Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesító, 1986. január-június (91. évfolyam, 1-6. szám)
1986-01-01 / 1. szám
4 SZABADALMI KÖZLÖNY 91. ÉVF. 1986. ÉV 1. szám Kollektív védjegy A korábbi (1963. évi) védjegytörvény szerint a kollektív védjegyek olyan egyedi védjegyek voltak, amelyeket a gazdálkodó szerveket összefogó szervezetek jeeve/tvek be. Az új törvény alapvető újításokat tartalmaz a kollektív védjegyekre vonatkozó szabályozás tekintetében. A 32. cikk szerint a kollektív védjegyeket minden olyan szervezet bejegyeztetheti, amely Lengyelországban vagy egy másik uniós országban képviseli a vállalatok érdekeit. A kollektív védjegy bejegyzésének előfeltétele az új törvény szerint, hogy annak Szabályzatát csatolják a bejegyzési kérelemhez. A Szabályzat tartalmát elvi általánosságban a törvény 33. cikkének 2. bekezdése határozza meg. Alá kell húzni, hogy a kollektív védjegy esetén, szemben az egyedi védjeggyel, nemcsak származást jelző funkcióról lehet beszélni, de bizalmi funkcióról is, s ez utóbbi ugyancsak oltalom tárgyát képezi. A Szabályzatnak ugyanis az áruk közös tulajdonságait, valamint ezek fennállása ellenőrzésének elveit is tartalmaznia kell. A kollektív védjegyre való jog törlése esetén, a védjegyjogosult szervezetének, valamint a kollektív védjegyet használó vállalatnak joga van arra, hogy igényeit érvényesítse, feltéve, hogy .a Szabályzat ezt a lehetőséget előirányozza (34. cikk). A kollektív védjegyet csak olyan más szervezetre lehet átruházni, amelv maga it jogosult kollektív védjegyet bejegyeztetni (35. cikk). A kollektív védjegygyei azonos sag) almoz hasomu megjelölést csak a teajegyre vonatkozó joganegszűnését követő öt év elteltével lehet más személyek javára bejegyezni (36. cikk). Bár az új törvényben hiányzik a világos utalás az olyan, a kollektív védjeggyel kapcsolatos kérdésekre, amelyeket a törvény 32-36. cikke nem szabályoz, e vonatkozásban az egyedi védjegyekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A kollektív védjegyre vonatkozó rendelkezésekben bekövetkezett változások felvetik az új törvény hatálybalépése előtti időben bejegyzett kollektív védjegyek jogi helyzetének kérdését. Ezt a kérdést a törvény zárórendelkezései nem tisztázták egyértelműen. Véleményem szerint a kollektív védjegyre vonatkozó jogok, amelyek az említett időpont előtt keletkeztek, hatályban maradnak, anélkül, hogy-az új védjegyekre vonatkozó jogok megszerzése iránt/külön cselekményeket kellene eszközölni (60. cikk). így különösen nem olvasható ki a törvényből a kollektív védjegy Szabályzata benyújtásának visszamenőleges kötelezettsége az 1985. júüus 1. előtt már bejegyzett kollektív védjegyek esetében. A Szabályzat hiánya valójában a védjegynek a társult vállalatok általi használatát és oltalomképességét korlátozza. Ezért mind a társult vállalatok, mind a fogyasztó érdekét az-szolgálja, hogy még akkor is, ha a törvény ezt nem írja elő kötelezően, hozzáigazítsák a régi védjegyek használatával kapcsolatos elveket az új rendszerhez. Mindaddig azonban, amíg az új rendelkezésekhez való ez a hozzáigazítás nem történik meg, legalábbis a védjegy megújításáig, kétféle kollektív védjegy fog I engvelor szágban egymás mellett élm. A Szabadalmi Hivatalnak persze vannak bizonyos eszközei, hogy megelőzze az ilyen felemás helyzet kialakulását: nevezetesen javasolhatja az érdekelt szervezeteknek, hogy jogaikat és előírásaikat igazítsák hozzá az új törvény rendelkezéseihez. Ezen felül a Szabadalmi Hivatal ellenőrizheti is, hogy a kollektív védjegyre való jog fennállásának minden feltétele-adott-e, s konkrét esetben a 30. cikk 2. bekezdése alapján a védjegylajstromból fakadó jogot megszűntnek nyilváníthatja, vagy kezdeményezheti-e a jog hatályon kívül helyezését. A hazai bejegyzés követelményének — amely korábban lajstromozási feltétel volt — hatályon kívül helyezése A korábbi (1963. évi) törvény szerint a külföldi jogi vagy természetes személy Lengyelországban akkor jegyezhetett be védjegyet, ha ezt megelőzően e védjegyet a származási országban is bejegyeztette. (A származási országban történő bejegyzés kötelezettsége.) Az Uniós Egyezmény stockholmi szövegéhez való csatlakozás, ami Lengyelország vonatkozásában 1975. március 24-i hatállyal történt, valamint az Államtanács által 1974. december 5-én kiadott rendelet a korábbi védjegytörvény 8. rikk^bi'" foglalt kor'-itozó normák szerint kiterjedt mind azon országokban honos bejelentőkre, akiknél a liszszaboni szöveget megelőző szöveg volt hatályban. E ren- Uohe/.es halai)on kivut helyezesevei, vagyis a kuüoidiek származási országa szerinti oltalom követelményének megszüntetésével most számos vitakérdés kiküszöbölődik. Ennek következtében az uniós országok alattvalói jogosultak, az Uniós Egyezmény 2. cikke alapján, a törvény 3. cikkére alapítottan a származási országban történő bejegyzésre tekintet nélkül kérni a védjegy lengyelországi bejegyzését. Persze a belföldi bejegyzés igénye továbbra is fennáll, ha az Uniós Egyezmény telle-quelle szabálya (óqtúnquies cikk) alapján kérik Lengyelországban a védjegy bejegyzését. Nevezetesen, ha a Lengyelországi védjegybejelentésben szerepeltetett védjegy megjelenítési módja azonos a származási országban bejelentett védjegyével. A származási országban történő bejegyzés igénye fennáll ezen felül azoknak a külföldieknek esetében is, akik a Párizsi Uniós Egyezmény lisszaboni szövegénél korábbi szövegek alapján állnak, kivéve, ha a Párizsi Uniós Egyezmény későbbi szövegét ezekkel az országokkal szemben a viszonosság alapján alkalmazzák. A védjegyoltalom hatályon kívül helyezése későbbi elsőbbség miatt A törvény a 29. cikkének 1. bekezdése meghatározza a védjegyoltalom hatályon kívül helyezésének feltételeit. Ilyen esetet képez az, ha az elsőbbség hiánya miatt helyezik a védjegyoltalmat hatályon kívül, akár azért mert a Szabadalmi Hivatal tévedett, amikor a védjegyet különös elsőbbséggel jegyezte be, akár azért, mert a korábbi elsőbbségű védjegybejelentést csak később nyújtották be. E rendelkezés szoros értelmezése alapján megállapítható, hogy az ellentétben áll a 11—12. cikkel, valamint a 13. cikkel (kedvezőbb elsőbbségű bejelentés oltalmának biztosítása), továbbá nemzetközi kötelezettségekkel (Uniós Egyezmény) és a védjegyoltalom általános célkitűzéseivel. Vitán felül áll ezért, hogy olyan intézkedéssel állunk szemben, amely jogilag fogyatékos. Célszerű volna e jogi fogyatékosságnak a védjegytörvény alapján való kiküszöbölése. Ha ez nem volna lehetséges, ak kor az államigazgatási törvény nyújtotta lehetőségeket kellene igénybe venni. Minthogy a 29. cikk többek között a törvény 9. cikkére..utal, úgy tűnik, hogy lehetséges mindkét szituáció vonatkozásában a 9. cikk 1. bekezdés 1. pontjában foglalt szabályt analógiaként e vonatkozásban is alkalmazni. E rendelkezés a következőképpen szól: A védjegynek hasonló árukt - 'órténő bejegyzése megengedhetetlen, ha az a más ja vára bejegyzett védjeg)hez hasonló vág) hu uzl más iü Hutai Korábbi elsőbbséggel már bejelentette (kiemelés a szerzőtől).
