Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1985. január-június (90. évfolyam, 1-6. szám)
1985-01-01 / 1. szám
4 SZABADALMI KÖZLÖNY 90. ÉVF. 1985. ÉV 1. szám málisan elfogadhatunk a különböző méretű mintákban. Minta méret- - 5 6-35 36 - 82 83 - 137 Az eltérő típusok max. száma 0 1 2 3 A minta méretet az irányelvekben meghatározott módon kell értelmezni. c) Főleg önbeporzó fajták 29. A főleg önbeporzók fajták azok, amelyek nem kizárólag önbeporzók, de amelyek a vizsgálat szempontjából ilyennek tekintendők. Ezért ezeknek tágabb tűréshatár szükséges, így a vegetatív úton szaporított és kizárólag önbeporzó fajták táblázatában közölt maximálisan elfogadható idegen típusú egyedszámok megduplázandók. d) Idegen termékenyülő fajták, beleértve a szintetikus fajtákat is 30. Az idegen termékenyülő fajták általánosan nagyobb fajtán belüli változatosságot mutatnak, mint az öntermékenyülő és vegetatív úton szaporított fajták, és így esetenként nehéz meghatározni az eltérő típusú egyedeket. Ezért rögzített tűréshatárokat nem lehet meghatározni, de relatív tűréshatárok használhatók a már ismert összehasonlító fajtákkal történő viszonyítás alapján. 31. A mért tulajdonságoknál a szórás használható, mint az összehasonlítás kritériuma. Egy fajta nem tekinthető egyneműnek a mért tulajdonságra vonatkozóan, ha a szórása 1.6-szor meghaladja az összehasonlításra használt fajták szórásának az átlagértékét. ban van a hibrid képletével. Ha egy hasadó tulajdonság öröklődése ismert, a tulajdonságot minőségi tulajdonságként kell kezelni. Ha a leírt tulajdonság nem félreérthetetlen bélyeg, azt úgy kell kezelni, mint az idegen termékenyülő fajták egyéb típusait: azaz, az egyneműséget össze kell hasonlítani a már ismert összehasonlítható fajták egyneműségével. A beltenyésztett vagy szülői vonalak tűréshatárának megállapítására ugyanazok a szempontok alkalmazandók, mint az egyszeres keresztezésű hibridek esetében. IV. Az állandóság vizsgálata 35. Az Egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének (d) pontja értelmében a fajtának lényeges tulajdonságaiban kell állandónak lennie, azaz egyedeinek lényeges bélyegei feleljenek meg a leírásban foglaltakkal az ismételt szaporítások után, vagy ha a nemesítő egy bizonyos szaporítási ciklust határozott meg, minden egyes ciklus végén. 36. Két-három év alatt nem mindig lehetséges az állandóságra vonatkozó vizsgálatot úgy elvégezni, hogy azok olyan biztos eredményeket adjanak, mint a megkülönböztethetőség és az egyneműség tekintetében folytatott vizsgálatok. 37. Ha a vizsgálatra beküldött minta egynemű, az anyagot rendszerint állandónak is lehet tekinteni. Mindemellett a megkülönböztethetőség és egyneműség vizsgálatakor gondos figyelmet kell fordítani az állandóságra. Amennyiben szükséges, vizsgáim kell az állandóságot egy további nemzedék termesztése során, vagy új vetőmag minta felhasználásával annak ellenőrzése céljából, hogy az ugyanazon tulajdonságokat mutatja-e, mint a korábban előterjesztett anyag. V. Referencia fajtagyűjtemények 32. A vizuálisan megfigyelt tulajdonságokat úgy kell kezelni, mint a mért adatokat. A fajtán belül vizuálisan eltérő egyedek száma szignifikánsan (5%-os valószínűségi szinten) nem haladhatja meg azt az egyedszámot, amely a már ismert összehasonlító fajtáknál előfordul. e) Hibrid-fajták 33. Az egyszeres keresztezésből származó hibrideket úgy kell kezelni, mint a főleg öntermékenyülő fajtákat, de bizonyos tűréshatárt meg kell engedni az előforduló beltenyésztett növények számára. Ez esetben nem lehet százalékarányt megállapítani, mivel a döntések a faj és a nemesítési módszer szerint különbözőek. A beltenyésztett növények százalékos aránya azonban nem lehet olyan nagy, hogy az zavarja a vizsgálatokat. A technikai munkacsoportok fogják megállapítani az adott vizsgálati irányelvekben a megengedhető maximális számokat. 34. A hibridek egyéb kategóriái esetében bizonyos tulajdonságok hasadása elfogadható, ha az összhang-38. Amennyire lehetséges és szükséges, a szóban forgó növények tekintetében mindegyik ország fenntart, vagy olyan intézkedéseket hoz, hogy egy másik ország fenntartson, összehasonlítható gyűjteményeket azon fajták vetőmagvaiból vagy ivartalan szaporítóanyagából, amelyekre oltalmat adott. Lehetőleg ezen fajtagyűjtemények tartalmazzák bármely más olyan fajta vetőmagvait vagy ivartalan szaporítóanyagát, amelyek összehasonlításként hasznosak lehetnek. A vetőmagot vagy az ivartalan szaporítóanyagot rendszerint a nemesítő tői kell beszerezni és ha szükséges a tartalék vetőmagvak vagy vegetatív szaporítóanyag felújítása, az új tételt felhasználás előtt a termesztés során elvégzett vizsgálattal kell ellenőrizni. C A VIZSGÁLATI IRÁNYELVEK VÁZLA TOS В EMUT A TÁS A I. Az alkalmazott nyelvek
