony, a Javaslat a gátló mintaoltalomra vonatkozóan lehetővé teszi — a hasznosításhoz szükséges mértékben — kényszerengedély adását, ha a szabadalmazott találmány a mintaoltalom megsértése nélkül nem hasznosítható. Ugyanakkor a Javaslat nem tartalmazza a szabadalmi törvény olyan módosítását, amelynek értelmében a szabadalomra kényszerengedély lenne adható valamely használati mintaoltalommal fennálló függő viszony folytán. Indokolatlan lenne ugyanis a jelentős műszaki, gazdasági, szellemi ráfordítást képviselő szabadalmazott találmányokhoz fűződő kizárólagos jogot a mintaoltalom alapján szerzett kényszerengedéllyel korlátozni. A szabadalomtól függő használati mintaoltalom jogosultja csak a szabadalmassal történt megállapodás alapján hasznosíthatja mintáját. A kényszerengedély kérésének további feltételeire, a kényszerengedéllyel kapcsolatos egyéb szabályokra — ideértve az eljárási szabályokat is — a Javaslat a szabadalmi jog rendelkezéseinek alkalmazását írja elő. A Javaslat a mintaoltalom korlátáit, illetően egyebekben a szabadalmi törvénynek a szabadalmi oltalom korlátáira vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni: a mintaoltalom tekintetében is érvényesül tehát az előhasználati jog és a tranzitforgalom tárgyaira vonatkozó rendelkezés. Az igénybevételre is a szabadalmi jog rendelkezései az irányadók. A Javaslat a jogutódlásra és a hasznosítási szerződésre is a szabadalmi jog szabályainak megfelelő alkalmazását rendeli el; s ezáltal a Polgári Törvénykönyvet is a mintaoltalmi licenciaszerződések háttérjogszabályává teszi. A mintát több személy közösen is megalkothatja, s a mintaoltalom több személyt közösen is megillethet; erre tekintettel a Javaslat szerint a közös mintaolI