Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1972 (77. évfolyam, 1-12. szám)

1972-04-01 / 4. szám

NEMZETKÖZI TÁJÉKOZTATÁS A találmányok érdemi vizsgálatának egyes kérdései a szovjet joggyakorlatban A Szovjetunió és Magyarország között a KGST XXV. ülésszakán elfogadott kom­plex program szerinti műszaki-tudomá­nyos együttműködés egyre szorosabb és sokoldalúbb kapcsolatokat alakít ki. A közvetlen műszaki-tudományos együttműködési terv a szakemberek kikül­dése mellett a termelés- technikai tapaszta­latokkal való megismertetésre, a műszaki­­dokumentáció cseréjére, valamint a jóvá­hagyott problémakörökre vonatkozó koor­dinációs, kooperációs és közös tudomá­nyos kutatási és tervező konstruktőri mun­kákra is kiterjed. Az ilyen feladatok végrehajtása során kidolgozott találmányok és a másik fél tudományos-műszaki adatainak felhaszná­lásával szerzett tapasztalatok (know-how) mindkét fél tulajdonát képezhetik. A közös találmány vagy a szerzett tapasztalat rknow-how) felhasználásánál biztosítani kell a szellemi alkotás jogvédelmét. A felfedezők, a feltalálók és az újítók jogait a Szovjetunióban a felfedezésekre, a találmányokra és az újítási javaslatokra vonatkozó törvény védi. A felfedezésekre diplomát, a találmányokra szerzői tanúsít­ványt vagy szabadalmat, és az újítási javas­latokra újítói tanúsítványt adnak. E cikkben a jogi oltalom alatt álló szellemi alkotások közül a találmánnyal kívánok foglalkozni. Találmányként a Szovjetunióban a mű­szaki feladat lényegileg új megoldását ismerik el, amely a népgazdaság, a kultúra, az egészségügy és a honvédelem bármely területén előnyös hatással jár. A találmány szerzője saját elhatározása szerint kérheti szerzőségének elismerését, illetve kizáróla­gos jogot találmányára. A kérelmező első esetben a találmányra szerzői tanúsítványt, a másodikban szabadalmat kap. A szovjet találmányokra vonatkozó hatályos jogi szabályozás alapjául szolgáló rendeletet a Szovjetunió Minisztertanácsa 1959. április 24-én 435. szám alatt adta ki, ezt a rendeletet a későbbiekben továbbfej­lesztették* +Pol<>zsenije ob otkrütiali, izobreteniah i ■ acioanlizatorszkih prcdlozseniah. Az 1961-től 1967. július 1-ig érvényes „Utasítás a találmányi bejelentések ujdon­­ságvizsgálatára (ÉZ-2-61)” olyan egysé­ges hivatalos rendelkezés volt, amely a találmányok ujdonságvizsgálatának alap­vető módszertani szabályait képezte. A Szovjetunió gazdasági életében az 1962—1965. években végbement változá­sok a t-lálmányok oltalmának új szabályo­zását követelték meg. Az Ipari Tulajdon Oltalmára létesült Párizsi L.iiós Egyezményhez való csatla- Kozás is szükségessé tette, hogy szigorúbb követelményeket írjanak elő a találmá­nyok időben történő oltalom alá helye­zése, a Szovjetunió nemzeti és nemzetközi szabadalmi érdekeinek biztosítása céljából. Fontos feladat volt pl. a találmány egysé­gének, a pótszabad alomnak pontosabb meghatározása, szigorúbb illetve minőségi ujdonságvizsgálat bevezetése, vállalatoknál és tudományos kutató intézeteknél önálló szabadalmi csoportok szervezése, stb. Ilyen körülmények között kellett kidol­gozni egy korszerűbb rendeletet, „A talál­mányi bejelentések ujdonságvizsgálatára vonatkozó utasítást” (Ukazania po meto­­dike expertizü zaiavok na izobretenia EZ-2-67), amely lényegében az 1961-es szabályozás továbbfejlesztése volt. A táblázatból látható, hogy már az 1960-as évek elején is igen nagy volt a bejelentett műszaki megoldások száma, azonban az elfogadás aránya is igen magas volt. Az utóbbi években éppen a szigorúbb vizsgálat eredményeképpen az elfogadott Az 1967. július 1-én érvénybe léptetett Utasítás a következő főbb rendelkezéseket tartalmazza:- az ujdonságvizsgálathoz szükséges in­formációs forrás fajtáinak meghatáro­zása; külföldi állampolgároknak a Szovjet­unióban benyújtott uniós bejelentései alaki és érdemi vizsgálatának módja;- külföldi állampolgárok számára uniós elsőbbséget igazoló feltételek;- az uniós szabadalmi bejelentés „ütkö­zésének” ellenőrzése;- a „találmány egysége” értelmezése;- a találmányi bejelentések vizsgálatának rendje. Az Utasítás szabályainak alkalmazása mellett az ujdonságvizsgálók az utóbbi időben igen sokoldalúan és mélyrehatóan elemzik a találmányok oltaimazható­­ságának kritériumait, ami hozzájárul a találmányok vizsgálatának minőségi válto­zásához. Az alábbi táblázat szemlélteti az 1961-1968. években benyújtott találmányi bejelentések és a megadott szerzői tanúsít­ványok és szabadalmak számát. bejelentések száma a benyújtottakéhoz viszonyítva nagymértékben csökkent. A Szovjetunióban igen nagy jelentősé­get tulajdonítanak a feltalálói tevékenység­nek. 1961-ben létrehozták a Szovjetunió Év Benyújtott bejelentések száma Megadott szerzői tanúsítványok és szabadalmak száma Vizsgált bejelentések aránya a megadott szerzői tanúsítványokéhoz %-ban 1961. 58 345 12 135 45,1 1962. 68 031 10 588 21,2 1963. 75 943 8 784 17,6 1964. 86 517 9 910 15,7 1965. 95 026 13 692 20,4 1966. 98 507 15 865 23,7 1967. Ю0 570 20 857 28,7 1968. 110 428 _______________ 25 020 32,5

Next

/
Thumbnails
Contents