Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1975 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-01 / 4. szám
246 SZABADALMI KÖZLÖNY 80. ÉVF. 1975. ÉV 4. szám egyesíti az együttműködő országok erejét, fokozza az eredmények hatékonyabb hasznosítását. Pártunk most tartotta meg XI. Kongresszusát. E kongresszus történelmi jelentőségű. Értékelte jelenünket és utat mutatott a szocialista építés jövőjére is. E kongresszuson sok szó esett arról, hogy a szocialista társadalom éltető ereje, legfőbb értéke az alkotó módon végzett munka. Az újítók és feltalálók százezres tábora, amely folytonosan növekszik, olyan emberekből áll, akik munkájukat alkotó módon végezve, felbecsülhetetlen értékkel járulnak hozzá nemcsak országuk gazdaságának fejlesztéséhez, hanem szocialista emberformáló, társadalom-alkotó célkitűzéseink valóraváltásához is, példát mutatva ezzel mindenki számára. Az Országos Találmányi Hivatal minden dolgozója kész arra, hogy a számunkra kijelölt munkaterületen szívvel és lélekkel teljesítse azokat a nemes feladatokat, amelyeket Pártunk XI. kongresszusa megszabott és szolgálja az alkotó munkát végző emberek remélhetőleg egyre nagyobb táborát, szolgálja a szocialista integráció megvalósításából reánk háruló feladatokat. Dr. SZILVÄSSY ZOLTÁN: A FELSZABADULT MAGYAR NÉP ALKOTÓ ÚJÍTÓ TEVÉKENYSÉGE Harminc éve, hogy a Szovjet Vörös Hadsereg áldozatos harci eredményeként megdőlt a fasiszta iszonyat hatalma hazánkban is. Dicstelen bukásával együtt tűnt le az a rendszer is, amely egy kizsákmányoló kisebbség uralma volt a kizsákmányolt óriási többség, a dolgozók fölött. Megteremtődtek ezzel egy új, igazságos társadalmi rend felépítésének a lehetőségei. E munka megkezdése azonban hallatlan nehézségekbe ütközött. A fasizmus csak romokat hagyott maga után. A munkások, a műszaki értelmiség legjobbjai már felszabadulásunk másnapján — a Magyar Kommunista Párt felhívására — alkotó, újító tevékenységükkel, szinte a semmiből, a romokból gépek, berendezések, szerszámok roncsaiból teremtettek, alkottak működő, használható termelőeszközöket. Központi jogi szabályozás híján, az újjáépítés munkájában született ezer és ezer újítást, ésszerűsítést nem vették nyilvántartásba, anyagi elismerésükről sem igen lehetett beszélni. Először a Nehézipari Központ (NIK) hozott rendelkezést az újítások ügyintézésére, az újítók anyagi elismerésére, 1947. év végén. Hatásával nagy lendületet adott ez az újító tevékenységnek — de csak az államosított és a NIK irányítása alá tartozó nehézipari üzemek területén. E rendelkezésnek köszönhető, hogy a Nehézipari Központhoz tartozó üzemekben 1948-ban már több ezer újítás 35 millió forint megtakarítást eredményezett. A száz dolgozónál többet foglalkoztató üzemek államosításával - 1948 márciusában — megteremtődött hazánkban a népgazdaság szocialista szektora. Ez a történelmi lépés adta meg az alapot arra, hogy a dolgozók önkéntes tömegmozgalomként - a munkaverseny részeként — szervezett újítómozgalom bontakozzék ki népgazdaságunk szocialista szektorában. Ehhez azonban az újítások intézéséről, hasznosításáról, az újítók erkölcsi és anyagi elismeréséről központi jogi szabályozást kellett közreadni. 1948. november 30-án jelent meg a Magyar Köztársaság kormányának 11.940/1948. Korm. számú rendelete a műszaki újítások díjazásáról és az újítási javaslatokkal kapcsolatos ügyek intézéséről. A rendelet már a bevezetőjében kihangsúlyozta azt a történelmi, társadalmi változást, amely minden becsületes, hazáját szerető állampolgár számára nemcsak lehetővé, de erkölcsi kötelességévé is tette, hogy képességével akotó, újító tevékenységével is segítse az építő munkát. A rendelet első szakasza kimond ta, hogy: „Nemzetgazdaságunkban (az iparban, bányászatban, közlekedésben, mezőgazdaságban stb.) valamely hasznos eredmény elérésére vagy valamely szociális szükséglet kielégítésére alkalmas újítás szerzőjét, az újítás elfogadása és megvalósítása esetén a jelen rendeletben megállapított pénzbeli díjazásban kell részesíteni." Megteremtette a jogi szabályozás az újítások intézéséhez szükséges szervezetek feltételeit is. Egyre-másra jöttek létre a vállalatoknál az újításokat elbíráló bizottságok, alakultak meg az újítási irodák. A központi jogi szabályozás hallatlan lendületet adott az újító tevékenységnek. Már az 1949-es észtén-
