Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1977 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
156 SZABADALMI KÖZLÖNY 82. ÉVF. 1977. ÉV 3. szám a) több ország megbízása alapján jogosultak regionális szabadalmak engedélyezésére (tehát egyik legfontosabb feladatuk szabadalmi bejelentések intézése, amely tevékenységnek szerves része a mikroorganizmusok deponálásának elbírálása) és b) valamennyi tagállamuk tagja a Párizsi Uniónak. A Párizsi Unió 19. Cikke — amely különegyezmények kötését lehetővé teszi — nem foglalkozik ugyan a szervezetek tagsága kérdésével, ez a hiány azonban érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a kormányközi szervezetek jogképességének elismerése viszonylag újabb keletű. A Párizsi Unió azon tagállamainak polgárai tehát, amelyek egyben a fenti szempontoknak megfelelő kormányközi szervezetek tagjai (az Európai Szabadalmi Egyezmény hatálybalépése után az Európai Szabadalmi Szervezet is ezek közé fog tartozni), a javaslat értelmében anélkül részesülhetnek az egyezmény nyújtotta kedvezményekben, hogy országuk Szerződő Félként lépne fel, ha a megfelelő kormányközi szervezet csatlakozik az egyezményekhez. ☆ ☆ ☆ Az egyezmény-tervezet 2. Cikke definiálja a szövegben használt egyes kifejezéseket és értelmezi azok jelentését. Említésre méltó, hogy a „mikroorganizmus" fogalom meghatározását a tervezet nem tartalmazza, a Nemzetközi Iroda u.i. magáévá tette a szakértői bizottságokban kialakult azon többségi véleményt, hogy a mikroorganizmus szó jelentését a lehető legtágabban kell értelmezni (tehát az foglaljon magába minden mikro-szervezetet, amelynek tárolására egy deponálási hatóság képes), a tudományos szóhasználattól és ennek esetleges változásaitól való függés elkerülésére. A „szabadalom" szó definiciója a PCT szerinti megfogalmazást követi. Ezen kívül pl. a következő fogalmak magyarázata található meg a cikkben: deponálás, szabadalmaztatási eljárás, a szabadalmaztatási eljárás céljaira való nyilvánosságrahozás, ipari tulajdoni hivatal, deponálási intézet, nemzetközi deponálási hatóság, deponáló, minták kiadása. A mikroorganizmus deponálásának elismerése — mint ez a 3. cikkből kitűnik — azt jelenti, hogy a nemzetközi deponálási hatóság által kiadott átvételi elismervénynek a Szerződő Fél ipari tulajdoni hivatalához való benyújtása esetén a deponálás érvényesnek számít az ezen állam szabadalmi hatóságai előtt folyó eljárásokban, a tény, a dátum és a közrebocsátott mikroorganizmusnak a deponált mikroorganizmussal való azonossága tekintetében. Azt az időpontot, amelyben az átvételi elismervényt be kell nyújtani (ill. amelyen belül be lehet nyújtani), az alkalmazandó nemzeti vagy regionális törvény határozza meg. Ha a deponált mikroorganizmus a fenntartás során életképtelennek bizonyul, elvész vagy elpusztul, a nemzetközi deponálási hatóság a tényről informálja a deponálót, aki az értesítés kézhezvételétől számított 6 hónapon belül megismételheti a deponálást, az eredeti deponálási dátum megőrzése mellett, deklarálva, hogy a korábban és az újonnan letétbe helyezett mikroorganizmus azonos. ☆ ☆ ☆ A „nemzetközi deponálási hatóság" jogi státuszt — mint a tervezet 6. cikkéből kitűnik — az a deponálási intézet nyerheti el, amely valamelyik Szerződő Állam területén helyezkedik el és ezen állam garantálja, hogy az intézet tartósan fenn fog állni; tevékenysége objektív (anyagi befolyástól mentes, részrehajlás nélküli); azonos feltételek mellett áll bármely deponáló rendelkezésére; bármely (vagy meghatározott típusú) mikroorganizmust átvesz, megvizsgálja életképességét (ése tényekről bizonylatokat ad ki), tárolja ezt (legalább 30 éven át) és mintákat ad ki ebből, a bejelentés nyilvánosságrahozataláig titkosan kezelve a deponálás tényét. (Az intézet személyi állománya, felszereltsége és eszközei vonatkozásában a végrehajtási utasítás tervezete azt a kritériumot adja meg, hogy ezeknek biztosítaniuk kell az életképesés szennyezés mentes állapotban való fenntartást, megfelelő biztonsági intézkedések révén minimálisra csökkentve a deponált mikroorganizmus elvesztésének veszélyét). A tervezet szerint tehát az egyezmény a Szerződő Államokra hárítja a „garancia-elv" keretében kötelezettségek vállalását (ennek oka az, hogy a deponálási intézet, amely általában nem kormány-szerv, nem lehet Szerződő Fél) és a teljesítés elősegítésére rögzíti a Szerződő Állam területén való elhelyezkedés követelményét. Ilyen körülmények között u.i. az Állam törvénnyel, rendeietekkei vagy más megfelelő intézkedésekkel (pl. szerződés kötésével) közvetlenül kényszerítheti a deponálási hatóságot a követelmények betartására és ellenőrizheti annak tevékenységét. Egy ilyen szerződés keretében szabályozható pl. a nemzetközi deponálási hatóság felelősségének kérdése, amelyre vonatkozóan az egyezmény- és a végrehajtási utasítás-tervezet nem tartalmaz rendelkezést (és ezzel a kérdést az alkalmazható nemzeti ill. regionális törvény körébe utalja). A „nemzetközi deponálási hatóság" státusz megszerzése úgy történik, hogy a Szerződő Állam, amelynek területén az ekként figyelembe vehető deponálási intézet működik, a WIPO Vezérigazgatójához intézett írásos közleményben deklarálja garancia vállalását ezen intézet előírt módon való működéséért, közli az intézetre vonatkozó, előírt tárgyú információkat és megjelöli azt az időpontot, amelytől kezdve az intézet nemzetközi deponálási hatóságként kész eljárni. A Vezérigazgató a közlés megvizsgálása - és adott esetben annak a garantáló állam által, felhívásra végrehajtott kiegészítése — után közzéteszi azt, az egyezmény égisze alatt, a Nemzetközi Iroda által kiadott Gazette-ben és megküldi valamennyi Szerződő Félnek. A „nemzetközi deponálási hatóság" státusz e közzététel napjától, vagy egy, a garantáló állam által megadott, ennél későbbi naptól illeti meg a deponálási intézetet. Ugyanez az eljárás követendő a garancia további meghatározott mikroorganizmus-féleségekre való kiterjesztése esetében. A státusz megszüntetése vagy bizonyos típusú mikroorganizmusokra való korlátozása annak következményeként fordulhat elő, hogy a garantáló állam a Vezérigazgatóhoz intézett közlés keretében teljesen, vagy egyes mikroorganizmusok tekintetében visszavonja deklarációját, vagy valamelyik Szerződő Fél (amely nem lehet azonos a garanciát vállaló Szerződő Állammal) az egyezmény Közgyűlésén erre vonatkozó javaslatot tesz azon az alapon, hogy az egyezmény előírásait a szóbanforgó nemzetközi deponálási hatóság nem tartja meg. A kérelmet előzetesen a Vezérigazgató valamennyi Szerződő Fél tudomására hozza és az érintett garantáló állam 6 hónapon belül megfelelő intézkedéseket tehet a hiányosságok megszüntetésére: ez esetben a Közgyűlésen a fenti javaslat tételére nem kerül sor. A Közgyűlés
