Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1972 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
878 SZABADALMI KÖZLÖNY 77. ÊVF. 1972. ÉV 10. szám Az oltalomképesség elbírálása a japán védjegy-gyakorlatban Az iparilag fejlett országok mindegyikére jellemző, hogy a védjegykulturájuk magas. A fejlettségnek természetes velejárója ugyanis az élénk és széles körű bel- és külföldi árucsere forgalom, a propaganda és a megkülönböztető jelzések alkalmazásának igénye. Ilyen körülmények között fokozott gondot fordítanak arra, hogy a védjegyek oltalmát megfelelő jogi szabályozás biztosítsa. Olyan rendelkezések, amelyek az adott gazdasági viszonyoknak és követelményeknek megfelelnek, alkalmasak arra, hogy a kereskedelmi tevékenységet előmozdítsák és a visszaéléseket kiküszöböljék. A japán védjegyjog alapja az 1969. évi 127. tövény. Bevezetőjében rögzíti a védjegyoltalom célját: biztosítani az oltalmazott megjelöléseket alkalmazó (használó) személyek üzleti hitelét, ily módon egyaránt elősegítve az ipar fejlődését és a vásárlók érdekeinek védelmét. A megfogalmazás azon a korszerű felismerésen alapszik tehát, hogy a védjegynek nemcsak a versenytársak, hanem a vevők igényeit is szem előtt kell tartani. Védjegynek az olyan - betűkből, ábrákból, színkombinációkból - kialakított jelek minősülnek, amelyeket valaki - kereskedő, termelő, vagy ellenőrző tevékenysége keretében - árun alkalmaz. A tényleges használat tehát a védjegyoltalomnak érvényességi kelléke, bár a védjegyhez fűződő kizárólagos jogot lajstromozással lehet biztosítani. Nem tartható fenn huzamosan az olyan védjegy oltalma, amelyet nem alkalmaznak üzleti tevékenység keretében. A használat fogalmát kimeríti az árun vagy csomagolásán való alkalmazás, az áruajánlat illetve szállítás kapcsán való használat továbbá a védjegynek hirdetésen, árujegyzéken vagy üzleti levelezésen való feltüntetése. A lajstromozásra alkalmatlan védjegyek a következő csoportosításban foglalhatók össze: A) Megkülönböztetésre alkalmatlan védjegyek 1. A kizárólag az áru nevéből kialakított védjegyek. Ilyennek minősülnek a gyakorlatban a termékek nevének rövidítései vagy a népies változata is. 2. Az árük megjelölésére a kereskedelemben szokásosan alkalmazott megjelölések. Például a MASAMUNE szó italra („sake”) azért nem minősül oltalomra alkalmasnak, mert az mint egy bizonyos fajta, rizsből főzött alkohol jelölése ismert a XVII. század óta, az alkoholfőzésről híres Nada-ban. Egy bizonyos fajta süteményre holland hajó ábráját nem lajstromozták. A XVII. században ugyanis, amikor a kérdéses süteményfajtát spanyol közvetítéssel lapánban megismerték, a hollandok jelentették a nyugati világot, mert az uralkodó shogunátus minden egyéb országgal való kapcsolatot távol tartott Japántól, félve a kereszténység befolyásától. A holland hajó így az adott áruk általános megjelölésére szokásossá vált. Rizsből készült kocka alakú süteményre a KAKIYAMA szó ugyancsak alkalmatlan mint védjegy, mert az a Honshu sziget Japán-tengerrel szemközti részén fekvő helység neve, amely rizs süteményeiről vált híressé és így a szó az árufajta elnevezésévé. 3. A kizárólag az áru eredetét, értékesítési helyét, minőségét, nyersanyagát, alakját, hasznosságát, előnyeit, mennyiségét, árát, előállítási módját, idejét kifejező védjegyek. Ilyennek nemcsak a jól ismert földrajzi nevek minősülnek, hanem az esetleg kevésbé ismert, idegen országbeli földrajzi nevek, a régi - például ókori - földrajzi nevek, ismert bel- és külföldi utca, vagy kerület nevek, esetleg egy adott hely térképe. Az iparjogvédelmi hatóság nem kifogásolja azonban a közvetett minőségre utalást, mint például a „herceg” vagy „király” szavakat. Érdekes módon minőség jelzőnek Ítélik meg az olyan könyvömet, amely csupán annak sajátos tartalmát fejezi ki. Azonos a japán gyakorlat fényképek, magnószalagok, és hanglemezek védjegyei tekintetében is. Ugyanakkor a folyóiratok, újságok címét ilyen vonatkozásban, - illetve tartalommal, jelentéssel — lajstromozzák. (A magyar joggyakorlat ilyen esetekben a megjelölést nem nyilvánítja minőség jelzőnek, hanem megkülönböztető képesség hiányában tagadja meg az oltalmat). 4. A szokásos családnevek sem oltalomképesek, így például a tokiói telefonkönyvben nagyobb számban található azonos nevek. A lajstromozási tilalom fennáll akár latin betűkkel, akár japán (hiragana, vagy katagana) írásjelekkel jelölik a nevet. Természetesen az sem teszi az ilyen megjelölést oltalomképesség, ha azt olyan elemmel egészítik ki, ami a cég fajtáját jelöli (például „ház”, „áruház”, „raktár”, „társaság”, „cég”, „intézet”, „LTD”) vagy általánosan ismertté vált Japánban műit а К. X. jelzés, a Kabushiki Kaisha raktározó vállalat cégnevének rövidítése. 5. Nem nyernek oltalmat a rendkívül egyszerű, „elcsépelt” jelek sem, pl. az egyszerű mértani ábrák (négyszög, háromszög, kör, szivalak). Ilyennek minősülnek az egy vagy két latin betűből álló megjelölések, vagy egyetlen latin betű a japán írásjellel, illetve kiejtéssel kiegészítve. A kialakult joggyakorlat szerint viszont lajstromozható a két latin betűből álló megjelölés, ha azt a japán változattal egészítjük ki. Oltalomra alkalmatlan a két latin betű - japán szöveg nélkül -, ha csupán a cégfajta jelölésével bővítik (például Со., RT., Kft). Érdekes, hogy viszont lajstromozzák például a két latin betűt, ha azt „et” köti össze. Ugyanez a helyzet a monogram jellegű betű kialakításoknál is. Önmagukban a számok is oltalomra alkalmatlanok. Általában nem lajstromozzák a szóval kifejezett, - mint például „One hundred and twentythree” - és az egyidejűleg a japán fordítással kialakított számvédjegyeket sem. Sajátos jellegűnek és így oltalomképesnek minősült viszont a lényegében számokból összeállított „one two three” védjegy. Nincs akadálya a lajstromozásnak ha a kérdéses betűket, illetve számokat jellegzetes módon ábrázolják. 6. Az eddigiekben említett lajstromozást kizáró okok mellett a törvény általános meghatározást is nyújt, amely szerint nem oltalomképesck azok a védjegyek, amelyek nem alkalmasak arra, hogy segítségükkel a vásárlók az árut felismerjék, mint meghatározott személy vállalatának termékét. E rendelkezés hatálya alá esnek például a jelszavak, vagy az áru jellemzőinek kifejezői (például „tiszta”, „nagy”). E jogszabályhely alapján nem lajstromozható a „Showa" szó, amely a jelenlegi japán császár uralkodásának - mint korszaknak - a kifejezője. Ha a védjegy a bejelentést megelőzően ismertté vált a kérdéses árukkal kapcsolatban, a lajstromozást nem lehet megtagadni megkülönböztető jelleg hiánya miatt. Az ismerséget a
