Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1976 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
NEMZETKÖZI TÁJÉKOZTATÁS \jlh Módszer új szerves vegyületek alkalmazhatóságának értékelésére Mint ismeretes, a találmányokra vonatkozó hatályos szovjet Rendelet bevezette az új vegyületek szerzői tanúsítvánnyal való alkalmazhatóságát. Ezt a rendelkezést nagyvolumenű tudományos kutatómunka előzte meg, mivel az oltalomképesség vizsgálatára korábban alkalmazott összehasonlító elemzési módszerek a kémia területén nem bizonyultak használhatónak. A vegyületeket jellemző szerkezeti képletek, mint puszta szimbólumok összehasonlításának u.i. műszakilag nincs értelme: ennek során nem tisztázható, hogy lényegesek-e a különbségek az egyes funkciós csoportok, vagy a szénváz egyes részei között még akkor sem, ha a vegyületek hasonló szerkezetűek. A vegyületek oltalmazhatóságának értékelésére irányuló, a külföldi szabadalmi irodalomból ismert közvetlen módszer a vegyületet mint a találmány tárgyát azon tulajdonságok függvényében vizsgálja, amelyek lehetővé teszik annak felhasználását a vegyipar valamely területén. A már ismert vegyületek homológjai, izomerjei és szerkezeti analógjai esetében szigorúbb kritériumokat alkalmaznak: a pozitív hatás igazolására ki kell mutatni, hogy új, nem nyilvánvaló, gyakorlatilag értékes tulajdonságok jellemzik ezeket a vegyületeket. E módszer hibájaként a szerzők arra a körülményre mutatnak rá, hogy figyelmen kívül hagyja az előállítási eljárást. Egy új molekula nem tekinthető nyilvánvalónak, még ha analóg is egy ismerttel, és függetlenül attól, milyenek a tulajdonságai, ha teljesen új fogásokra volt szükség előállításához. Az új vegyület értékelésére véleményük szerint a technikában a modellezési módszer logikai alapját képező analógia-módszert célszerű választani, amely figyelembe veszi az új vegyület előállítási módszere és tulajdonságai közötti összefüggést. ★ ★ ★ A vegyészek mind az elméletben, mind a gyakorlatban régóta, tudatosan és sikeresen szerkesztenek modelleket, alkalmazzák a modellezés módszerét, ami arra vezethető vissza, hogy egyrészt az általuk vizsgált objektumok (atomok, molekulaszerkezet, kristályok, reakciómechanizmus stb.) bonyolultak, másrészt objektíve léteznek analógiák a szerves kémia területén. Az anyagi modellek szerkezetük, vagy hatásuk tekintetében mutatnak hasonlóságot a modellezendő vegyülettel, mimellett a hasonlóság foka (a két szervezet szerkezeti-dinamikai szintjének viszonya) különböző lehet. A vegyészek által alkalmazott modellezési módszerek két csoportba sorolhatók(l). * * (Kivonat E.A. Usztinova, N.P. Sepelev cikkéből, amely a Voproszü lzobretatéiszíva c. folyóirat 1976. évi 3 számában — p. 16-21 - jelent meg. A kivonatot készítette:PARRAGH GÁBORNÉ). Az u.n. makró-rendszerek szintjén végzett modellezés a szerkezeti modellezéssel azonos: a vegyész egy ismeretlen vegyületet vizsgálva az analitikus munka-fázisban a kísérleti adatok alapján egy hipotetikus molekulát szer készt E modell helyessége a munka befejező szakaszában igazolható olymódon, hogy az elfogadott szerkezeti modell alapján szintetikusan reprodukálják a vizsgált anyagot. A modellezés másik típusa a kémiai szinten végzett modell-szerkesztés: ez az egyes szerkezeti csoportok kiválasztását és ezek viselkedésének eqyszerűbb körülmények között való tanulmányozását jelenti. így összefüggés teremthető az anyag valamely tulajdonsága és szerkezeti jellemzői között. Ez a módszer különösen bonyolult szerkezetű vagy nehezen hozzáférhető vegyületek esetében javasolható, az atomok kölcsönhatásának és a reakciómechanizmusnak a vizsgálata során pedig nélkülözhetetlen. A modellezési módszer logikai alapját az analógia alapján tett következtetések képezik (2), amelyek levonása során (tulajdonságra, vagy viszonyra vonatkozó) információt viszünk át a modellről (ezt írja le a premissza) a mintára (erre vonatkozik a következtetés), mimellett a premissza típusa ill a következtetés és az információ jellege között összefüggés áll fenn. Analógia — a tulajdonságok vagy összefüggések analógiája — alapján következtetések levonásának lehetséges feltételei a következők(3) : a következéseknek az egymással összehasonlítható jelenségek nem felszíni, hanem lényegi tulajdonságain kell alapulniuk és a következtetés helyességének bízó nyitása érdekében meg kell határozni az összehasonlításra kerülő objektumok tulajdonságai közötti kapcsolatok belső jellegét; minden következtetésnek azt a feladatot kell megoldania, hogy meghatározott vonatkozásban tényleges hasonlóságot mutasson ki különböző tárgyak között; a következtetés a megismerés általános folyamatának csupán egyik láncszeme, mivel a megismerés célja az összes jellemzők (mind a hasonlóság, mind a különbségek) felderítése; minél szorosabb összefüggés áll fenn az A és а В tárgy ismert tulajdonságai ill. az A tárgy В tárgyéhoz hasonló ismert tulajdonságai és a csupán az A tárgyra jellemző egyéb tulajdonságok között, annál nagyobb annak a valószínűsége, hogy а В tárgy ismeretlen tulajdonságára vonatkozó következtetés helyes lesz. Az összehasonlítandó tárgyéval közös lényeges tulajdonságok számát lehetőleg nagynak kell megválasztanunk; a következtetés nagyobb megbízhatósága er dekében célszerűen két konkrét esetet hasonlítsunk össze (és ne egy konkrét esetet egy általánossal), és ha olyan tényt észlelünk, amely ellentmond az analógiának, a következtetést szabatosítanunk kell (ennek során a felületi analógiáktól mélyebb, lényegibb analógiákhoz jutunk). Az analógia fontosabb jellemzői tehát a következők:
