Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1976 (81. évfolyam, 1-12. szám)

1976-10-01 / 10. szám

10. szám

SZABADALMI KÖZLÖNY 81. ÉVF. 1976. ÉV

857

— A ténylegesen átadásra kerülő és a műszakiszellemi ismeretekre, tapasztalatokra vonatkozó okiratokon túl az írásban nem rögzített, vagy nem rögzíthető ismeretek, előállítási tapasztalatok átadásának módját, terjedelmét és körülményeit.

— A know-how átadásáért fizetendő ellenszolgáltatás egyértelmű meghatározását.

— Annak rögzítését, hogy az engedélyezés, illetve hasznosítás harmadik személyek részére továbbadható-e, vagy sem.

— Az esetleges nyilvánosságra hozatal rendjét, illetve tilalmát.

— Az abban való megállapodást, hogy az átadás végleges-e, vagy sem; ez utóbbi esetben az átvevő köteles a titoktartást végrehajtani és betartásáról, illetve betartatásáról gondoskodik.

— Mindazokat az egyéb kérdéseket, amelyek a vállalat szempontjából, érdekei védelme vonatkozásában szükségesek.

4. Nyilvántartás

a) A 2. pont d) bekezdésében előírt nyilvántartást a 2. pont a) bekezdésében leirt részletezésben kell elkészíteni.

b) Helyes, ha a vállalati Iparjogvédelmi Szabályzat

tartalmazza a hatályba lépés időpontjában üzemi titokként kezelt ismereteket. (Pl..................... termék, az előállítására é&'vagy alkalmazására vonatkozó berendezések, műszaki-szellemi ismeretek, tapasztalatok, számítások és egyéb okiratok).

Ötödik rész

A VÉDJEGYOLTALOM I.

Általános szempontok

a) A korszerű védjegyjog és joggyakorlat egyaránt fokozottan törekszik a vásárló közönség érdekeinek érvényesítésére. A védjegy szerepe az, hogy kapcsolatot teremtsen az előállító (forgalomba hozó, szolgáltató) vállalat és az áru között. Ezzel egyrészt szolgálatot tesz a vállalatnak a bel- és külföldi versenyben, másrészt megkönnyíti a vásárlók számára a kívánt áru kiválasztását.

Ahhoz, hogy a védjegy ezt a kettős szerepét betöltse, megkülönböztető képességgel kell rendelkeznie, s ebben — a vásárló közönség érdekében — nem tartalmazhat megtévesztő, félrevezető, valótlan elemeket. Kizárt az oltalomból a megkülönböztetésre alkalmatlan, a fogyasztó közönség megtévesztésére vezető jelzés, a kizárólag állami hatósági címerből, vagy jelvényből, illetve ezek utánzatából álló jelzés, valamint azok a jelzések, amelyek kizárólag az áru előállításának idejét, helyét, módját, az áru minőségét, árát, stb. tüntetik fel.

b) Fontos érdek a védjegyek külföldi oltalma. A külföldi oltalom megszerzésének egyik módja a védjegy nemzetközi lajstromozása. A külföldi lajstromozás rendszerint feltétele a hazai lajstromozás.

c) A védjegyre vonatkozó kötelező érvényű rendelkezéseket az 1969. évi IX. törvény, valamint a törvény végrehajtására vonatkozó 2/1970. OMFB— IM. számú együttes rendelet határozza meg.

II.

A védjegyoltalom megszerzésével, fenntartásával

és megvédésével kapcsolatos vállalati szabályozás

Az 1970. július 1-én hatályba lépett törvény szerint a védjegy egy olyan — oltalom alatt álló - megjelölés, mely valamely vállalat, vagy vállalatcsoport áruinak, vagy szolgáltatásainak más vállalat, vállalatcsoport azonos, vagy hasonló áruitól való megkülönböztetésre alkalmas. Az ennek biztosítására létrehozott szabályzatnak is ezt a célt kell szem előtt tartania. Ez csak — a törvény általános rendelkezéseire épülő - a helyi feladatokat egyértelműen rögzítő szabályzati pontokkal érhető el.

1. A védjegy bejelentése

a) Hazai, vagy nemzetközi védjegylajstromozás tárgya a vállalat olyan terméke, emblémája lehet, mely a védjegytörvény feltételeinek megfelel.

b) Amennyiben a tervezett védjegy külkereskedelmi forgalomra szánt terméken kerül bevezetésre, úgy az export szempontjából figyelembe jövő országokban védjegy kutatást kell végezni.

c) Az igazgató határozza meg, hogy a védjegyjogosultságot hazai, vagy hazai és nemzetközi vonatkozásban szerzi meg a vállalat.

2. A védjegy használata

a) Az igazgató engedélyt adhat védjegy-licenciaszerződés alapján a védjegyek használatára. A használati szerződést — a használati díj megállapításával együtt

— a műszaki igazgatóhelyettes köti meg.

b) A vállalat, mint védjegyjogosult figyelemmel kíséri, hogy a védjegyet bel-, vagy külföldön nem használják-e jogtalanul. Jogtalan használat észlelése esetén a jogszabályban biztosított eszközöket igénybe kell venni.

c) A védjegyre vonatkozó lényeges jogoknak, továbbá a vállalat nevének, címének megváltozása esetén e körülményt mind a hazai, mind a nemzetközi védjegyek vonatkozásában az illetékes védjegy hatóságoknak be kell jelenteni.

d) A lajstromozott védjegyek használatáért a műszaki igazgatóhelyettes és az értékesítés vezetője együttesen felelős.

3. A védjegyek nyilvántartása

a) A hazai és nemzetközi védjegyekről vállalati nyilvántartást kell vezetni, az alábbi adatokkal:

— a védjegy lajstromszáma;

— a lajstromozás, valamint a lejárat napja;

— a megújítás megtörténte (illeték befizetése);

— nemzetközi védjegy esetén az államok felsorolása, ahol a védjegyet lajstromozták;

— amennyiben a védjegy használatára licencia-szerződést kötöttek;

A) az engedélyes neve,

B) a használat terjedelme,

C) a használati díj megjelölése,

b) A vállalatnál nyilvántartott védjegyek helyzetét évente — az Újítási-Találmányi Jelentés adatainak értékelésével együtt — meg kell vizsgálni és a vizsgálat eredményét a műszaki igazgatóhelyettes határozatban rögzítse.

г