Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1978 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
DOKUMENTÁCIÓ Szabada/omku tatás a műszaki-tudományos szerkesztő és tervező munkák rendszerében* Az utóbbi időben a szabadalomkutatás kérdése tüzetes tanulmányozás tárgyát képezi. Részben erről tanúskodik az a tény is, hogy a „Voproszü Izobretatelsztva" hasábjain is sok publikáció jelenik meg ebben a témában. Az ilyen széleskörű érdeklődés teljes mértékben magyarázható, mivel a szabadlomkutatások a műszaki-tudományos szerkesztő-tervező munkák tervezésének fontos részévé és a technikai szint meghatározóivá váltak. Az ilyen típusú kérdések fontosságát aláhúzta az SZKP Központi Bizottsága állásfoglalása, valamint a SZU Minisztertanácsa 1973. augusztus 20-án kelt rendelete is, melyben különösen részletesen térnek ki a szabadalomkutatás lefolytatásának módszerére és gyakorlatára. Azonban a műszaki-tudományos szerkesztő és tervező munkák rendszerében - véleményünk szerint - nem helyeztek megfelelő figyelmet a szabadalomkutatás helyére és szerepére. Nincsen a „szabadalomkutatás" fogalma megfogalmazva, illetve meghatározva. Ezeknek a kérdéseknek áttekintése és a velük való foglalkozás pedig gyakorlati érdek, minthogy a műszaki-tudományos kutatások, valamint a tervezői-szerkesztői munkák kidolgozása effektivitásának növelésére és az irányítási rendszerének tökéletesítésére nagy hatással lehet a szabadalmi kutató munka szervezése. A normatív előírások analízise azt mutatja, h.ogy a „szabadalomkutatás" fogalmán egymással kapcsolódó, de egymástól különböző szabadalmi kutatási munkákat értenek. Például az „Útmutató a szabadalmi bejelentések összeállításához" melléklete szerint a szabadalomkutatások fontos részét képezik a szabadalmaztatni kívánt műszaki megoldás újdonsága gyakorlati alkalmazhatósága megállapításához. Az ilyen szabadalmi és műszaki-tudományos irodalmi vizsgálat eredményeit igazolásba foglalják, melynek formáját az említett „Útmutató" határozza meg. Az igazolásnak fontos jogi jelentősége van, minthogy kötelező a találmányi bejelentéshez való csatolása. Azonkívül ugyan ilyen formájú és tartalmú igazolás csatolását írják elő az objektum műbizonylatához is, ha valamely berendezést külföldön kívánnak szabadalmaztatni. Ebben a dokumentumban ezt az igazolást úgy nevezik, hogy „igazolás a bejelentett objektum (nem a találmány tárgya) szabadalomkutatásáról" a szabadalmi és műszaki-tudományos« irodalmi források szerint. Ezen igazolás jogi tartalma szintén jelentős, mert ha a szabadalom kutatás anyaga * Kivonat: B.G. LITVAK „VOPROSZÜ IZOBRETATELSZVA" 1977. 7. sz. megjelent a „Szabadalomkutatás a műszaki tudományos szerkesztő és tervező munkák rendszerében" című cikkből. A kivonatot készítette: HEGEDŰS JÓZSEFNÉ nem elégíti ki a Találmányi és Feltalálói Állami Bizottság által támasztott követelményeket, akkor az Állami Bizottság leállítja a külföldi szabadalom kutatás célszerűségének vizsgálatát. A szabadalomkutatást megemlítik úgyszintén az „Útmutató" 128. pontjában is, ahol kimondják, hogy az analóg szabadalmak vizsgálatánál fel kell használni a szabadalmi-műszaki vizsgálatokról szóló jelentést, melyet a műszaki megoldás kidolgozói végeztek el a tervezés minden fázisában, beleértve a téma tervbe való felvételét is. Ilyen formán a kutatást a műszaki-tudományos szerkesztő és tervező munkák minden szakaszában elvégzik, a jelentést pedig szabadalmi-műszaki vagy egyszerűen szabadalmi vizsgálati jelentésnek nevezik. Mint ismeretes ezek a vizsgálatok mindig megelőzik a találmányi bejelentések szabadalom vizsgálatát és természetesen azok anyagát felhasználják az igazolás elkészítésénél, melyet a bejelentés benyújtásánál kell mellékelni. Ezenkívül sok más dokumentumban is felhasználják, pl. a szabadalmi bizonyítvány és a műszaki szint kártyájának elkészítésénél stb. Az ilyen szabadalomkutatások az egész objektumhoz tartoznak nem pedig egyes műszaki megoldásokhoz. Azonban, ha pld. az igazolás, amit a találmányi bejelentéssel kell benyújtani a szabadalomkutatásról, jogi erővel bír, akkor a szabadalomkutatási anyagok jogi jelentősége a műszaki-tudományos szerkesztő és tervező munkák szakaszaiban nem meghatározott, ugyan akkor az ilyen vizsgálatok lefolytatásának szükségességét a fent említett 1973. augusztus 20-án megjelent 575. számú rendelet írja elő. Normatív előírások határozzák meg a találmányi bejelentések előtt végzendő szabadalom kutatás lefolytatásának részleteit, a műszaki-tudományos szerkesztő és tervező munkák egyes szakaszaiban lefolytatandó szabadalomkutatások sorrendjét hivatali dokumentumok, vagy maguk a tervezők határozzák meg. Az elmondottakból világos, hogy a „szabadalomkutatás" terminológia különböző szabadalmi munkákat foglal magába. Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy a szabadalomkutatások nagy jelentőséggel bírnak az ipar-politika meghatározásánál és a kiválasztott információk és következtetések analízisének eredményei alapjául szolgálnak különböző szintű irányító szervek határozatának előkészítéséhez. A már említett 575. számú rendelet előírja azt is, hogy a fontosabb iparágak fejlesztése előtt a szabadalom kutatást a Találmányi és Feltalálói Állami Bizottság végzi el a minisztériumok, illetve a hivatalok megrendelése alapján. Ebben az esetben a kutatás eredményeit besorolják az iparág főbb adatainak sorába. Ezeket az anyagokat figyelembe veszik az iparág perspektivikus terveinek összeállításánál. A konkrét műszaki-tudományos és tervező-szerkesztői témák kidolgozása szintjén a szabadalomkutatás fő feladata, hogy irányítsa és kijavítsa a tervezést minden
