Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1984. július-december (89. évfolyam, 7-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
7. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 89.ÉVF. 1984. ÉV 1059 lés ismeretében megítélheti a vele szemben támasztott követelmények jogos vagy vitatható voltát és ennek alapján várhatóan több eredménnyel érvelhet, álláspontja védelmében, mint eddig). A bejelentő pozícióját erősíti, de egyben a megjelölt hivatalok eljárásnak alátámasztására szolgál az új 5Ibis szabály is, amely a 27. cikk által megengedett „nemzeti követelmények” fogalmát értelmezi. így rögzíti, hogy az „azok az iratok, amelyek nem részei a nemeztközi bejelentésnek, de amelyek bizonyítékot képeznek a bejelentésben tett utalások vagy nyilatkozatok tekintetében” kifejezés különösen azokat az iratokat jelentheti, amelyek a feltaláló személyére, a bejelentéshez való jog átruházására (átszállására), a feltalálónak a szerzőséggel kapcsolatban tett esküjére (nyilatkozatára), a bejelentőnek a feltaláló személyére vagy a bejelentéshez való jogra vonatkozóan tett nyilatkozatára, vagy az elsőbbségi igény megalapozására vonatkoznak. Továbbá: a „szabadalmazhatóság érdemi feltételei tekintetében benyújtható bizonyíték” [27. cikk (6) bekezdés] - amint ez az 51 .bis 1 szabály (vi) pontjából kitűnik — az újdonság vélelmezett hiányának megcáfolására kell, hogy alkalmas legyen (viszszaélés folytán, egyes kiállításokon vagy a bejelentő által, egy bizonyos időtartam végrehajtott nyilvánosságra hozás). Egyértelműen tisztázza az 51 bis 1 szabály (d) pontja azt a korábban vitatott követelményt is, hogy a nemzetközi bejelentés fordításának helyessége valószínűsítve legyen. E szerint a belső jogszabályok előírhatják, hogy a bejelentő vagy a fordítást elkészítő személy nyilatkozatot mellékeljen, amely szerint a fordítás legjobb tudomása szerint teljes és hiteles. (E mellett megkövetelhető a fordítás hitelesítése is.) A szintén új 51 bis2 szabály szerint a nemzeti követelmények kielégítésére, amennyiben ez nem történt meg a nemzeti szakaszba való belépés előtt, a megjelölt hivatal előtt folyó eljárásban kell a bejelentő számára alkalmat biztosítani. (Ennek az új szabálynak a felvételére azért volt szükség, mivel egyes megjelölt hivatalok — a 22. cikkben meghatározott követelményeken túlmenően — az előbbieket is a nemzeti szakaszba való belépés feltételei közé sorolták és nem-teljesítés esetén a nemzetközi bejelentést visszavontnak tekintették). A megjelölt hivatalokra vonatkozóan újra-szabályozott eljárást értelemszerűen alkalmazni kell a kiválasztott hivatal esetében is, amint ezt az új 76.5 szabály rögzíti. A bejelentő jogbiztonsága növelésének egyik további lényeges mozzanata, hogy a megjelölt (kiválasztott) hivatal ne érvényesítsen a bejelentő számára hátrányos jogkövetkezményeket olyan hibákért, amelyeket az átvevő hivatal vagy a Nemzetközi Iroda követhet el. Ezek közül a legfontosabb a nemzetközi bejelentési nap pontatlan feltüntetése, és az elsőbbségi nyilatkozat törlése, vagy az abban szereplő adatok megváltoztatása. Az új 82terl szabály ezért előírja, hogy az említett hibákat a megjelölt (kiválasztott) hivatalnak ki kell javítania, feltéve, hogy azokat mint nemzeti hivatalnak, ha maga követi el, a belső jogszabályok vagy a joggyakorlat alapján helyesbítenie kell. Ugyancsak a bejelentők egyik alapvető problémájának megoldására a „nyilvánvaló hibák” kijavítása lehetőségének biztosítására irányul a 91.1 szabály új (f)-(q-quater) pontjában foglalt eljárás. Nyilvánvaló hibának —e szabály (b) pontja alapján - az abból eredő hiba tekinthető, hogy a nemzetközi bejelentés vagy valamely irat szövegében valami más jelenik meg, mint amit nyilvánvalóan odaírni szándékoztak. Az ilyen hiba kijavításának is nyilvánvalónak kell lennie, azaz bárkinek azonnal fel kell ismernie, hogy csakis akijavított szöveg szerepelhetett volna eredetileg az adott iratban. [Ilyen hiba fordulhat elő pl. az elsőbbség igénylése kapcsán, 1. a 4.10 szabály (b) pontját.] Az ilyen hiba kijavítása a jelenleg hatályos eljárás szerint a bejelentő kérelmére történik meg, amelyek a bejelentő vagy saját észlelése alapján, vagy a hibát észrevevő szerv adott esetben kibocsátott felhívására nyújthat be ahhoz a nemzetközi szervhez, amely a bejelentés intézésével éppen foglalkozik. A javításra a szabály (e) pontjában meghatározott felhatalmazás értelmében kerülhet sor, azaz, ha például a bejelentési kérelemben fordul elő a hiba, az átvevő hivatalnak kell a kijavításra felhatalmazást adnia. E szabály hiányossága, hogy nem tér ki a javítási kérelem elutasítása esetére és nem jelöli meg a bejelentő számára ilyen esetben rendelkezése álló cselekvési lehetőségeket. Az új eljárás szerint a javítást elutasító szerv köteles döntéséről és annak indokairól haladéktalanul tájékoztatni a bejelentőt, aki — illeték fizetése ellenében — kérheti, hogy a Nemzetközi Iroda, a nemzetközi közzététel keretében jelentesse meg a kijavításra irányuló kérelmet. A bejelentő számára ez a megoldás azért előnyös, mivel a közzétett nemzetközi bejelentés anyagai között megjelenő javítási kérelem a megjelölt (kiválasztott) hivatal előtti eljárásban automatikusan figyelembe vehető. ★ ★ ★ A szabály-módosítások második nagy csoportjába azok sorolhatók, amelyek a jelenlegi eljárást a bejelentő számára egyszerűbbé teszik. Ebben a csoportban ki kell emelnünk a nemzetközi bejelentés, a nemzetközi közzététel és a minimális dokumentáció nyelve tekintetében bevezetett változtatásokat. A nemzetközi bejelentés és módosításai (javításai) nyelvére vonatkozó jelenlegi 12. szabály az illetékes nemzetközi kutatási szerv által megjelölt nyelvet (nyelveket) tekinti ilyen vonatkozásban irányadónak. E szabály új (b) - (d) pontja viszont lehetővé teszi egyrészt, hogy - ha a bejelentést nem a nemzetközi közzététel nyelvén nyújtják be — a bejelentési kérelem a közzétel nyelvén készüljön (ésszerűen csökkentve ily módon a későbbi fordítási munkák terjedelmét), másrészt, hogy a nemzetközi bejelentést az illetékes nemzetközi kutatási szerv által megjelölt nyelvtől (nyelvektől) eltérő nyelven tegyék meg, ha ez az eltérő nyelv az átvevő hivatal hivatalos nyelve és egyben a nemzetközi közzététel egyik nyelve. Ez utóbbi esetben az illetékes nemzetközi kutatási szervnek, ha a kutatás végzését ilyen feltétel mellett vállalja, meg kell küldeni a nemzetközi bejelentés fordítását is, a szerv által megjelölt nyelvek egyikén; a fordítás elkészítéséről az átvevő hivatal gondoskodik. Az új szabályozás szerint a 19. cikk alapján tett módosításokat, valamint a nemzetközi elővizsgálati szerv előtt folyó eljárásban végrehajtott módosításokat, továbbá a nemzetközi elővizsgálati kérelmet a nemzetközi közzététel nyelvén kell elkészíteni, ha ez a bejelentés nyelvétől különböző (ugyancsak a fordítási munkák terjedelme csökkentésének érdekében). A bejelentés nyelvére vonatkozó „enyhítés” azoknak a bejelentőknek az érdeklődésére tarthat majd számot, akik spanyol nyelven állíthatják össze a nemzetközi bejelentést, a hivatalos nyelvként spanyolt alkalmazó átvevő hivatalhoz való benyújtás céljából. (A Szerződés tagállamai között jelenleg még nem szerepel ilyen átvevő hivatallal rendelkező állam, ezért az említett módosítás a tagállamok körének ilyen értelmű bővülése függvényében lép hatályba).
