Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1976 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1976-04-01 / 4. szám
4. uám SZABADALMI KÖZLÖNY 81. ÉVF. 1976. ÉV 286 ján az újítási szabályzatban előírva a viszonylagos újdonságot a) vállalati, vagy b) gyáregységi szinten vizsgálják. Célszerű ezért, ha a kérdés szabályozásánál figyelembe veszik: a) a gyáregységnél előállított termékek struktúráját, b) a gyáregységek együttműködését, munkamegosztásuk mélységét és jellegét, ezzel összefüggésben a dolgozók kapcsolatait, mozgási, informálódási lehetőségeit, c) a gyáregységek földrajzi elhelyezkedését, d) a vállalati, központi szervek irányító tevékenységének mélységét, e) az adminisztrációs problémákat. Az újítási szabályzatban kifejezetten rendelkezni kell a viszonylagos újdonságnak gyáregységi szinten történő elbírálására nézve. Ilyen rendelkezés hiányában vállalati szinten kell a viszonylagos újdonságot értelmezni. A viszonylagos újdonság fogalma nem áll fenn abban az esetben, ha a javaslatban foglalt megoldás alkalmazását jogszabályok, vagy hatósági rendelkezések kötelezően előírják, pl. az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség által hozott rendelkezések, vagy a Kazánbiztonsági Szabályzatban levő előírások. Jogelőd vállalatnál, vagy szervnél alkalmazott megoldás alkalmazására vonatkozó javaslat a jogutód vállalatnál nem tekinthető újításnak. A kölcsönös gazdasági együttműködés keretében hivatalos kérés, vagy munkaterv alapján átvett dokumentáció ugyancsak nem képezheti újítás tárgyát. Amennyiben a vállalat viszonylagos újdonság hiánya címén utasítja el a javaslatot, vita esetén bizonyítania kell döntése jogosságát. Bizonyítás a polgári jog előírásainak megfelelően történhet. d) A javasolt megoldás a vállalat részére hasznos eredményt jelent A jogszabály az anyagi elismerés alapjaként a vállalati hasznos eredményt jelöli meg. A hasznos eredmény megítélése sokféle, vállalatonként változó. Éppen ezért az újítási szabályzatban kell rendezni a hasznos eredmény megállapításának és mérésének módját. Fontos feltétele a megoldás újításként való elismerésének, hogy az hasznos legyen (közvetve, vagy közvetlenül, de pozitívan hasson a vállalat eredményeire, növelje annak nyereségtömegét). A hasznos eredménynek nem kell feltétlenül pénzben kifejezhetőnek lennie, hasznos lehet az olyan újítás is, melynek eredménye csak műszaki számítással, vagy becsléssel értékelhető, de hasznosnak kell értékelni a balesetelhárítás üzembiztonság fokozására szolgáló javaslatokat is, bár azok eredménye számokkal szintén nem fejezhető ki. Nem jár mérhető haszonnal a ráfizetéses cikk gyártása sem, amelyet a vállalat magasabb népgazdasági érdekből tartozik előállítani, de a gyártás ténye azt bizonyítja, hogy valahol, valamilyen formában haszon keletkezik abból. Az ilyen jellegű javaslat újítóját ezért díjazni kell. Az újítás hasznos eredménye a hasznosítás révén jön létre. Hasznosítás alatt elsősorban a megvalósítást, az újítás tárgyának üzemszerű gyártását, illetve alkalmazását kell érteni. Ha tehát a vállalat az elfogadott, sőt kikísérletezett újítás megvalósításától valamilyen okból eláll, a hasznosítás, így az anyagi elismerés alapját képező hasznos eredmény nem jön létre. Kivételt képez az az eset, mikor a vállalat az általa elfogadott újítást maga nem valósíthatja meg, hanem azt eladja másik vállalatnak. Ez esetben is hasznosításról beszélünk és az újítónak anyagi elismerésre van igénye. Ha az újítás hasznosításának eredménye pénzben mérhető, az anyagi elismerés alapját a hasznodtás karatéban keletkezett vállalati bruttó (adózatlan) eredmény képezi. e) A javaslat megtétele nem tartozik előterjesztőjének munkaköri kötelességei körébe, vagy munkaköri feladatán belül jelentős alkotói teljesítménynek minősül Munkaköri kötelesség arra a tevékenységi körre terjed ki, melynek ellátásával a dolgozó — szóban vagy írásban — meg van bízva. Annak elvégzése kötelessége, az nem lehet újítás, ezért későbbi viták elkerülése céljából ajánlatos a dolgozó tevékenységi körét már felvétele alkalmával a munkaszerződés keretében meghatározni. A feladatok elvégzésére vonatkozó utasítások pontosan jelöljék meg az elérendő célt és a megoldás módját, eszközét. Beosztott dolgozó ha ennél jobbat, többet teljesít, illetve ettől eltérőt alkalmaz, már újítónak tekinthető. Ennek mérlegelésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy munkabeosztásával szorosan összefüggő módszerek, fogások alkalmazása — melyek a szakma általános ismeretei körébe tartoznak — munkaköri kötelességének minősül. Ezt a szemléletet — megfelelő szintre emelve — lehet alkalmazni önálló tervező, kutató újításának megítélésénél is. így például önálló tervezőnek, amennyiben csak a termékek szerkezetének továbbfejlesztésével, illetőleg új termékek kialakításával van megbízva, nem tartozik munkaköri kötelességei közé a termékek gyártástechnológiájának kidolgozásával, vagy az üzemszervezéssel kapcsolatos műszaki megoldások javasolása, mint ahogy az üzem területén foglalkoztatott dolgozóknak sem lehet munkaköri kötelessége a szerkesztéssel, vagy technológiával kapcsolatos megoldás kidolgozása. Vezetőállású dolgozó munkaköri kötelessége arra a munkaterületre terjed ki, mely irányítása alá tartozik; a felügyeleti szerv által kinevezett vezetőknél ezt az egész vállalatra kiterjedően kell értelmezni annak figyelembevételével, hogy kötelességükön túl, nekik is lehetnek jelentős alkotó teljesítményeik, újításaik. A munkaköri kötelességnek - mint kizáró tényezőnek — alkalmazása nagy körültekintést kíván az elbírálótól. A rendelet egyik fő célkitűzése éppen az, hogy mindenki számára biztosítsa az újítás lehetőségét. Nem lehet a vállalatnak olyan dolgozója, akinek semmilyen feladat elvégzése sem tekinthető munkaköri kötelességnek, de olyan sem, akinek minden tevékenysége annak minősül. Ez fontos szempont az újítómozgalomma! kapcsolatos helyes szemlélet kialakításához. A munkaköri kötelesség kérdését minden újítási javaslat elbírálásánál vizsgálni kell. A munkaköri kötelesség fennforgásának megállapítsa az egyszemélyi elbíráló hatáskörébe tartozik. Helyes, ha az újítási szabályzat e kérdés behatárolásánál a vállalati ügyrendből, vagy munkaszerződésből indul ki. Ha ezek nem nyújtanak kellő támpontot, úgy célszerű figyelembe venni a munkakörrel kapcsolatosan ténylegesen elvégzett tevékenységet. A szabályzat térjen ki arra, hogy már a javaslat szakvéleményezője foglalkozzék a munkaköri kötelesség viz^jálatával. A munkaköri kötelesség fennállásának címén történő elutasításkor az elbíráló köteles dönteni arról, hogy a vállalat a javaslatot igénybe kívánja-e venni. Az újítási jog csak a munkaköri kötelesség teljes fennállását, illetve annak ellenkezőjét ismeri el. Részleges
