Szabadalmi Közlöny, 1937 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1937-12-01 / 23. szám
23. szám. SZABADALMI KÖZLÖM Y sz. tárgy, jegyzőkönyvhöz csatolt «Nyilvántartás s-nak címzett, a felperes által szintén nem kifogásolt üzleti könyv fejrészén feltüntetett adatokból megállapíthatólag felperes nemcsak Biodit név alatt, hanem más névvel is («Caporit», Entoson», «Prolàn» stb.) szállított árukat, tehát a csomagolásoknál már csak az összetévesztés lehetőségének elkerülése végett is, az árukat szükségképen a megfelelő megjelöléssel kellett ellátni. A bírói osztály a döntésnél azl is mérlegelte. hogy a felperes védjegye a forgalombantartás folytán valóságos kereskedelmi értékkel bíró árujegy, míg alperes védjegye alperesnek saját előadása szerint is a forgalomba bevezetve nincs. Mérlegelte továbbá azl is, hogy a keresethez B) alatt csatolt, 1934. év július hó 3-án tehát az alperesi védjegy lajstromozásál megelőző időben kelt. tartalmilag szintén nem vitás és az áru forgalmazásának engedélyezésére irányuló kérelem alátámasztja és valószínűsíti j felpereseknek azl a kereseti előadását, hogy a Biodit» képzett szó az ő szellemi alkotásuk. I A bírói osztály az itt kifejtettek értelmében a per adatai és a lefolytatott bizonyítás eredményeként beigazolt ténynek vette azt, hogy fel- | peres a Biodit szót a vállalatából származó állati takarmányon az alperesi védjegy lajstromozásának időpontja előtt forgalomba hozta és forgalomban tartotta és pedig kisebb tőkeerejű vállalatával arányban állóan oly mértékben, hogy az érdekelt forgalmi körök a «Biodit» szóban felperes vállalatára mutató jegyet láttak s így a felperesnek a korábbi használatra alapi- j tott keresetét megokoltalak és helytállónak ta- I lálta. Ebből az okból az alperes rosszhiszeműsé- j gének igazolására, valamint a védjegy forgalma- ; zásának tényére felperes-indítványozta további tanubizonyítást a bírói osztály mellőzte. A bírói osztály alperesnek a felperesi áru (állati takarmány) forgalmazásának jogellenességére alapított kifogását sem találta helytállónak azért, mert a 180/1936. ikt. sz. tárgyalási jegyzőkönyvhöz másolatban csatolt és alperes által nem kifogásolt 27380/1935/III/4. sz. m. kir. földművelésügyi min. rendelet szerint a felperesi állati takarmány forgalmazása, — ha az az ezen rendeletben megadott feltételek mellett történt, j — az alperes állal felhívott 100000/1932. F. M.sz. 333 rendeletnek a gyógyszerkülönlegességekre vonatkozó szabályai alá nem esett. Azt pedig, hogy a felperes áruját állandóan vagy csak túlnyomó részben is e rendeletnek a forgalmazás jogszerűségét szabályozó rendelkezéseibe ütköző módon forgalmazta volna, alperes nem bizonyílotla. Az a kérdés pedig, hogy a felperesi forgalmazás egyik-másik esetten esetleg az előbbi rendelet szabályait sértette, olyan közrendészeti és nem a Szabadalmi Bíróság hatáskörébe tartozó kérdés, amely a további és a rendelet szabályait nyilván betartó forgalmazásoknak az 1895. évi XL1. le. 4. §-ában szabályozol! jogalapító. illetve joginegszün tető hatását nem érinthette. Ezért alperesnek azl a kérelmét, hogy a Bíróság a forgalmazás jogellenessége tekintetében elkülönített ítélettel döntsön. — a bírói osztály elutasította. A M. Kir. Kúria az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: k A M. Kir. Kúria az elsőbíróság ítéletében a bizonyítékok mérlegelésének eredményekép megállapított tényállást a maga részéről is helyesnek fogadta el azzal a kiegészítéssel, hogy az S. a. forgalmi kimutatás adatai sem engednek azonos súly menny iségek szállítására való következtetést. Az elsőbíróságnak a tényállásra alapított jogi döntése az anyagi jognak megfelel. Az elsőfokú ítéletnek — egyébként helyes indokolásából a Kir. Kúria mellőzi azt az érvelést, hogy a szabadalmi bíróság nem vonhatja döntése körébe azt a közrendészetre tartozó kérdést, vájjon a felperes a forgalmazás egyik-másik esetében megsértette-e a pótlakarmányok forgalombahozatalának jogszerűségére vonatkozó szabályokat. Annak a megállapításnak a keretében ugyanis, hogy az árunévhasználat jogszerzésre alapul szolgálhatott-e, a használat minden ténybeli és jogi előfeltételének a vizsgálatára és elbírálására a perbíróság van hivatva. Helyes azonban az elsőbíróságnak az a jogi álláspontja, hogy egyes eseteknek netáni szabály-, szerűtlenségc az 1895 : XLI. te. 1. §-ában szabá-
