Szabadalmi Közlöny, 1937 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-02 / 1. szám
1. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 9 ben lenne szabályozandó az a kérdés, hogy a versenytársaknak az érdekeiket sértő védjegylajstromozás elleni védekezésre a Főegyezmény 6 bis cikke vagy a nemzeti jogszabályok szerint rendelkezésére álló határidő attól a naptól számítódjék, amikoir a védjegy oltalma harmadik személyekkel szemben érvényesíthetővé válik, vagyis amikor a védjegy a versenyben támadó fegyverként is használható lesz. További nagyfontosságú kérdés az, hogy szerezhetnek-e harmadik személyek jóhiszemű ténykedéseik útján jogokat a védjegy tulajdonosával szemben az alatt az idő alatt és azokban az országokban, amelyekben a védjegy oltalma harmadik személyekkel szemben még érvényesíthető nem volt. A Magyar Adminisztráció úgy véli, hogy ennek a kérdésnek az eldöntését az egyes nemzeti jogszabályalkotásokra kellene bízni, annyi megszorítással, hogy ezek a jogok nem vezethetnek arra, hogy a védjegyet hasonló árukra a nemzetközi védjegy tulajdonosán kívül más is használhassa. Ha mindezekben a kérdésekben független és állandóan iparjogvédelmi kérdésekkel foglalkozó bíróságok döntenének, úgy a Magyar Adminisztráció véleménye szerint remélni lehetne, hogy rövid időn belül olyan nemzetközi joggyakorlat fejlődjék ki, amely mellett az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos nehézségek nem kompenzálnák a fent ismertetett rendszerrel elérhetőnek látszó előnyöket. V. Mivel az előadottak szerint úgy látszik, hogy a fent ismertetett rendszer alkalmas lehet a nemzetközi védjegylajstromozással kapcsolatos ismert nehézségek kiküszöbölésére, a Magyar Adminisztráció indokoltnak tartj;a, hogy a fenti elgondolást a szerződő országok Adminisztrációinak tanulmányozásra ajánlja. Egyben szükségesnek tartja azt javasolni, hogy adjon a Nemzetközi Iroda a Konferencia összehívása előtt az egyes Adminisztrációknak módot arra, hogy a fenti és az egyéb Adminisztrációk részéről esetleg szintén előterjesztett javaslatokra még egyszer írásban nyilatkozhassanak, mert — tekintettel a már említett Berlini Kongresszuson megnyilvánult mélyreható ellentétekre — kellő írásbeli előkészítés nélkül nem várható, hogy a kérdésben összehívandó Konferencia eredményes legyen. être réglée dans le texte même de l’Arrangement; c’est celle qui arrête que le délai dont disposeront les concurrents pour se défendre — suivant l’art. 6bis de la Convention — contre des enregistrements de marques lésant leurs intérêts, ou bien en vertu des dispositions législatives nationales, — se datera du jour où la protection de la marque devient validable vis-à-vis des tiers, c’est-à-dire du moment que la marque sera utilisable, dans la concurrence, comme arme d’attaque. Une autre question — pas moins importante — est, si des tierces personnes peuvent, par voie d’actes loyaux, s’acquérir des droits au préjudice du titulaire de la marque pendant le temps et dans le pays, quand et où la protection de la marque contre des tiers n'était pas encore validable. L’Administration Hongroise esL de l’avis que la décision de cette question doit être confiée aux diverses législations nationales; mais il faut fixer que ces droits ne peuvent pas avoir pour conséquence que la marque puisse être utilisée pour des produits semblables par une autre personne que le propriétaire de la marque. Si dans toutes ces questions les décisions sont formées par des magistratures indépendantes, qui s’occupent constamment d’affaires de protection de la propriété industrielle, il est — à l’avis de l’Administration Hongroise — à espérer qu’en peu de temps il se développera une jurisprudence internationale avec laquelle les difficultés surgissant à propos de ces problèmes, ne compenseraient pas les avantages promis par l'application du système indiqué. V. Attendu que, d’après ce que nous venons de rapporter, le système exposé en haut semble être susceptible d’éliminer les difficultés bien connues se manifestant en connexion avec l'enregistrement international des marques de fabrique ou de commerce l’Administration Hongroise croit bien motivé de recommander aux Administrations des pays contractans à mettre à l’élude notre idée. Elle croit en même temps nécessaire que le Bureau International, avant la convocation de la Conférence, offre aux diverses Administrations le moyen de se prononcer encore une fois, par écrit, sur notre proposition ainsi que sur celles que les autres Administrations auraient présentées; car, vu les dissentiments profonds qui avaient surgis au Congrès de Berlin, on ne peut pas espérer que sans une préparation convenable par écrit, la Conférence convoquée dans ce sujet soit fructueuse.
