Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1977 (82. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3. szám

156 SZABADALMI KÖZLÖNY 82. ÉVF. 1977. ÉV 3. szám a) több ország megbízása alapján jogosultak regionális szabadalmak engedélyezésére (tehát egyik legfonto­sabb feladatuk szabadalmi bejelentések intézése, amely tevékenységnek szerves része a mikroorganiz­musok deponálásának elbírálása) és b) valamennyi tagállamuk tagja a Párizsi Uniónak. A Párizsi Unió 19. Cikke — amely különegyezmények kötését lehetővé teszi — nem foglalkozik ugyan a szervezetek tagsága kérdésével, ez a hiány azonban érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a kormány­közi szervezetek jogképességének elismerése viszonylag újabb keletű. A Párizsi Unió azon tagállamainak polgárai tehát, amelyek egyben a fenti szempontoknak megfelelő kor­mányközi szervezetek tagjai (az Európai Szabadalmi Egyezmény hatálybalépése után az Európai Szabadalmi Szervezet is ezek közé fog tartozni), a javaslat értelmé­ben anélkül részesülhetnek az egyezmény nyújtotta kedvezményekben, hogy országuk Szerződő Félként lépne fel, ha a megfelelő kormányközi szervezet csatla­kozik az egyezményekhez. ☆ ☆ ☆ Az egyezmény-tervezet 2. Cikke definiálja a szövegben használt egyes kifejezéseket és értelmezi azok jelentését. Említésre méltó, hogy a „mikroorganizmus" fogalom meghatározását a tervezet nem tartalmazza, a Nemzet­közi Iroda u.i. magáévá tette a szakértői bizottságokban kialakult azon többségi véleményt, hogy a mikroorganiz­mus szó jelentését a lehető legtágabban kell értelmezni (tehát az foglaljon magába minden mikro-szervezetet, amelynek tárolására egy deponálási hatóság képes), a tudományos szóhasználattól és ennek esetleges változá­saitól való függés elkerülésére. A „szabadalom" szó definiciója a PCT szerinti megfogalmazást követi. Ezen kívül pl. a következő fogalmak magyarázata található meg a cikkben: deponálás, szabadalmaztatási eljárás, a szabadalmaztatási eljárás céljaira való nyilvános­ságrahozás, ipari tulajdoni hivatal, deponálási intézet, nemzetközi deponálási hatóság, deponáló, minták kiadása. A mikroorganizmus deponálásának elismerése — mint ez a 3. cikkből kitűnik — azt jelenti, hogy a nemzetközi deponálási hatóság által kiadott átvételi elismervénynek a Szerződő Fél ipari tulajdoni hivatalához való benyúj­tása esetén a deponálás érvényesnek számít az ezen állam szabadalmi hatóságai előtt folyó eljárásokban, a tény, a dátum és a közrebocsátott mikroorganizmusnak a depo­nált mikroorganizmussal való azonossága tekintetében. Azt az időpontot, amelyben az átvételi elismervényt be kell nyújtani (ill. amelyen belül be lehet nyújtani), az alkalmazandó nemzeti vagy regionális törvény határozza meg. Ha a deponált mikroorganizmus a fenntartás során életképtelennek bizonyul, elvész vagy elpusztul, a nem­zetközi deponálási hatóság a tényről informálja a depo­­nálót, aki az értesítés kézhezvételétől számított 6 hó­napon belül megismételheti a deponálást, az eredeti deponálási dátum megőrzése mellett, deklarálva, hogy a korábban és az újonnan letétbe helyezett mikroorganiz­mus azonos. ☆ ☆ ☆ A „nemzetközi deponálási hatóság" jogi státuszt — mint a tervezet 6. cikkéből kitűnik — az a deponálási intézet nyerheti el, amely valamelyik Szerződő Állam területén helyezkedik el és ezen állam garantálja, hogy az intézet tartósan fenn fog állni; tevékenysége objektív (anyagi befolyástól mentes, részrehajlás nélküli); azonos feltéte­lek mellett áll bármely deponáló rendelkezésére; bármely (vagy meghatározott típusú) mikroorganizmust átvesz, megvizsgálja életképességét (ése tényekről bizonylatokat ad ki), tárolja ezt (legalább 30 éven át) és mintákat ad ki ebből, a bejelentés nyilvánosságrahozataláig titkosan kezelve a deponálás tényét. (Az intézet személyi állo­mánya, felszereltsége és eszközei vonatkozásában a végrehajtási utasítás tervezete azt a kritériumot adja meg, hogy ezeknek biztosítaniuk kell az életképesés szennye­zés mentes állapotban való fenntartást, megfelelő bizton­sági intézkedések révén minimálisra csökkentve a depo­nált mikroorganizmus elvesztésének veszélyét). A tervezet szerint tehát az egyezmény a Szerződő Államokra hárítja a „garancia-elv" keretében kötelezett­ségek vállalását (ennek oka az, hogy a deponálási intézet, amely általában nem kormány-szerv, nem lehet Szerződő Fél) és a teljesítés elősegítésére rögzíti a Szerződő Állam területén való elhelyezkedés követelményét. Ilyen körül­mények között u.i. az Állam törvénnyel, rendeietekkei vagy más megfelelő intézkedésekkel (pl. szerződés köté­sével) közvetlenül kényszerítheti a deponálási hatóságot a követelmények betartására és ellenőrizheti annak tevékenységét. Egy ilyen szerződés keretében szabályoz­ható pl. a nemzetközi deponálási hatóság felelősségének kérdése, amelyre vonatkozóan az egyezmény- és a végrehajtási utasítás-tervezet nem tartalmaz rendelkezést (és ezzel a kérdést az alkalmazható nemzeti ill. regionális törvény körébe utalja). A „nemzetközi deponálási hatóság" státusz megszer­zése úgy történik, hogy a Szerződő Állam, amelynek területén az ekként figyelembe vehető deponálási intézet működik, a WIPO Vezérigazgatójához intézett írásos közleményben deklarálja garancia vállalását ezen intézet előírt módon való működéséért, közli az intézetre vonatkozó, előírt tárgyú információkat és megjelöli azt az időpontot, amelytől kezdve az intézet nemzetközi deponálási hatóságként kész eljárni. A Vezérigazgató a közlés megvizsgálása - és adott esetben annak a garantáló állam által, felhívásra végrehajtott kiegészítése — után közzéteszi azt, az egyezmény égisze alatt, a Nemzetközi Iroda által kiadott Gazette-ben és megküldi valamennyi Szerződő Félnek. A „nemzetközi deponálási hatóság" státusz e közzététel napjától, vagy egy, a garantáló állam által megadott, ennél későbbi naptól illeti meg a deponálási intézetet. Ugyanez az eljárás követendő a garancia további meghatározott mikroor­ganizmus-féleségekre való kiterjesztése esetében. A státusz megszüntetése vagy bizonyos típusú mikro­organizmusokra való korlátozása annak következmé­nyeként fordulhat elő, hogy a garantáló állam a Vezér­­igazgatóhoz intézett közlés keretében teljesen, vagy egyes mikroorganizmusok tekintetében visszavonja dek­larációját, vagy valamelyik Szerződő Fél (amely nem lehet azonos a garanciát vállaló Szerződő Állammal) az egyezmény Közgyűlésén erre vonatkozó javaslatot tesz azon az alapon, hogy az egyezmény előírásait a szóban­­forgó nemzetközi deponálási hatóság nem tartja meg. A kérelmet előzetesen a Vezérigazgató valamennyi Szer­ződő Fél tudomására hozza és az érintett garantáló állam 6 hónapon belül megfelelő intézkedéseket tehet a hiányosságok megszüntetésére: ez esetben a Közgyűlésen a fenti javaslat tételére nem kerül sor. A Közgyűlés

Next

/
Thumbnails
Contents