Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1979 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

hangvillák rezegtetésekor keletkezett akusztikai zörejek kiküszöbölésére a hangfelvevőket a billentyűzettel vezérelt karokon helyezik el, amelyek a billentyűk lenyomásától függően közelednek a megfelelő hangvillákhoz.”

Minthogy a találmány célja, azaz a találmány alkalmazásától várható hasznos eredmény kritériumul szolgál a tárgy jellemzői lényeges voltának és a különbségek lényegességének meghatározásához, a szakértő köteles teljes pontossággal megfogalmazni a találmány célját vagy egyet kell értenie azzal a megfogalmazással, amely a bejelentésben szerepel. A cél helytelen meghatározása azt eredményezi, hogy helytelenül választják ki a lényeges jellemzőket, a lényeges különbségeket, és ez végső soron téves vizsgálathoz vezet.

5.07. A vizsgálandó találmány tárgya jellemzőinek kiválasztásakor a következő alapelvet kell irányadónak tekinteni: a jellemzők összességét és minden egye jellemzőt vizsgálni kell, ha az a többi jellemzővel együttesen lehetővé teszi a cél elérésének biztosítását.

A jellemzőknek a találmány tárgya vizsgálata céljából történő kiválasztásakor figyelembe kell venni, hogy a találmány tárgyát legelőnyösebben igénypontsorozatban lehet jellemezni.

A megengedhető általánosítás keretén belül a jellemzőket olyan általánosabb kifejezésekkel kell megnevezni, amelyek a fogalom körébe vonják a műszaki ekvivalenseket, ha a bejelentésben foglalt korlátozások objektív meghatározásának nem elengedhetetlen feltétele a kifejezett konkrétság. Nem szabad pl. olyan általánosító kifejezést használni, hogy ’’egymáshoz vannak kapcsolva”, amikor a bejelentés szerinti találmány sajátossága abban áll, hogy a tárgy részei ’’egymáshoz vannak forrasztva”.

A találmány tárgyának elemzése révén kapott jellemzők jegyzékének összeállítása során a következő alapvető szabályokat kell szem előtt tartani:

1. a jellemzők a találmány tárgyának — mint egésznek -a részei legyenek és csak szükség esetén (pl. amikor az újdonság az egész részének szerkezeti kivitelében is rejlik) az egész részeinek részei;

2. a felsorolás a tárgynak, mint fajtaoltalomnak a megnevezésével kezdődjék;

3. a jellemzőket - azok összességében - a találmányi cél elérése szempontjából vett jelentőségük sorrendjében kell csoportosítani, figyelemmel a közöttük fennálló funkcionális, szerkezeti és egyéb kapcsolatokra;

4. a jellemzők teljes jegyzékébe mindazokat a jellemzőket fel kell venni, amelyek alkalmazása esetén biztosítva van a találmány tárgyának működőképessége;

5. a jellemzők jegyzékébe feltételnül fel kell venni a tárgy mindazon jellemzőit, melyeket maga a bejelentő vett fel a bejelentés szerinti találmány igénypontjaiba.

5.08. A vizsgálandó jellemzők teljes jegyzékéből a találmány tárgyának lényeges jellemzőit a következő elv szerint kell kiválasztani: a tárgy jellemzőinek halmazából csak az a jellemző minősíthető lényeges jellemzőnek, amelynek előfordulása a jellemzők összességében biztosítja a pozitív hatás elérését, hiánya viszont lehetetlenné teszi a pozitív hatás elérését (lásd: az Utasítás 1.09. pontját).

Megjegyzés: A találmány tárgyának elemzése, azaz jellemzőkre való felosztása es a lényeges jellemzők különválasztása szerzői tanúsítványos bejelentés esetén a találmányi igénypontok és a leírás alapján, míg szabadalmi bejelentés esetén a bejelentő által előterjesztett igénypontok alapján történik (a találmányi leírás csupán az igénypontok értelmezésére szolgál).

5.09. A találmány tárgya elemzésének eredményei alapján a szakértő meggyőződik a bejelentő által elkészí8

tett és a szerzői tanúsítványos bejelentésben kifejtett igénypontok helyességéről, azoka az analógok kutatásához alkalmasnak minősíti (ebben a szakaszban a találmány prototípusának feltételesen az tekintendő, amelyet a bejelentő bejelentésében megjelölt) vagy — amennyiben a bejelentő által készített igénypontok nem alkalmasak az analógok kutatására - megszerkeszti az igénypontokat.

Azok az igénypontok, amelyeket a szabadalom engedélyezése iránti bejelentés bejelentője készített, az analógok kutatása céljából nem módosíthatók (amennyiben a találmány egységének követelményét betartották).

5.10. Ha a bejelentés szerinti találmányi leírás tanulmányozása után a szakértő arra a következtetésre jut, hogy a bejelentett találmány tárgya nem működőképes, nem állítható elő ismételten vagy nem valósítható meg vagy hasznavehetetlen, az ilyen tárgy tekintetében újdonságvizsgálatot nem folytat le, hanem határozatot készít és azt megküldi a bejelentőnek, megfelelő érvek és bizonyítékok felsorolásával.

5.11. A találmányként bejelentett tárgy tanulmányozása után a szakértő az Utasítás 1.00. fejezetében kifejtett kritériumoknak megfelelően köteles meghatározni e tárgy újdonságát.

E célból fel kell tárni az analógokat, azaz a bejelentett tárggyal azonos rendeltetésű tárgyakat, amelyek műszaki lényegüket és a hasznosításuk során elérhető eredményüket illetően az előbbihez hasonlók.

5.12. Az analógok kutatását a szakértő a bejelentett tárgyra vonatkozó fő osztályjelzet és a kapcsolódó osztályjelzetek szerinti valamennyi hozzáférhető információforrás alapján végzi. Ennek során a szakértő átvizsgálja az információforrásokat a bejelentés elsőbbségi napjától legalább 50 évre visszamenőleg, vagy - amennyiben a találmány később keletkezett műszaki területekre vonatkozik - az információ megjelenésének kezdeti időszakától számítva.

Az analógok kutatását általában a hazai találmányi leírásgyűjtemény átvizsgálásával kell kezdeni, majd át kell nézni a kérdéses műszaki területen vezető országok szabadalmi gyűjteményét, továbbá az összes fejlett országok gyűjteményét. A szabadalmi kutatásba bevonandó szabadalmi dokumentumok minimuma: a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Japán, Svájc (francia és német nyelven megjelent), az 1945. előtti Németország és az NSZK legutolsó 50 évi teljes szabadalmi gyűjteménye.

Tekintettel arra, hogy azokból az országokból, ahol az u.n. halasztott vizsgálati rendszer van érvényben, vagy ahol a bejelentési rendszert alkalmazzák, a találmányi információk lényegesen korábban érkeznek be, ezt a körülményt a kutatás időbeni sorrendjének megválasztásakor figyelembe kell venni.

Ha a találmányi leírásgyűjteményekben nem találunk analógokat, át kell vizsgálni az irodalmi forrásokat is. Ezek közé tartoznak: a műszaki szakirodalom, az általános műszaki, orvostudományi, mezőgazdasági, oktatási és szabványosítási (szovjet állami szabványok, egyéb szabványok, utasítások, stb.) irodalom.

Az analógkutatás során a lehető legteljesebb mértékben fel kell használni a tájékoztató-kutató segédletek nyújtotta előnyöket, valamint a már kidolgozott kutatási rendszereket (például az ICIREPAT rendszereit), a gépesített kutatási módszereket és eszközöket.

Az analógok kutatása akkor fejeződik be, ha a vizsgáló - átvizsgálta mindazokat az információfonásokat, amelyeket módjában állt és köteles volt felhasználni az UtaI