Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-04-01 / 4. szám
1 Kivétel nélkül mindenütt szóvátették, hogy az újítások elteijesztése a minimális. Ennek oka, hogy az értékesítés esetén befolyó bevételt ugyanúgy adóztatják, mint valamilyen nem szellemi termék értékesítéséből befolyó bevételt, holott az újítás értékesítése több, nehezebb munkát igényel és gazdasági kihatása is egészen más. Emiatt a vállalatok nem érdekeltek az újítások és találmányok értékesítésében és széleskörű elterjesztésében. A vállalati megrendelések teljesítéséből „élő” kutató és tervezőintézetek feltalálói különösen azt sérelmezték, hogy az intézetek vezetői és kollektívái nem érdekeltek szabadalmaztatható találmányi szintű megoldások kidolgozásában, mert a rendelő rendszerint elzárkózik minden licenc, illetve találmányi díj fizetésétől. A megrendelő, illetve felhasználó licencdíja hiányában pedig nincs olyan bevétel, amelyből a feltalálókat díjazni lehetne anélkül, hogy a kollektíva ne károsodjon. Az alapjában helyes pénzügyi szabályzók egyes és az újítómozgalom fejlődését gátló részletei tekintetében az újítók-feltalálók, a vállalati vezetők és a társadalmi szervek képviselői a tanácskozásokon azt tartották a legfontosabbnak, hogy azok legyenek igazságosak, hogy ne hozzanak létre ellentéteket az alkotó, a kollektíva és a társadalmi érdekek között. Az a vélemény alakult ki, hogy a díjakat abból a forrásból kell fedezni, amelyet az újítás, találmány hasznosításának eredménye gyarapít. örvendetesnek tekinthető az, hogy a tanácskozásokon egyáltalán nem tükröződött egészségtelen anyagias szemlélet. Ellenkezőleg, a pénzügyi szabályzók bírálatában inkább az össz-társadalmi érdek óvása, biztosítása, az egyéni, a csoport és a társadalmi érdekek teljes összhangjának megteremtése iránti igény volt a jellemző. Az újítómozgalom fejlődésére, az újítók és feltalálók aktivitására rendkívül nagy hatást gyakorol e mozgalommal kapcsolatban kialakult vállalati magatartás és szemlélet. A gyakorlat azt bizonyította, hogy rendeletek hiányosságai, valamint a különböző szabályozók felvetett hiányosságai ellenére nagyon jó eredmények születtek ott, ahol a helyes szocialista szemlélet, a kultúrált vezetés, a társadalmi szervek irányító és ellenőrző tevékenysége érvényesült. Az OTH és a SZOT által folytatott vizsgálatok, valamint az eddigi tanácskozások a vállalati magatartás tekintetében a következő negatív jelenségeket tárták fel. A vállalatok vezetői, dolgozói olykor a számok, mutatók bűvkörébe kerülve nem fordítanak kellő figyelmet a dolgozó-alkotó emberre, a mozgalom társadalmi-politikai jelentőségére. Az újító- feltaláló mozgalom nem fejlődhet ott, ahol hiányzik a dolgozók iránti bizalom, ahol nem ismertetik a kollektívával a vállalat gondjait, a megoldásra váró feladatokat és nem kérik a munkásokat, a műszaki értelmiségi dolgozókat arra, hogy segítsenek. Különösen káros az a szemlélet, amely szerint a munkás dolgozzon és ne foglalkozzék új, jobb konstrukció vagy gyártási eljárás megoldásával. Az ilyen szemlélet ellentétes pártunk és kormányunk politikájával és ezért tűrhetetlen. 7
