Szabadalmi Közlöny, 1941 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1941-03-01 / 5. szám
60 SZABADALMI KÖZLÖNY 5. szám. Dr. m edgy esi S c h us le r Rudolf temetése nagy és előkelő közönség, a jogászvilág kitűnőségei jelenlétében folvl le a Farkasréti Temetőben, ahol a m.kir. Szabadalmi Bíróság elnöke a következő szavakkal vett tőle a magyar iparjogvédelem munkásai nevében búcsút: > Közéletünknek nagyértékű férfiútól, à szabadalmi jog pótolhatatlan nagy művelőjétől búcsúzom, amikor a Szabadalmi Bíróság nevében utolsó isfenhozzádot mondok Schuster Rudol f-nak. A három nemzet földjének, Erdélynek szülötte volt e férfiú. Életfájának a gyökerei ebbe a talajba nyúltak le. Ebből a talajból szívták a fejszecsapásra szikrát hányó, nemes törzset kitermelő élelnedveket és ennek a térnek ózondús levegőjében terebélyesedett ki e fának nagy, sok-sok embernek árnyaL adó, sűrű lombozatú koronája. Az erdélyi különleges viszonyokból magyarázható, hogy miért termetle ez az életfa a bölcseség legszebb gyümölcseit. Mert valóban bölcs ember volt ő és ez a bölcseség nem az önérdeket liajhászó öncélúság, hanem az a közösség dolgait szolgáló magasabb erkölcsi érték, amit éppen azért, mert a közösség érdekeit szolgálja, nem egyéni opportunizmusnak, hanem átfogóan bölcseségnek nevezünk. Ez a nagy bölcseség párosulva rendkívüli jogi tudásával, igazságérzetével, gyors ítélőképességével és kimeríthetetlen munkabírásával, a bírák legjobbikává tette őt és magasra emelte embertársai fölé. Neve nemcsak a jogászi világ, de az általános emberi társadalom előtt is ismert, becsült és szeretett volt.. Nem is véletlen ilyenformán, hogy az ő nagy erkölcsi értékeinek birtokában figyelmét a kultúra szempontjából annyira fontos eszmei javak kérdéseinek szentelte és életének utolsó pillanatáig e jogterületnek lett fáradhatatlan munkása. Sok szépet és nagyol alkotott ezen a téren és éppen neki adatott, hogy nagy bölcseségével megteremtse a vezetése alá került bíróságon az annak működéséhez annyira szükséges testületi összhangot, a kérdéseknek intézményes rendezésével, örökre hervadhatatlan érdemeket szerezve és kidönthetetlen emlékoszlopot állítván önmagának. És hogy működése az eszmei jog terén milyen nagyjelentőségű és külföldön is mennyire ismert volt, misem bizonyítja jobban, mint hogy a tisztességtelen verseny leküzdésére alakult nemzetközi liga őt a »pro honore« nagy aranyérmével tűntél le ki. Hozzánk minden körülmények között hű maradt, élete utolsó pillanatáig kitartott mellettünk és csak a halál ragadhatta ki kezéből azt a tollat, amivel nemcsak a legösszetettebb általános jogi kérdések igazát szolgálta, de tárgyalta az iparjogvédelmi és egyéb eszmei javak nagy és felettébb érdekes jogi kérdéseit is. Mi ezért a meg nem szűnő hűségért a nemesebb gondolkodás hálaérzéseivel válaszolunk és emlékét nemcsak azok, akik vele együtt szolgáltunk, de a fiatalabb nemzedék is híven, mindörökre meg fogjuk őrizni. És most, amikor a Mindenható sorsdöntése folytán el kell válnunk Tőle, a hitestársának nyugvóhelye felé vezető hosszú, hosszú ütat az őszinte, meleg szeretet, a meg nein szűnő hála és örök emlékezés virágaival hintjük tele, hadd legyen az ő utolsó útja és pihenése nyugodt és zavartalan, emléke pedig legyen örökre fennmaradó. Schuster Rudolf, Isten veled!...« Ezután Dr. Angyal Pál egy. ny. r. tanár, a Magyar Jogászegylet elnöke búcsúztatta költői lendületű szavakkal az Egylet nevében, annak sok éven át volt alelnökét. Holttestét Medgyesre szállították, ahol felesége mellett, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
