Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1976 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
8. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 81. ÉVF 1976. ÉV 671 Az új műszaki megoldás elemzése során a vizsgálónak az a feladata, hogy a prototípussal összehasonlítva azt megállapítsa a közös jellemzőket és a lényeges különbségeket. Ц vegyület esetében a modellt (vagy a prototípust) az analógia-módszer segítségével a vizsgáló annak függvényében választja meg, hogy a feltalálói tevékenység, ill. a lényeges különbségek kimutatása szempontjából a találmány melyik jellemzője — az előállítási eljárás vagy a tulajdonságok — meghatározó. Az összehasonlításra kerülő tárgyak hasonlóságának ill. különbözőségének megállapítása több lépésben történik. A modell és a minta azonosságát az első fázisban a lényeges ismérvek azonossága alapján fogadják el, az egymástól különböző vonásokat pedig lényegtelennek tekintik. Intenzívebb vizsgálat után kiderülhet, hogy ezek a tulajdonságok lényegesek: ekkor egy mélyebb hasonlóság kimutatására kell, hogy sor kerüljön, fgy, ha a műszaki megoldás és a prototípus összehasonlító elemzése során (ez utóbbi szolgált modellként a szerves vegyész számára) az derül ki, hogy a szerkezetre, tulajdonságokra, összefüggésekre — tehát a megoldás egészére — vonatkozó információ a prototípus (modell) vizsgálata során analógia-következtetés révén hozzáférhetővé válik, és a felállított analógiának ellentmondó tények nem figyelhetők meg, a lényeges különbségek hiányáról beszélhetünk. Ha az analógiával ellentétes tények kerülnek felszínre, a vizsgáló áttér a kezdetben nem-lényegesnek tekintett ismérvek mélyebb elemzésére, amely tevékenység eredményeként az analógia helyessége vagy helytelensége igazolódik. Az utóbbi esetben a prototípus és az új megoldás között kimutatható különbségek lényegesnek ismerhetők el. A gyakorlatban a vizsgáló úgy jár el, hogy mindenekelőtt megállapítja: az új vegyületnek van-e szerkezeti analógja az ismert vegyületek között? Ennek meghatározása után az összefüggések analógiájának vizsgálatára kerül sor, azaz az új vegyület szintézismódját teszik vizsgálat tárgyává. Ha ez analóg eljárás, a tulajdonságok elemzésére térnek át. A szerkezet, az összefüggések és a tulajdonságok analógiájának egyidejű fennállása esetén az új vegyület nem oltalmazható. Szerkezeti analógia hiányában új vegyület-típusról beszélhetünk, és az oltalom képesség egyetlen további feltétele a lehetséges alkalmazási terület bemutatása: az összefüggések és tulajdonságok analógiájának vizsgálatára nincs szükség. Az összefüggések analógiájának hiányában az állapítható meg, hogy az új vegyület szintézis-útja (és ennélfogva a vegyület) a szakember számára nem volt nyilvánvaló, ezért hasznos gyakorlati tulajdonságok jelenléte esetén a vegyület oltalmazható. Ha viszont analógia mutatható ki a szerkezetben ill. az összefüggésekben, az oltalomképesség elismerése annak függvényévé válik, hogy sikerül-e analógia hiányát kimutatni a tulajdonságokban? A fentiekhez hasonlóan végzett elemzés a vizsgáló döntéseit megalapozottabbá, indokoltabbá teszi, a lényeges és lényegtelen ismérvek kellő megkülönböztetése révén. Az említett adatok ismeretében a vizsgáló — a nyilvánosságra való utalás mellőzésével — alátámaszthatja az analógiára vonatkozó következtetései helyességét, a feltaláló pedig, ha ennek ellentmondó tényekre bukkan, vitathatja az analógia helyességét. A vizsgáló a találmány tárgya és az analógok (ill. a legközelebbi analóg, a prototípus) összehasonlítása során akkor jár el helyesen, ha megfelelően választja meg az összehasonlítás alapját (lényeges ismérvek és ezek egymáshoz való viszonya alapulvételével) és az összehasonlításra kerülő tárgyakat (ezek reális kapcsolatban kell, hogy álljanak egymással). Parragh Gáborné Irodalom 1) Ju.A. Zsdanov: Modelirovanie v organicseszkoj himii. Voproszü Filoszofii 1965, 6 sz. 2) A.J. Uemov: Analogija v praktike naucsnogo iszszledovanija. Moszkva, Nauka, 1970. 3) B. Fogarasi: Logika. Moszkva, Izd. Inosztrannoj Literaturü, 1959. 4) E. Ju. Orlova: Himija i tehnologija brizantnüh vzrüvcsatüh vescsesztv. Oborongiz, 1960. LÉTREJÖTTE, SZERVEZETE Amikor a WIPO (Szellemi Tulajdon Világszervezete) jogelődje, a BIRPI 1965-ben felvetette egy szabadalmi világindex gondolatát, már csaknem lehetetlen volt a szabadalmi irodalmat nyomon követni, integrálni: ebben az időben évente mintegy 650.000 dokumentum jelent * * IKivonat a „La Propriété Industrielle" című folyóirat 1976. áprilisi számának 132. oldalán levő cikkből. Készítette: BELAKOVICS OTTÓNÉ meg. S ez a szám azóta csak növekszik, 1976-ban valószínűleg több mint 1 millió szabadalmi dokumentumot hoznak nyilvánosságra. 1971. júliusában a WIPO tárgyalásokat kezdett az osztrák kormány illetékes szerveivel és 1972. május 2-án, Genfben, egyezmény született egy nemzetközi szabadalmi dokumentációs központ létrehozásáról. Az egyezményt az osztrák kereskedelem és iparügyi miniszter és a WIPO vezérigazgatója írta alá, majd az osztrák parlament ratifikálta és 1973. június 22-én hatályba lépett. Az INPADOC (Internationales Patentdokumentationszentrum) az osztrák kormányhoz tartozik, jogi szem-Az INPADOC - ma*
