Szabadalmi Közlöny, 1942 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1942-12-15 / 24. szám
286 szabadalmi közlöny 24. szám. A farkasréti temetőben 1942 december 9-e borongós délutánján kísértük utolsó útjára nagy Halottunkat. Dr. Varga József iparügyi miniszterre] az élen az igazságügyi, iparügyi, mérnöki, közgazdasági, tudományos és politikai élet kiválóságainak serege jött el, hogy utoljára láthassa mindenkor nagyrabecsült alakját és búcsút vegyen Tőle. Dr. Szabolcsba László budahegyvidéki református lelkész vigasztaló, lélekemelő, magasan szárnyaló búcsúztatója s imája után először a M. Kir. Szabadalmi Bíróság nevében, mint annak a betegsége folytán akadályozott, alelnök után rangidősebb bírája, Körös László III. fizetési csoport jellegével felruházott szabadalmi bíró emlékezett meg Halottunk földi pályafutásáról. »A M. Kir. Szabadalmi Bíróság nevében kell búcsút mondanom halott Elnökünknek! Szívet összeszoríLó próbatétel, de állaui kell, mert az elmúlás törvénye a Mindenható akarata és mert a fájdalomból kiszakadt szó igazolását jelenti egy nagylelkű, önfeláldozó férfi életének és feloldhatatlan fogadalmát az élőknek. Erdélyből, 66 évvel ezelőtL indult el életútja. Tanulmányait elvégezve, a Ganzféle Villamossági r. t. alkalmazásában töltött pár év után, a fiatal gépészmérnök közszolgálatba áll. 1902-ben, mint szabadalmi albíró tagja lesz a Bíróságnak és ettől az időtől kezdve ennek az intézménynek a működése, fejlődése és eredményei elválaszthatatlanok az Ő életéLől. Tudjuk, hogy a sors más problémákat is dobolL élete útjára, mint a mi ügyeinket. Jelentős szerepet töltött be a Magyar Mérnök és Építész Egyletben. Felismerte a szükségét annak, hogy a magyar mérnöktársadalomnak a keresztény magyar faji alapon kell szervezkednie, ha meg akar állani a múlt háborút követő viharban és ha a kar szellemi és erkölcsi erejének, számának és teljesítőképességének arányában részi akar venni a feldúlt haza újjáépítésében. E cél szolgálatában, összefogva azt a párt férfit, akik e gondolat korszakot formáló jelentőségét Vele együlL látták, létrehozza és megszervezi a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségét és ezzel megveti alapját a mérnöktársadalom élő és virágzó érdekképviseleti szerveinek. VezeLő szerepe van a trianoni rablást követő idők gazdasági nehézségeinek enyhítésér e e.etrehívott Árvizsgáló Bizottság munkájában, majd néhány évet tölt az iparfelügyelet központi igazgatásánál. Fáradságot, időt, anyagiakat nem kiméivé, nem törődve a félreértéssel, a meg nem értéssel, foglalkozik a gazdasági élet legnehezebb kérdéseivel, emellett állandóan tevékenyen részL vesz a kari érdekképviselet munkájában. Több, mint egy évtizeden át elnöke volt a Mérnöki Tanácsnak s szórta szét iLL is, ott is, nem olvasva, nem számolva lelkének kincseit. Kiérdemelte a Legfelsőbb Hely magas kitüntetését is: a Magyar Érdemrend középkeresztjét a csillaggal. Büszkék voltunk a mi Elnökünkre és tudtuk, hogy egy pillanatra sem kell kételkednünk abban, hogy túl minden másirányú tevékenységén, egész lényével ne lett volna a mienk. Azzá tette egész lelki felépítése, képzettsége, tudása, emberismerete, a mindig és mindenben csak az igazságoL kereső ember elhivatottsága. Velünk élt, előttünk tárult ki a mindennapi együltmunkálkodás során ez a nagy lélek, az életéL irányító gondolat, hogy az Isten és a család mellett nincs nagyobb szentség, mint a fajtánk, hazánk és nemzetünk önzetlen, önfeláldozó szolgálata, bárhová állíLolt is bennünket a sorsunk. Ebben a szellemben szolgálta a rábízott ügyet, az iparjogvédelem ügyét. Nem volt az e körbe eső szervek közöLt egy sem, amelynek működését ne kísérte volna figyelemmel, első helyen pedig bíróságunkét. Ennek életében nem volt mozzanat, nem volt kívánság, amely figyelmét elkerülte volna és ne indította volna meg segítő támogatását. Ebben a tevékenységében, nem törődve azzal, hogy a vállalt feladat népszerű-e vagy népszerűtlen, teljes energiáját megfeszítve, páratlanul szeretetreméltó egyénisé
