Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1980 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1980-11-01 / 11. szám

11. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 85. ÉVF. 1980. ÉV 841 Az alperes elektroncsőgyára által ren­delkezésre bocsátott adatokból és a szakértői véleményekből megállapít­ható, hogy az alkatrészekkel kapcso­latos szűkített önköltség csökkenés, illetve önköltségnövekedés különbö­­zete 9,29 fillér darabonként, ami az alperesnél vállalati haszonként jelent­kezett. A felperesek vitatták, hogy az al­peres olcsóbb anyagból is el tudná készíteni a szükséges alkatrészt. He­lyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy a technológia megvá­lasztása a vállalat feladata. A vállalati hasznos eredmény megállapításánál csak a tényeket lehet figyelembe ven­ni. Feltételezés alapján nem lehet dönteni. A szabadalom alkalmazásá­val összefüggő tényleges vállalati ha­szon kiszámításánál nem lehet azt vizsgálni, hogyan alakulna az önkölt­ség, ha a vállalat más anyagot alkal­mazna, mint amit ténylegesen alkal­maz. A szabadalom szerinti csövek gyártása folytán kevesebb szerelési munkára volt szükség. A megtakarí­tás darabonként 2,72 fillér. A mun­kabért 39%-os közteher és járulék terheli, ami 1,09 fillérnek felel meg. így a szerelési munka csökkenése következtében elért vállalati megta­karítás darabonként 3,81 fillér. Alap­talanul hivatkozott az alperes arra, hogy a közteher és a járulékok ará­nyos részét nem lehet vállalati ha­szonként figyelembe venni. Ezek a já­rulékok a munkabért terhelik, a mun­kabérhez kapcsolódnak. Ezért mun­kabérként kell értékelni és elszámol­ni. Mindkét fél vitatta a selejtcsökke­­nésből eredő vállalati haszon számí­tását és a számítás eredményét. A rendelkezésre álló adatok szerint a budapesti gyárnál a szabadalom által érintett gyártmányokká kapcsolatos selejt 1,16%-kal csökkent, ebből a selejtcsökkenésből 0,88%-ot lehet kapcsolatba hozni a szabadalom sze­rinti gyártássá. Tekintettel arra, hogy ugyanebben az időben egyéb in­tézkedések is voltak, amelyek a selej­­tet csökkentették, indokolt volt en­nek a mértékének csökkentése to­vábbi 0,33%-ká. így a szabadáom folytán bekövetkezett selejtcsökke­­nés 0,58%. Ez az arány az egész gyár­tás szűkített önköltségének a figye­lembe vételével darabonként 0,47 fil­lér megtakarítást eredményezett. A kaposvári gyámá a táámány megváósításakor indult a gyártás. így nem volt összehasonlítási áap arra, hogy mi a kimutatható tényleges se­­lejtcsökkenés. Tény az is, hogy a ko­rábbi budapesti adatokhoz képest Kaposvárott selejtnövekedés volt. A nagyobb selejtet az újonnan indult gyártás, betanulás kezdeti nehézsé­gei okozták. Ezt a tényt nem lehet a szabadáom terhére róni. Ezért indo­kolt volt a Budapesten mért selejt­­csökkenést a teljes mennyiségnél fi­gyelembe venni. Alaptáanul hivatkoztak a felpere­sek arra, hogy további - pénzben ki nem mutatható — hasznos eredmény is megállapítható. A felperesek sze­rint az áperes a táámány alkalmazá­­sa nélkül elvesztette volna verseny­­képességét a piacon, aminek deviza vonatkozása is van. A felperesek ezt az állításukat nem tudták igazolni. Maguk adták elő, hogy eladási gon­dok nincsenek, az export évről évre nő. Adatok vannak arra a perben, hogy az áperes külföldön még a mi­nőséghibás, leértékelt csöveket is ér­tékesíteni tudta. Az eltelt rövid idő nem volt alkámas annak a kimutatá­sára, hogy a táálmány bevezetése mi­lyen hatássá volt a piac alakulására. Eszmei haszonként hivatkoztak a felperesek arra is, hogy a táálmány alkámazása munkádő és selejtesük - kenéssel járt, automatizáást tett le­hetővé. A szerelési idő csökkenéséből és a selejt csökkenéséből eredő hasz­not a bíróság elszámolta, az automa­­tizáásnak számos egyéb feltétele is van, és az ebből eredő hasznos ered-A felperesek átal gyártmányfejleszté­si feladatkörükben az eddig ismert és ákámazott módszerek felhasznáá­­sává kidolgozott új típusú eljárásra az áperes szabadámat nyert. A szol­gálati táámány gyorsfagyasztott le­vesek, mártások, főzelékek előállítá­sára vonatkozik. A talámányt az al­­peres eszközeivel és költségére alakí­­tották ki. Az áperes a tartósítás terü­letén már hosszabb idő óta alkalmaz - za az ún. gyorsfagyasztást. A felpere­sek áltá kidolgozott új megoldás lé­nyege, hogy egységesen tartalmazza a vizen kívül, az étel készítéséhez szük­séges összes anyagot. Külön készítik el a növényi összetevőt és külön a rántás pótlására szolgáló ún. ételala­­pot, és ezeket a szokásos módon gyorsfagyasztják. Az ételáap készíté­sénél a lisztet zsiradékban 130-160 C°-on pirítják és a biológiá károso­mény a munkádő és a munkabér csökkenésében mutatkozik. Pénzben ki nem fejezhető haszon­ként kérték a felperesek figyelembe venni, hogy a szabadáom az áperes részére licencia vásálást tett felesle­­gessé. Nincs adat a perben, hogy az alperes ilyen vásárlást tervezett volna. Egyébként a felperesnek két lehető­sége volt a fejlesztéshez. Vagy külföl­di szabadalom hasznosításának a jo­gát, külföldi gyártási jogot szerez meg, vagy saját maga fejleszt a saját alkalmazottaival és eszközeivel. Az alperes az utóbbit választotta. Viselte az ezzel kapcsolatos fejlesztési költsé­geket, megfizeti a bíróság átal megál­­lapított feltááói díjat. Kétszeres te­herviselést jelentene, ha emellett még a meg nem történt licencia vásárlás költségét is meg kellene fizetnie. Vitás volt a perben a díjkulcs al­­kámazásának a kérdése is. A megol­dás színvonáa átlagon felüli, de ki­dolgozása nem igényelt jelentősebb elméleti előkészítő tevékenységet, különösebb tudományos, elemző munkát. A vállalat jelentős segítséget nyújtott, mintacsövek álltak a feltalá­­lók rendelkezésére. Díjcsökkentő té­nyező az állandó gyártás, és a gyár­tásnak viszonylag nagy terjedelme (közel hárommillió cső készült egy év alatt). Mindezekre tekintettel a megállapítható díjkulcs 8%. dás elkerülése végett 60 C°-ra lehűtve adják hozzá a fűszereket, ízesítő és avasodásgátló anyagokat. Az új eljá­rás váasztékbővítést eredményezett. Az így készült termékek gyártása az állami árkiegészítés figyelembev véte­lével az alperesnek a leveseknél nye­reséges, a főzelékeknél viszont veszte­séges volt. A találmányi díj iránti perben a Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20 222/ 1977/6. számú ítéletében a követke­zőket állapította meg: A szolgálati találmányért járó díja­zásról szóló 45/1969/XII.29./ Korm. számú rendelet (R) 3. §-ának (4) be­kezdése értelmében szerződés hiányá­ban a feltalálót megillető díjat az ér­tékesítésből származó hasznos ered­mény arányában kell megállapítani. Indokolatlanul kérte ezért a felperes a díj alapjaként az árbevétel figyelem-2. A találmányi díj alapjaként lehet értékelni a találmány alkal­mazása folytán elért választékbővítést. Az árbevétel és az önkölt­ség általában nem alkalmas a díjalap meghatározására, mert nem fejezi ki a találmány alkalmazásából eredő hasznot. A díjazásnál fi­gyelembe kell venni a találmány alkalmazásával kapcsolatos veszte­séget is. Az állami árkiegészítést a nyereségszámításnál árbevétel­ként kell elszámolni.

Next

/
Thumbnails
Contents