Szabadalmi Közlöny, 1937 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1937-06-01 / 11. szám

152 SZABADALMI KÖZLÖNY 11. szám. A magyar magánjog forrásai (különösen törvény, rendelet, szokás, bírói gyakorlat. I döntvény), a személyjog, jogképesség, ese­­lekvőképesség, jogi személyek, az 1877:XX. t.-c.-nek különösen az 1—3., 15., 33., 34., 87—8í)„ 258. és 263. §-ai), a tnlajdonjog, a használat, a kötelmek fajai, keletkezésük, megszűnésük, Ogyüttesség, egyetemlegesség, elévülés, törvé­nyes leszármazó öröklés, özvegyi-jog, az 1886. évi VJI. t.-e. 21., 22. és 23. §-ának rendelkezései. A kereskedelmi törvény (1875:XXXVII. t.-e.) 3-, 7., !)., 10., 13., 14. és 38. §-ai, a kereske­delmi társaságok fogalmát, bejelentését, fele lősségét és képviseletét tárgyazó 61., 63., 64., 65., 87., 88., 90., 92., 93., 125., 126., 138., 141., 147., 149., 182., 184., 186., 223., 224. és 241. §-ai, kiegészítve az 1930:V. t.-c. megfe­lelő rendelkezéseivel, továbbá a csődtörvényt tartalmazó 1881:XV1T. t.-c. 1., 3., 6—9. és 73. §-ainak rendelkezései. A tisztességtelen versenyről szóló 1923:V. t.-с., az 1933:XVTI. t.-e. 12., 17—19. $-ai, továbbá a 6800 és 6900/1934. I. M. sz. rendeletek alapvető rendelkezései. A polgári perrendtartás (1911:1. t.-c.) 10., 14—16., 18., 19., 21., 23., 25., 31., 32., 36., 47- 49., 50., 59., 63., 65., 69.. 70—92., 97—101., 103—129., 134., 136., 137., 140—144., 147., 148., 149., 150., 151., 153—163., 164—170., 174—179., 180—188., 191— 193., 194-254., 263-410., 411—423., 424-438., 439—446., 447—459., 465—468., 469—475., 476., 477., 478., 479., 481., 483., 484., 485., 486., 487., 488., 489., 490., 491—496., 498., 499., 500., 501 — 507., 508., 510., 511—519., 548—550., 552—562. §-ai, az 1912:LIV. t.-c. 18. és 88. §-ai. Az örökösödési eljárásról szóló 1894:XVÍ. t.-c. 6., 8., 9—12., 20. és 22. §-ai, a kereskedelmi és iparkamarákat szabályozó 1868:VI. t.-c. főbb rendelkezései, az ügyvédi rendtartásról szóló 1874:XXXIV. t.-c. 40—44., 54., 55., 57., 68., 69., 71., 72. §-ai, az 1930:XXXIV. t.-c. 131. §-a, valamint a végrehajtási eljárást szabályozó 1881 :LX. t.-c. 6., 8., 14—16. §-ai. A magyar állampolgárság és községi ille­tőség fogalma, a magyar bírósági szervezet ismerete, a bírósági és ügyvivői fegyelmi jog szabályai kiegészítve a zugirászatról szóló 1934:111. t.-c. ismeretével a szabadalmi-, véd­jegy- és mintaoltalmi polgári és büntető eljá­rás során levonandó illetékek, a szegénységi és vagyontalansági bizonyítvány szerzése. A büntetőjogból az 1878:V. t.-c. 1. §-a, ÍV— V. fejezete, 107—110., 112. és 116. §-a, az 1879. évi XL. t.-c. 12., 26. és 31. §-a, végiül a bűnvádi perrendtartásról szóló l896:XXXIII. t.-c. 1., 3., 13., 15—19., 41., 53. §-a, XXIX. fejezete és az 1930 : XXXIV. t.-c. 103. §-a. Schilling s k., a Szabadalmi Ügyvivői Vizsgáló Bizottság elnöke-Jogeset. Az a körülmény, hogy alperes a tanuk el­len hamis tanuzás miatt büntető feljelentést tett, nem ok és alap a teljesen érdektelen tanuk megbízhatatlanságának megállapításéira és nem befolyásolja határozott és tárgyilagos val­lomás értékelését és bizonyító erejét. Jur ispruden ce Le fait que le défendeur a déposé contre le témoin une plainte criminelle de faux témoi­gnage, n'est nullement une raison suffisante pour établir la versatilité d’un témoin absolu­ment désintéressé. Une telle plainte ne peut pas préjuger de la force probante d’une dépo­sition. par ailleurs ferme et objective. (Arrêt de la Curie Royale Hongroise No R. //. 2.118— 19:16/37, et jugement de la Cour Royale Hongroise des Brevets No Per: 306., 3969(1936.) A M. Kir. Szabadalmi Bíróság bírói osz­tályának Per: 306., 3969/1936. sz. végítéletéből: Indokolásból: Felperes, keresetétől eltérően, a 18768/1935. sz. jegyzőkönyvhöz F/8. sz. alatt mellékelt és szóval is előadott kérelme szerint, a 111501. lajstromszámú szabadalomnak nem egészbe ni, hanem csak az 1. és 2. igénypontra vonatkozó része megsemmisítését kérte. A bírói osztály A. B. érdektelen tanúnak esküvel is megerősített vallomása alapján tényként megállapította, hogy az N. N. buda­pesti cég 1933. évi április havában, tehát a be­jelentés napja előtt, olyan recauiiert hozott forgalomba, melynek egy oldal felé kihúzható, liókszerű ágyneműtartója van, mely a reá felszerelt gördítő szervek útján, a heverőtői függetlenül, közvetlenül a padlón nyugszik. Az ígyneműtartó matracokhoz való és kiemel­hető, faléces ágybetéttel van felszerelve. A helyszíni szemle alkalmával a bírói osz­tály megállapította, hogy a C. I). és E. F. tu­lajdonában lévő egy-egy recamier szerkezetileg teljesen megegyezik A. B. tanú vallomása sze­­j rinti recamierrel. С. I). és E. F. tanúk egybe­hangzó és esküvel is megerősített vallomása I alapján pedig tényként azt állapította meg, hogy nevezettek a tulajdonukban lévő reca­­miert az N. N. budapesti cégtől 1933. évi május J havában vásárolták. Jóllehet, alperes С. I). és E. F. tanuk ellen hamis tanuzás miatt bűnvádi feljelentést tett, г bírói osztály mégis e tanuk vallomását is elfogadta döntése alapjául, mert a tanuk vallo­mása nemcsak egymással, hanem a teljesen érdektelen A. B. tanúvallomásával is egyezik. A bírói osztály Gr. H. és J. K. tanuk egy­behangzó és esküvel is megerősített vallomása alapján tényként azt állapította meg, hogy felperes cég is 1932. évben, illetve 1933. év ele-

Next

/
Thumbnails
Contents