Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-04-01 / 4. szám
268 SZABADALMI KÖZLÖNY 79. ÉVF. 1974. ÉV 4 szám zott termékekre, termékcsoportra terjed ki. Alkalmazása független attól, hogy a termékeket az egyes gyártó vállalatok hogyan különböztetik meg, védjeggyel ellátják-e. Megkülönböztető szerepe csak annyiban van, hogy a szabványos árut megkülönbözteti a szabványtól eltérőtől. Ha a szabványjellel biztosított tulajdonságokkal, minőséggel kapcsolatos követelményeknek az áru nem felel meg, a szolgáltató a „hibáért" a kellékszavatossági szabályok szerint felelősséggel tartozik. A szabványje! feladata tehát a védjegyétől alapvetően eltér, az nem a megkülönböztetés, hanem a „tanúsítás". Szabványjelre védjegyoltalom nem is szerezhető (Vt. 3. § a.). Annak ellenére, hogy a meghatározott tulajdonságok, minőség stb. követelménye tekintetében az együttes védjegyre vonatkozó rendelkezések első pillanatra közel állnak a szabványjel fogalmához, a magyar jogfelfogás szerint a szabványjeleket nem lehet együttes védjegynek sem feltüntetni. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy egyes tőkés országokban ettől eltérő gyakorlat is tapasztalható. Ennek oka elsősorban az, hogy a tőkés országokban a szabványosító szervezetek általában egyesületi formában létesített és fenntartott, inkább a minőségi ellenőrzést végző intézmények, amelyek felett az állam csak felügyeletet gyakorol. A szocialista országokban viszont a szabványügyi hivatalok, intézetek, hatósági jogkörrel felruházott államigazgatási szervek. A védjegy és a szabványjel vizsgálatának eredményeképpen tehát a következőket állapíthatjuk meg: A szabványjel a termelő megjelölésétől független, a termék tulajdonságait, minőségét szavatoló hatósági jelzés, amely semmilyen körülmények között nem tekinthető védjegynek, éppen úgy, mint ahogy a védjegyet nem foghatjuk fel az áru minőségét hivatalosan garantáló jelzésnek. („A Védjegyek és a szabványosítás" c. témában dr. Fehérvári József, a Magyar Szabványügyi Hivatal jogtanácsosa beható elemzést adott a Magyar Kereskedelmi Kamara szervezésében 1973. novemberében rendezett védjegy-kiállítás előadássorozata keretében.). Mivel a termékek minőségének javítása az egyik legfontosabb feladat mind a lakosság szükségleteinek kielégítése, mind a nemzetközi versenyképesség biztosítása érdekében, kormányzatunk a jó minőségű termékek gyártását különböző szabályozókkal is ösztönzi. Ennek jegyében hozott a közelmúltban a Minisztertanács határozatot a minőségszabályozás rendszerének fejlesztéséről. A határozat a központi hitellel támogatott és a jelentős vállalati beruházások tervezésénél kötelezővé teszi a leendő termékek minőségi színvonalának meghatározását. A minisztériumokat is fokozottan felelőssé teszi a felügyeletük alá tartozó szakterület minőségfejlesztési politikájának kialakításában. A jövőben rendszeresen vizsgálniok kell, hogy a felügyeletük alá tartozó vállalatoknál rendelkezésre állnak-e a minőségellenőrzéshez szükséges műszerek, berendezések, stb. A Szabványügyi Hivatal feladatkörét is fokozza a minisztertanácsi határozat. Nagyobb figyelmet kell fordítani ugyanis arra, hogy termékeink minősége igazodjék a nemzetközi szabványokhoz. A Szabványügyi Hivatal hatásköre kiterjed arra is, hogy a minőség érdekében szorgalmazza a technológia fejlesztését, s ezáltal a monopol helyzetben levő vállalatokat is arra ösztönzi, hogy termékeik állandóan jó minőségét biztosítsák. Tovább fejlesztik a kiváló áruk fórumának tevékenységét is. Gondoskodik a minisztertanácsi határozat továbbá a különböző szolgáltató tevékenységek minőségi színvonalának emeléséről, fokozott állami ellenőrzés útján. Magától értetődő, hogy a minőségszabályozási rendszer fejlesztése együtt jár mind a védjegyek fokozott és tudatos alkalmazásának szükségességével, mind a termékek jellemzőiről, minőségéről tájékoztató adatok feltüntetésének igényével. Az áruértékesítés — csomagolás, hirdetés, propaganda — kapcsán feltüntetett adatok valódisága, a nemcsak szándékában, tartalmában, hanem kifejezésmódjában is pontos, szakszerű adatközlések szerepe fokozott jelentőséget nyer. Éppen ezért — termelő vagy értékesítő — vállalatainknak, a különböző szolgáltatásokat teljesítő cégeknek, valamint a minőségellenőrzést végző intézeteknek nagy a felelőssége minden olyan tájékoztató tevékenység kapcsán, amely a vevők eligazítására szolgál a termékek, vagy szolgáltatások megkülönböztetésekor, továbbá a minőségi szintjükkel kapcsolatos adatok közlésekor. A védjegyek, a szabványok és a minőségi szint tekintetében tájékoztató felíratok alkalmazása során pedig arra kell törekedni, hogy mindenkor szakszerű és szabatos, a vásárlóknak és a kívánt minőségű árut értékesítő vállalatoknak egyaránt hasznos legyen az információ. Bognár Istvánná dr. í
