Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1968 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
1. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 73. ÉVP. 1968. ÉV 13 len növekedéséhez vezetett. Ezek az elvek tették lehetővé pl. a Szovjetunió 1965-ös belépését a Párizsi Unióba. A Párizsi Uniós Egyezmény 16. cikkében kimondott egyetemlegességi elv értelmében, minden ország számára nyitva áll az egyezmény, amennyiben csatlakozni kíván hozzá. Ez az elv — húzta alá az előadó — nem jogdogmatikai megfontolásokon nyugszik, hanem szükségszerűen következik a tudomány, technika, termelés és kereskedelem nemzetközivé válásának tendenciájából. Minél inkább előtérbe helyezi a tendenciát a forradalmasodó tudományos-technikai fejlődés, annál inkább követelmény az egyetemlegesség a nemzetközi viszonyokban. A Párizsi Uniós Egyezmény erre az elvre van alapítva és ennek az elvnek bármilyen megsértése magát a Párizsi Uniós Egyezményt sérti. Az egyetemlegességi elvvel szoros kapcsolatban van a belföldi jogegyenlőség elve, amelyet a Párizsi Uniós Egyezmény 2 cikke mond ki. Eszerint azokat, akik az unió bármely országának joghatósága alá tartoznak, az ipari tulajdon oltalmát illetően az unió összes többi országában megilletik mindazok az előnyök, amelyeket a vonatkozó törvények a belföldiek részére jelenleg vagy a jövőben biztosítanak, az egyezményben biztosított különös jogok sérelme nélkül. A belföldi jogegyenlőség elve az előadó álláspontja szerint a Párizsi Uniós Egyezmény másik alappillére. Ez elv is a tudományos-technikai fejlődés nemzetközivé válásának és a tudományos-technikai eredmények nemzetközi értékesítésének irányzatából született. Aligha vitatható, hogy az ilyenfajta sokoldalú nemzetközi jogi egyezmények a különböző társadalmi rendszerű országok nemzetközi gazdasági viszonyainak békés fejlődését szolgálják. A belföldi jogegyenlőség elve az úgynevezett alaki viszonosságot testesíti meg, amely abban áll, hogy a tagországok az összes többi tagország állampolgárának kölcsönösen megadják azokat a jogokat, amelyeket saját nemzeti jogrendszerük és az egyezmény számukra külön biztosít. Egy ilyen — az egyezmény rendelkezésén alapuló — jog az uniós elsőbbség joga. Az egyezmény céljainak megvalósítása szempontjából alapvető jelentősége van az összeegyeztethetőség (kompatibilitás) elvének, amely szerint az unió országai között az ipari tulajdon oltalmára kötött külön megállapodások semmiben- sem lehetnek ellentétesek az egyezmény rendelkezéseivel (Párizsi Uniós Egyezmény 15. cikk). A különegyezmények, amelyek a Párizsi Uniós Egyezmény céljait követik, mint pl. a Madridi Védjegymegállapodás, szolgálhatják a tagállamok külön területi vagy más érdekeit, de nem vezethetnek a főegyezmény hatékonyságának lerontásához. Olyan egyezmények kötése, amelyek rendelkezései ellentétesek a főegyezmény rendelkezéseivel, összeegyeztethetetlen a Párizsi Uniós Egyezmény tagságával. A nemzetközi iparjogvédelem történelmi gyakorlata bizonyítja — mutatott rá az előadó —, hogy ezen elv helyes alkalmazása elősegíti a további konstruktív együttműködést. Az előadó megvizsgálta az eddig kidolgozott tervezeteket és megkötött egyezményeket abból a szempontból, hogy azok mennyiben felelnek meg a Párizsi Uniós Egyezmény 15. cikkébe foglalt követelménynek. Ennek megfelelően a tervezetek, illetve egyezmények következő csoportjait különböztette meg: a) egyezmények és tervezetek, amelyek az iparjogvédelem egy-egy részterületeit ölelik fel (ilyen pl. az Európa Tanács keretében kötött egyezmény), b) egyezmények és tervezetek, amelyek több állam bejelentési, vizsgálati és engedélyezési eljárását észszerűsítik és egységesítik (ilyen pl. az afrikai-madagaszkári szabadalmi jog és az északi szabadalmi jog), c) tervezetek, amelyek több állam szabadalmi rendszerének szupranacionális szabályozásához vezethetnek (ilyen pl. az Európai Gazdasági Közösség szabadalmi tervezete), d) tervezetek, amelyek általában ésszerűsítik és megkönnyítik a vizsgálati eljárást (ilyen pl. a BIRPI „Patent Cooperation Treaty” tervezete) Az egyezményeknek és tervezeteknek ez a differenciálása — mutatott rá az előadó —, megvilágítja, hogy az Európai Gazdasági Közösség szabadalmi tervezete ellentmond a Párizsi Uniós Egyezmény 15. cikkében kifejezett elvnek. A tervezet 5. és 211. cikke pl. nyilvánvaló ellentmondásban van a Párizsi Uniós Egyezmény 2. és 18. cikkével. E cikkek szerint ugyanis csak az Európai Gazdasági Közösség szabadalmi egyezménye tagállamának állampolgára szerezhet „európai” szabadalmat. Tagállam viszont a Párizsi Uniós Egyezménynek csak az a tagállama lehet, amelyet az egyezmény igazgatótanácsa egyhangúlag felvesz a tagok sorába. A tervezet 211. cikkének rendelkezése tehát ellentmond a Párizsi Uniós Egyezmény 16. cikkében lefektetett azon elvnek, hogy azok az országok, amelyek az egyezménynek nem részesei, ahhoz kérelmükre csatlakozhatnak. Emellett a tervezet 5. cikke is ellentmond a Párizst Uniós Egyezmény 2. cikkének, amelynek értelmében a különegvezmény tagállamainak biztosítaniuk kellene a különegvezményből eredő előnyöket a Párizsi Uniós Egyezmény olyan tagállamai állampolgárainak is, amelyek nem tagállamai a különegyezménynek. Az iparjogvédelmi nemzetközi együttműködés kifejezett célja az, hogy a gyors gazdasági haladást és a fejlődő országok iparosodását előmozdítsa; e törekvésnek köszönheti létrejöttét pl. a Stockholmi Konferencián létrehozott új szervezeti forma, a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO). Az Európai Gazdasági Közösség szabadalmi tervezetének célja viszont az — mutatott rá az előadó —, hogy az Európai Gazdasági Közösségben egyesült monopolvállalatok érdekeit szolgálja pl. azzal, hogy megszünteti a szabadalmak területi hatályának az állami szuverenitás miatti korlátozottságát. Nyilvánvaló tehát, hogy az Európai Gazdasági Közösség szabadalmi tervezete révén megvalósítani kívánt szabadalmi integráció — eltekintve attól, hogy ellentmond a Párizsi Uniós Egyezménynek — sérti a fejlődő országok érdekeit is. Márpedig az egyenjogú nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés és más országok gazdasági érdekeinek veszélyeztetése kölcsönösen kizárják egymást. Az Afrikai-Madagaszkárl Unió keretében létrejött egyezmény, az északi szabadalmi tervezet és a szocialista feltalálói jog egységesítésére irányuló törekvések mutatják, hogy lehetséges a szabadalmi jog nemzetközi szabályozása, ha az — a szabadalmi bejelentési, vizsgálati, Ш. engedélyezési eljárás ésszerűsítésére vagy egyszerűsítésére irányul, — nem sérti a Párizsi Uniós Egyezmény alapelveit, — elősegíti a különböző társadalmi-gazdasági rendszerű államok együttműködését. E követelményeknek megfelel pl. a BIRPI „Patent Cooperation Treaty” (PCT) tervezete, mivel — a tervezetből folyó előnyök a Párizsi Uniós Egyezmény bármely tagállamának állampolgárait megilletik, — a szabadalmi ügyek ésszerűsítése és egységesítése főleg a bejelentési és vizsgálati eljárás terén történik,
