Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1981 (86. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
6. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 86. ÉVF. 1981. ÉV 411 Az igénypont értelmezésének és az ekvivalencia elv alkalmazásának néhány gyakorlati kérdése AZ IGÉNYPONTOK ÉRTELMEZÉSÉRE VONATKOZÓ TÖR VENYHEL YEK ELEMZÉSE Az igénypontok értelmezéseire vonatkozó hazai gyakorlat a szabadalmi törvény 11., 13.és41.szakaszán,valamint a 13. szakaszhoz adott miniszteri indokoláson alapszik. A 13. szakasz szerint: „A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok... határozzák meg. Az igénypontokat csak a leírás és a rajzok alapján szabad értelmezni.” A 41. szakasz (2) bekezdése szerint: „A leírás végén egy vagy több igénypontban meg kell határozni a leírás egyéb részeivel összhangban az igényelt szabadalmi oltalom terjedelmét.” A 11. szakasz (2) bekezdése szerint: „Eljárásra engedélyezett szabadalom hatálya kiterjed az eljárással közvetlenül előállított termékre is.” A törvény 13. szakaszának miniszteri indokolása szerint: „A szabadalmi igénypontokat megelőző leírás jogi jelentősége az, hogy tisztázza, magyarázza az igénypontokat anélkül, hogy bővítené vagy korlátozná az oltalmi kört és ezen keresztül a szabadalmi jog terjedelmét.” A szabadalmi törvény tehát egyértelműen megállapítja, hogy a szabadal-Az igénypont értelmezése kapcsán számos ország gyakorlatában jelentős szerepe van az ekvivalencia-tannak. Ezért ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozom, különös tekintettel arra, mi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Ennek megfelelően csak az áll oltalom alatt, amit az igénypontok említenek. A csupán a leíró részben említett elemek még akkor sem állnak oltalom alatt, ha egyébként szabadalomképesek lennének. Az igénypontok értelmezésére a leírás és a rajzok használhatók fel. Az ilyen értelmezés azoban nem bővítheti vagy korlátozhatja az igénypontok oltalmi körét. A leírás és a rajzok egyetlen szerepe az, hogy megvilágítják és megmagyarázzák az igénypontokban szereplő kifejezéseket. A törvény 41. szakaszának tartalmából és az ahhoz fűzött miniszteri indokolásból következik, hogy az igénypontokat az adott műszaki terület szakértőjének szemével kell szemlélni. így a leírás értelmezését ilyen személynek kell végeznie, minthogy az egész leírás címzettje a szakember. A leírást a gyakorlatban az igénypontok értelmező szótárának lehet tekinteni. Ez azt jelenti, hogy az igénypontban szereplő kifejezések értelmezésekor célszerű a leírást is figyelembe venni, mert lehetséges, hogy az igénypontok bizonyos kifejezéseinek a leírás különleges jelentést adott. Abban az esetben, amikor az igénypontok és a leírás között ellentmondás van, az igénypontok szövege mérvadó. hogy erre vonatkozó közlemények igen gyakran szerepelnek a külföldi szakirodalomban, a magyar szakirodalom viszont nem elemezte ezt a témakört. Az ekvivalenciát az átvitelhez való viszonya alapján a legcélszerűbb meghatározni. Ha ismert egy feladat megoldása egy bizonyos módon, az átvitel esetében azonos módon egy másik feladatot oldanak meg. A feladat tehát a két esetben eltérő, azonban azonos a megoldás módja. Ezzel szemben az ekvivalencia esetében a feladatok azonosak, és a megoldási módok különböznek egymástól. A német szabadalmi joggyakorlatban műszaki és szabadalomjogi ekvivalensekről beszélnek. Műszaki ekvivalensnek olyan eszközöket tekintenek, amelyek a műszaki tudományok tanítása szerint általánosan, vagyis az elbírálás tárgyát képező találmánynak megfelelő külön esetre való korlátozás nélkül alkalmasak azonos hatás elérésére. A műszaki ekvivalensek tehát olyan eszközök, amelyeket az adott műszaki terület átlagos tudású szakembere azonos hatásúnak és így helyettesítésre alkalmasnak ismer. A műszaki ekvivalenciára példaként megemlíthető a forrasztás és a hegesztés vagy a csavar és a szög. Egyes anyagok az egyik esetben lehetnek műszakilag egyenértékűik, egy másik esetben azonban nem. így pl. a nátronlúg és a kálilúg műszakilag egyenértékűek semlegesítőszerként való felhasználás esetén, de nem egyenértékűek, ha felhasználásukkal szappant akarnak előállítani. Mindez annyit jelent, hogy a műszaki ekvivalencia mindig csak viszonylagos. A szabadalomjogi ekvivalensek olyan eszközök, amelyek egy feladat megoldására egy találmány esetében jogilag egyenértékűek, vagyis az adott végcél eléréséhez azonos hatást nyújtanak, és felhasználásuk esetén a megoldási gondolat vagy elv („Lösungsgedanke” vagy „Lösungsprinzip”) nem változik meg lényegesen. Ez alatt azt kell érteni, hogy a szabadalomjogi ekvivalencia mindig egy meghatározott esetre vonatkozik, és így viszonylagossága még nagyobb mértékű, mint a műszaki ekvivalenciáé. A megoldási gondolat vagy elv kiemelése itt igen lényeges, és az követ-AZ EKVIVALENCIA-TAN
