Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1976 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
1 szám SZABADALMI KÖZLÖNY 81. ÉVF. 1976. ÉV 19 A nemzetközi szabadalmi osztályozás felépítése és jellegzetességei A nemzetközi szabadalmi osztályozás a teljes technológiai területet nyolc fő részre osztja, amiket szekciók nak neveznek és A—H betűtartománnyal azonosítanak. Minden szekciót osztályokra bont fel a nemzetközi szabadalmi osztályozás és minden osztályt több alosztályra, amelyek az úgynevezett — részletes alosztályokat alkotják. íjzekuo, osztály, aiosztaiy, csoport és alcsoport: ezek az úgynevezett osztályozási szintek. A nemzetközi szabadalmi osztályozás 8 szekcióból, 115 osztályból, 607 alosztályból, 5.884 csoportból és összesen 40.325 alcsoportból áll. Az osztályozás első átdolgozott változatában, amely már elkészült, a csoportok és különösen az alcsoportok száma kb. 10%-ot nőtt. Az osztályozás felépítését egy példával lehet szemléltetni, ami a sport felszerelések területére vonatkozik. Egy dobó kalapácsot ismertető szabadalmi leírásnak a jelzése: A 63 b 65/04. Az utolsó két szám, „04" az alcsoportot határozza meg, a „65" jelzés képviseli azt a csofKjrtot, amely a következő, magasabb osztályozási szintet jelzi. Az utóbbinak „dobó felszerelések" az elnevezése. A „65" csoport az A 63 b alosztály része és a „Berendezés testgyakorlathoz, tornához, úszáshoz, mászáshoz vagy víváshoz; labdajátékok, gyakorló felszerelés" témaköröket foglalja magában. Az A 63 b alosztály az A 63 osztályhoz tartozik, amelynek az elnevezése: „Sport játékok, szórakozás". A legmagasabb szintnek az „A" szekciónak az elnevezése: „Emberi szükségletek", így a beosztályozandó anyagnak a szekciótól az alosztályig történő, lépésről lépésre levezetett értelmezése megy végbe, ebben az esetben az „Emberi szükségletektől a „Sport", „Berendezés tornához", „Felszerelések dobáshoz", végül „Dobó kalapács" tárgykörökig. A nemzetközi szabadalmi osztályozásnak további fontos jellemzője az, hogy tárgyköri felosztást tesz lehetővé a találmányra vonatkozóan mind a funkció (működésmód), mind az alkalmazás módja szerint. Ez a jellemző tulajdonság növekvő fontosságúvá vált a műszaki fejlesztés tekintetében az utóbbi évtizedben. Azt kell figyelembe venni, hogy egyrészt vannak olyan tárgyak, amelyeket több alkalmazási területen való sokszoros felhasználásra terveztek, másrészt vannak tár gyak. amelyeket egyetlen alkalmazási területen használ nak fel. Egy új fogaskerék például, amely különösen simán jár. nemcsak gépkocsi gyártásnál, szerszámgépeknél használható előnyösen, de alkalmazható sok egyéb . műszaki területen is Abból a célból, hogy elkerüljék egy találmány minden vonatkozó szakterületre történő beosztályozását, létrehozták az úgynevezett „általános, nem kizárólag egy alkalmazási területre sorolható ősz tályokat" és a „felhasználás módja szerinti osztályokat" a nemzetközi szabadalmi osztályozás keretén belül. így egy általános felhasználású fogaskereket az „általános" F 16 h alosztályba sorolnak, míg egy olyan fogaskereket, amit speciálisan gördülő jármüvek meghajtására terveztek, а В 62 m alosztályba kell osztályozni. Nagyon gyakran előfordulhat, hogy egyetlen szabadalmi leírás szabadalmi igénypontjai éppúgy kiterjedhetnek egy általános használatú tárgy megvalósítására, mint egy speciális használatra tervezett tárgyéra. Ilyen esetben mind az „általános" osztályt mind a „felhasználás módja" szerinti osztályt fel kell tüntetni a szabadalmi leíráson. Szabály szerint az első igénypontban kifejtett találmányi gondolat kerül az ilyen általános" osztályba. Ezt az osztályt aztán első helyen tüntetik fel és fő csoportnak nevezik. Ha osztályozási pót jelzéseket például a „felhasználás módja" szerintieket kell feltüntetni, ezeket úgy nevezett kiegészítő osztályoknak nevezik. Minden tárgyköri anyagot, ami a találmányra vonatkozik, találmányi egységnek neveznek. A „nem kizárólag egy alkalmazási területre" sorolható osztályozási egységek, és a „felhasználás módja" szerinti osztályozási egységek közötti megkülönböztetési lehetőség a fennálló nemzeti osztályozási rendszerektől eltérőleg jelentősen megnöveli az osztályozás értékét, különösen, ami a műszaki tárgykör visszakeresését illeti. Például a német szabadalmi rendszer, amit régebben széles körben használtak Európában, alapjában véve kizárólag a „felhasználás módja" szerinti osztályozás volt. Az ilyen osztályozási rendszer ezért nem teszi lehetővé a tárgy szerinti osztályozást és ebből következőleg, a kutatás nem korlátozódik egyféle alkalmazási területre. Az ellenkező áll fenn az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalának osztályozási rendszere esetében. Itt az általános, funkció-orientált jellemzők osztályozása van az előtérben, míg a tisztán felhasználás módja szerinti osztályozás kisebb jelentőségű. Nemcsak a szabadalmi igénypontban kifejtett jellemzők osztályozhatók be a találmányra vonatkozóan. Azt is javasolták, hogy a találmányhoz közvetlenül nem kapcsolódó és csak a leírásban felsorolt, egyéb műszaki jellemzőket is lássák el osztályozási jelzetekkel. Ezeket a jellemzőket információs egységeknek nevezik. Ilyen módon a nemzetközi szabadalmi osztályozás segítségével egyfajta mély indexelést lehet végezni, azaz a szabadalmi leírásokban található műszaki jellemzőket részlegesen ismertetni. A nemzetközi szabadalmi osztályozás gyakorlati alkalmazásának lehetőségei A szabadalmi hivatalok számara a legkönnyebb módszer a nemzetközi szabadalmi osztályozás jelzeteinek feltüntetése a nemzeti szabadalmi osztályozás jelzetein kívül. Ezt a módszert használja több szabadalmi hivatal, többek kozott az Egyesült Államok szabadalmi hivatala 1970. óta Másik lehetőség a szabadalmi hivatalok számára, a nemzeti szabadalmi osztályozás teljes megszűntetése és helyette a nemzetközi szabadalmi osztályozás kizárólagos használata A német szabadalmi hivatal tapasztalata szerint be tudják úgy vezetni a nemzetközi szabadalmi osztályozást, hogy ugyanakkor fenntartják a nemzeti szabadalmi osztályozást. Ez nem jelenti az adminisztratív munka aránytalan megnövekedését, de haszonnal sem jár a nemzeti hivatal számára. Ha egy szabadalmi hivatal mégis elvállalja a nemzetközi együttműködés kedvéért a nemzeti szabadalmi leírások kiegészítő osztályozását, a személyi kiadások szükségszerűen következő növekedésén kívül számolni kell azzal az erőfeszítéssel és költséggel, amit a nemzeti osztályozási rendszernek a műszaki fejlődéshez való folytonos alkalmazása és ezenkívül a nemzetközi szabadalmi osztályozásban való részvétel foglal magában. A felsorolt okok miatt javasolják, hogy a nemzeti szabadalmi osztályozást szűntessék meg és helyette csak a nemzetközi szabadalmi osztályozást alkalmazzák.
