Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1981 (86. évfolyam, 1-12. szám)
1981-12-01 / 12. szám
952 SZABADALMI KÖZLÖNY 86. ÉVF. 1981. ÉV 12. szám c.) A közös műszaki ismeretekre és a védjegy használatára vonatkozó szerződés az átadó részére tőke részesedést is eredményezhet és alkalmas vegyes vállalati részvétel biztosítására. így szellemi produktummal lehet kiegyenlíteni a devizális feltételeket. Nagymértékben vonatkozik ez a közismert védjegyekre, amelyek magasabb értéket képviselnek. Dr. Richard Osterland, a drezdai Műszaki Egyetem professzora szerint „a védjegyek egyre nagyobb mértékben szimbolizálják a vállalatok tudományos-műszaki teljesítőképességét, vagy az egyes termékek tudományosműszaki színvonalát” és „bizonyos, hogy a fogyasztó a védjegyben a termék vagy valamely vállalat termékeinek színvonalas tudományos-műszaki tartalmának, jellemzőinek szimbólumát érzi.” Kétségtelen, hogy a termék nem pusztán fizikai jelenlétével válhat ismertté egy ország fogyasztó számára, ha nem a megelőző reklámmal, vagy a külföldi túristák tapasztalatai alapján is. Az egyedi különleges forma, vagy jelleg népszerűsége kisebb számú fogyasztó közvetítése alapján is széles körben ismertté válhat. így nagymértékű igény alakulhat ki, ami indikálja a termék piaci megjelenésének lehetőségét. Ezt úgy is lehet jellemezni, hogy az eszmei jelenlét gyakran évek múlva realizálódik. Ez történt Magyarországon is számos fogyasztási cikkel, például az üdítő italoknál. Egy új termék megjelenése és sikere pedig megindítja a vállalatok közötti egészséges versenyt, amelynek nyertese a fogyasztó. Az előrelátó vállalatok sokszor évtizedekkel korábban már bejelentik védjegyüket arra számítva, hogy később termékükkel megjelenhetnek a piacon. Ennek az előrelátó védjegypolitikának az alapján a COCA COLA már 1936. január 27-én bejelentette védjegyét, holott a termék több évtizeddel később jelent meg Magyarországon. (Lajstromszán.: 75.249). A hazai viszonyokat vizsgálva kétségtelen, hogy sok területen a korszerű termelést korszerű termék követi. De ma sem általános, hogy a jó termékek jó megjelölésekkel, illetve védjegyekkel, csomagolásokkal kerülnek forgalomba, vagyis nincs átgondolt, céltudatos és következetes védjegy politika. Ennek felismerése alapján hangsúlyozzák a Tudománypolitikai Bizottság irányelvei, hogy ,p vállalati iparjogvédelmi feladatok lényegében az egész folyamatot végigkísérik a kutatási-fejlesztési célkereséstől a termelésen át a termékek piacra viteléig.,, Ezeknek az irányelveknek a tényleges és gyakorlati vegvalósítása nélkül nem érvényesülhetnek azok a gazdasági előnyök, amelyeket a védjegy reprezentál. Két példán keresztül mutatom be a védjegy és a műszaki fejlődés összefüggését. A svájci NESTLÉ SA cég és a COMPACK VÁLLALAT szerződést kötött a NESCAFE magyarországi forgalmazására. A szerződés alapján zsákos áruként szállították a kávét, amit a COMPACK csomagolt, töltött dobozokba, illetve üvegekbe. Erre a célra töltőgépet, doboz lezárót, cimkéző gépet, más kiegészítő berendezéseket és természetesen a technológiai leírást meg kellett vásárolni, ugyanis a NESTLÉ csak a szabványaiban meghatározott minőség árusítását engedélyezte. A svájci cég még az adjusztálások, csomagolások, a papír minőségét, a színek nyomását is meghatározta azzal az indokolással, hogy védjegyének elismert értékét nem lehet kockáztatni, amely a világszerte ismert minőséget reprezentálja. Ezzel a szerződéssel egyébként a COMPACK olyan termelési tapasztalatokat is szerzett, amelyeket saját termékeinek előállításánál is hasznosítani tudott. A COMPACK és a LIPTON között is létrejött hasonló tartalmú használati szerződés filter-tea gyártására. Ebben a szerződésben az volt az eltérés, hogy a csomagológép értékének fejében a magyar vállalatnak a tea fogyasztás népszerűsítésére kellett meghatározott minőségű reklámot folytatni. ÖSSZEFOGLALÁS A védjegy hatását a fogyasztók megnyerése érdekében akkor fejti ki, ha korszerű terméket, megbízható minőséget garantál. Ez viszont nem képzelhető el kutatás és fejlesztés nélkül, illetve a műszaki ismeretek megalapozott átvétele nélkül. A megalapozottság vonatkozik a háttéripar megteremtésére is, hiszen a legjobb használati együttműködés is kudarcot vallhat, ha a kiegészítő termékek gyártása nincs biztosítva. A fejlődés motorja mindig az a törekvés, hogy a védjegy által jelzett termék az élvonalban maradjon és a fogyasztók bizalmának megfeleljen. Ezért is rendelkezik az 1969. évi IX. törvény a védjegy használatról úgy, hogy „a használati szerződésben a védjegyjogosult kikötheti, hogy a védjegyét a használó csak meghatározott minőségű áru tekintetében használhatja.” (9. §. 2. bek.) A védjegy hatását a műszaki fejlődésre nem lehet egzakt módon kimutatni, ennek ellenére bizonyos, hogy a kölcsönhatás érvényesül a hatékonyság növelésében és a külkereskedelmi forgalom növelésében. Történelmi visszatekintéssel vezettem be cikkemet, egy hasonló gondolattal kívánom befejezni. Egy római mondás szerint NAVIGARE NECESSE EST - vagyis a birodalom hatalmát akkor lehet fenntartani, ha a hajózás művészetét megtanulják és fejlesztik. Jelen esetben a rómaiak mondását úgy lehet alkalmazni, hogy meg kell tanulnunk a gyakorlatban alkalmazni azokat a módszereket, amelyek a korszerű bel- és külkereskedelmet elősegítik, hogy a naponta újra kezdődő versenyben sikeresen megállhassuk a helyünket. Ennek megvalósítására pedig konkrét tettekre, akaratra és sok szorgalomra van szükség, ami közös ügyünket előbbre viszi. dr. Zakariás Egon
