Szabadalmi Közlöny, 1938 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1938-02-01 / 3. szám

.3 szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 3? 1. Eljárás szövetbetétes műszaki gumitömlők előállítására, azzal jellemezve, hogy a belső gumitömlőt nyuj tóhatású belső nyomás előidé­zésének mellőzésével közömbös vizes folyadék­kal vagy közömbös gázzal töltjük, végein zár­juk, majd egyidejűleg teljes hosszán szövetből vagy pedig vetülékfonalas vagy anélküli kord­­fonalakból való betéttel, valamint a falat vas­­tagító egyéb anyagokkal burkoljuk akként, hogy a tövissel dolgozó hármas hengerjáratú eljárásokhoz hasonlóan, körülburkolás közben mind a belső gumitömlőt, mind a betétet is tel­jes hosszán a hengerjárat hengerei közé fog­juk és a betétet külső nyomással a tömlő köré, ennek tengelyvonalára merőlegesen ráhenge­reljük, végül az így elkészített tömlőt vulka­nizáljak. 2. (A közzétett 2. igénypont szövege.) Megokoló#.' A bejelentő a szabadalom megadását a 17123/1937. számú előkészítő iratban előterjesz­tett 1. igénypont szöveggel kérte. A bírói osz­tály az előterjesztett szöveget a tárgyalás alapjául elfogada, mert nem tartalmaz oly ada­tot, amely közzétett leírásban ismertetve nem volna és mert ezzel a szöveggel az 1. igénypont a közzétett 1. igényponthoz képest korlátozott. Azt ugyanis, hogy a bejelentő a belső gumi­tömlőt egyidejűleg teljes hosszán burkolja es hogy a gumitömlőt és a betétet is teljes bősz­­szán a hengerjárat hengei’ei közé fogja, a le­írás 2. lapjának 1. bekezdése ismerteti. A bírói osztály megállapította, hogy az 1,204.342. számú amerikai szabadalmi leírás nem újdonságrontó a korlátozott 1. igénypont tárgyára, mert az amerikai leírás szerinti el­járásnál a belső gumitömlőt nem egyidejűleg teljes hosszában burkolják a szilárdságot nö­velő szövetbetéttel, hanem a tömlő hosszánál jóval keskenyebb betétsávot csavarnak foly­tonos menetben csavarvonalban rá. Ez az eljá­rás különben más belső szerkezetű terméket is ad, mint a bejelentésbeli. A bírói osztály nem tudta magáévá tenni a bejelentési osztálynak azt a kellően meg nem alapozott megállapítását, amely szerint szak­értőnek az 1,204.342. sz. amerikai szabadalmi leírás ismeretében a bejelentés tárgyát tudnia kellett, azaz az újdonságrontóul felhozott eljá­rás ismeretének a szakértőt rá kellett vezetnie arra, hogy a teljes hosszban való burkolásnál a tövist vizes folyadék- vagy gáztöltéssel he­lyettesítse, és a szakértőnek egyszersmind előre kellett látnia azt, hogy ez az utóbbi el­járás iparilag értékesíthető. A bejelentési osz­tálynak ezt az ily tartalmú megállapítását megdönti maga a felszólaló, aki észrevételei­nek 4. oldalán, a 2. bekezdésben azt mondja, hogy „az valóban bennünket is meglep, hogy a bejelentés szerinti tömlők egyáltalában el­készíthetők“. A felszólaló tagadásával szemben a bírói osztály megállapította, hogy a bejelentőnek az eljárás előnyeire vonatkozó állításai helyt­állóak. A folyadék- vagy gáztöltésnél a szövet­betét és a belső tömlő légmentes érintkezése jobban biztosítható, mint tövis alkalmazása esetén, mert a folyadék- vagy; gáztöltésű belső gumitömlő rugalmasabb, mint a tövisre húzott, és ennek következtében jobban egyenlíti ki a 30—40 m hosszú hengerek egyenestől való el­kerülhetetlen eltéréseit. Továbbá könnyebb a hengerlés befejeztével a tömlő folyadék- vagy gázmentesítése, mint belőle a . tövisnek az el­távolítása. A 'kifejtettek alapján a korlátozott 1. igénypont tárgyát újnak és ennélfogva szaba­­dalmazhatónak kellett tekinteni. Minthogy azonban a bírói osztály azt találta, hogy az igénypont előterjesztett szövege nem felel meg minden részében a Sz. T. 32. §-a 1. pontjában előírt kellékeknek, a szöveget újra fogalmazta és a szabadalmat a rendelkező rész szerinti szöveggel adta meg. A módosított szöveget a bírói osztály a szóbeli tárgyaláson a felekkel közölte s azt a bejelentő elfogadta. Mivel a 2. igénypont szerinti eljárás az 1. igénypont szerinti eljárásnak foganatosítási módja és mivel a felszólaló a kivihetőségét nem vonta kétségbe, a szabadalmat a 2. igény­pont tárgyára is meg kellett adni. Miután a felszólalás az 1. igénypont kor­látozásához és szabatosabb megfogalmazásá­hoz vezetett, tehát részben eredményes volt, a bírói osztály a bejelentőt a Pp. 426. §-ának al­kalmazásával költségekben marasztalta.

Next

/
Thumbnails
Contents