Szabadalmi Közlöny, 1936 (41. évfolyam, 1-24. szám)

1936-07-01 / 13. szám

164 SZABADALMI KÖZLÖNY 13. szám. kiil, hogy mindazoknak, akik a törvény végre­hajtásálban és a jog fejlesztésében élénken résztvettek, e helyről, mint az események köz­vetlen szemlélője, a magam részéről is hálás köszönetét ne mondjak. Köszönetem szól elsősorban a felügyeleti hatóságainknak, előbb a Kereskedelemügyi és most az Iparügyi Miniszter Uraknak, akik nagy megértéssel és meleg ügyszeretettel ka­rolták fel a szabadalmi ügyet az ipar fejlesz­tésének nagy előnyére és akik mindenkor hiva­tásuk magaslatán állva, nem riadtak vissza azoktól a nehézségektől sem, amelyek nem egy­szer a kiegészítő új törvények vagy rendele­tek alkotásában a szó szoros értelmében elébiik tornyosultak. Köszönnöm kell fellebbviteli hatóságunk­nak, 1928. óta már a M. Kir. Kúriának azt a nagy érdeklődését, amelyet e speciális ügykör iránt tanúsított, nem egyszer egészen különle­ges tanulmányokat végezve, amelyek ez ügy­kör megfelelő ellátása céljából elengedhetetle­nül szükségesek voltak. Illesse köszönet a Jogászegyletet, Ügyvédi Kamarát és általában a jogászélet és ügyvéd­ség ama kiemelkedő tagjait, akik 'a jogfejlesz­téshez különösen a megindulás első éveiben olyan sok értékes tanulmánnyal járultak hozzá, de illesse különös köszönet a szabadalmi ügyvivői kart és annak testületét, amely azt az igazi feladatot, hogy a felek érdekeinek megfelelő ellátása mellett a Bíróság munkáját is megkönnyítse, eléggé el nem ismerhető mó­don szolgálta. És illesse köszönet a Mérnöki Kamarát és a Magyar Mérnök és Építész Egyletet, amely utóbbi annak idején alaptörvényünk létrejötté­ben olyan nagy mértékben kivette a részét. Köszönetét kell még mondanom mindazok­nak az Egyesületeknek, amelyek külön e spe­ciális jog fejlesztésének nehéz munkájára ala­kultak. Elsősorban a Nemzetközi Iparjogvé­delmi Szövetség Magyarországi Csoportjának, az Iparjogvédelmi Egyesületnek és a Védjegy Szövetségnek, amelyek rendkívül nagyértékű és nagybecsű véleményeikkel igen megkönnyí­tették az arra hivatottak munkáját, mind a belföldi törvényalkotások körében, mind pedig a nemzetközi megállapodások terén. És köszönnöm kell a bírói kar minden egyes tagjának az ügyek előbbre vitelére irányuló önfeláldozó nehéz munkáját, azt a megértő magatartást, amellyel teljes iilési döntési jog hiányában a lehetőséghez képest el tudta ke­rülni a joggvakorlat veszélyes szétágazósát és köszönönöm kell a Bíróság segédszemélyzeté­nek is a sikeres együttműködésre iránvnló, lan­kadatlan szorgalommal és fáradhatatlan ki­tartással párosult erős munkakészségét amely­nek eredményességét a mindennapi nehéz gon­dok sem szüntethették meg: és végül köszönnöm kell Bornemisza Géza Iparügyi Miniszter őnagyméltóságának, hogy a díszülés elnöklését elvállalni és ezzel alkal­mat szolgáltatni kegyeskedett arra, hogy a szürke mindennap munkájából egy pillanatra felemelkedve, ünnepi keretek között tehessünk tanúságot intézményünk hivatottságáról. Tisztelt Díszgyűlés! Az ember lelki világa mint valamely mo­zaik, apró benyomásokból, impressziókból te­vődik össze. Az egyik ember lelkét ez, a mási­két az a történés ragadja meg és amint halad és fejlődik az élet, a régi impressziók elhomá­lyosulnak vagy egészen el is múlnak, újak keletkeznek, újak támadnak, az összetétel meg­változik s az új képek összhangja determinálja az élet különböző korait, a gyermekkort, a férfikort és így tovább. De vannak impressziók, .amelyek az embert egy életen át elkísérik. Ezek azok a maradandó benyomások, amelye­ket az ember rendesen már ifjú gyermek ko­rában leikébe szív és amelyek a lelkűiét alap­­természetét szabják meg, megkülönböztetik a jó embert a rossztól, az idealistát a materia­listától, az optimistát a pesszimistától, a vá­rosi embert a falusi embertől. Én, az én gyermekkoromat egy kis mező­­ségi faluban töltöttem. Lelkem mélyén még most is ott él a nagy természet minden va­rázsa, a reggelnek, a délnek és az estnek min­den szépsége. De amikor ugyancsak mint gyermek elő­ször utaztam a radnai havasok között s először láttam gyöngyharmatos havasi hajnalt, a lel­kem valami kimondhatatlan mély gyönyörű­séggel telt el. Nem győztem az üde levegőt ma­gamba szívni s nem tudtam önmagam előtt megmagyarázni azt a nagy különbséget, ami a kétféle reggel között volt. Az összbenyomás volt más, a naphoz, az élethez való ígéret, a jövő ígérete volt több, de sokkal több a havasi gyöngyharmatos hajnalhasadásban. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném, ha erről a díszgyűlésről mindnyájan azzal az im­presszióival távoznánk, hogv intézményünknek ez az elmúlt 40 éve csak ew gvöngyh arma tos havasi hajnalhasadás, telidestele ígérettől, a jövő élet ígéretével, az elkövetkezendő meleg nan fényes ragyogásával, Magyarországnak legalább részben intézményünkből folyó erős iparosodásával, mert enélkül Magyarország­nak jövendő sorsa csak sanyarú és szegényes lehet,. Köszönöm szíves megjelenésüket és türel­müket, mellyel meghallgatni kegyesek voltak. # * # A Miniszter megnyitóbeszéde után üdvö­zölte a megjelent hatósági és testületi kikül­dötteket, valamint a Szahadami Bíróság nyu­galomba vonult kiváló tagjait: dr. Schuster Rudolfot. Pomnéry Elemért, dr. Kosa Zsig­­mondot és dr. Bittó Bélát.

Next

/
Thumbnails
Contents