Szabadalmi Közlöny, 1936 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-15 / 2. szám
2. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 15 E tervezet osztozott elődjei sorsában és ugyanez a sors érte az 1916-ban, dr. Schuszter Rudolf, a M. Kir. Szabadalmi Tanács altkori elnöke által szerkesztett tervezetet.8 E tervezet az előbbivel egyetértőén ugyancsak a „sajátlagos alakiban látja a minta lényegét. Miután e három törvénytervezet jogszabállyá válni nem tudott, a hágai uniós megegyezések végrehajtása kapcsán halaszthatatlanná vált szabadalmi és védjegyügyi reformintézkedésekről szóló 1932 : XVII. t.-c. 21. §-álian a törvényhozás felhatalmazást adott a kereskedelemügyi miniszternek a „használati és ipari mintaoltalom“ rendeleti szabályozására. E felhatalmazásra hivatkozással 1934 tavaszán most már rendelettervezet került az érdekelt körök elé hozzászólás végett, amely a minta fogalmának meghatározására az 1908-as és 1916-os tervezetekhez hasonlóan a „sajátos alakot“ tartotta megfelelőnek. II. A mintaoltalom újjáalakításának szükségessége. Mind a fent említett négy tervezet, mind a szakkörök ezekre adott véleménye egységes volt abban a kérdésben, hogy a mintaoltalom hazánkban nincs kielégítően szabályozva. Nem volt vitás, hogy a rendkívül rövid (három éves) oltalmi idő, az iparhatósági bíráskodás, a mintatörlési perek közigazgatási elbírálása folytán az oltalom korszerűnek nem nevezhető, értéke is kétséges és a sokféle mintát előállító iparágak (pl. női textilipar) számára a mintánkint fizetendő aránylag nagy díj az oltalom igénybevételét csaknem lehetetlenné teszi. Nem egyezett a tervezetekben kifejezésre jutott álláspont a szakköröknek azzal a véleményével, hogy a legnagyobb hiánya, mintaoltalmi rendszerünknek az, hogy egyáltalában nem gondoskodik az ú. n. használati minták oltalmáról. A tervezetek ugyanis a használati mintákat úgy kezelték, mintha azok a jelenleg érvényes jogszabály szerint is mintaoltalomban részesülnének, és együtt kívánták ezeket „továbbra“ is kezelni az ipari (ízlés)-mintákkal. A joggyakorlat a 107709/1907. K. M. sz, rendeletet azonban állandóan úgy értelmezte, hogy annak alapján csak az ízlés szerinti újítások védhetők, míg a célszerűségi újítás — ami a használati minta lényege — ilyen ízlés-8 Az ipari minták oltalmáról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és indokolása. A Kereskedelemügyi M. Kir. Miniszter úr megbízásából készítette dr. Schuster Budolf, a M. Kir. Szabadalmi Tanács elnöke. Kiadja a Kereskedelemügyi M. Kir. Minisztérium. Budapest. Athenaeum, 1916. (Az alábbiakban röviden: 1916 os tervezet.) I beli újítás nélkül a mintát oltalomképessé nem teszi.9 A Szabadalmi Bíróságnak a körülményekhez alkalmazkodó gyakorlata folytán a használati minták egy része szabadalmi oltalmat talált ugyan, de ez a kérdés megoldásának nem tekinthető, mert a használati minták üzleti jelentősége kisebb és általában rövidebb életű, mint a szabadalmazható találmányoké, úgy, hogy a drága és hosszú oltalmi idejű szabadalom, amelynek megszerzése még a közzétételt megelőző körülményes eljárás, felszólalási rendszer miatt sokáig is tart, ezeknek az alkotásoknak nem felel meg. Emellett még számos olyan alkotás is van, amely célszerű, új, eredeti, de a legjobb akarat mellett sem tekinthető szabadalmazható találmánynak, mint pl. az ú. n. felületi használati minták: számoló lécek, célszerű több beosztásos mérővesszők, térképmérő lapok. Nem felelne meg ezeknek az alkotásoknak az sem, ha egyszerűen az ipari (ízlés)-mintákj kai együtt, megkülönböztetés nélkül kerülnének oltalom alá — mint azt az említett tervezetek szándékolták — mert, mint a továbbiakban látni fogjuk, az ízlésminták és használati minták világa lényegében eltér, úgy hogy alapvető rendelkezések tekintetében igényel más-más szabályozást az egyik és a másik alkotáscsoport. Következéskép a célszerűségi feladatot (amely egyben műszaki feladat is lehet) megoldó térbeli alkotás: a használati minta jól j csak mint ilyen védhető. Ma már az 1893—95. években felmerült aggodalmak nem indokoltak, mert mind a magyar ipar, mind a szabadalmi intézmény elég erős és fejlett arra, hogy használati minta címén csak azok az alkotások kerüljenek oltalom alá, amelyek tényleg nem szabadalmaz* ! ható találmányok — feltéve, hogy a használati minták oltalmának szabályozásával együtt szabadalmi törvényünk évtizedek óta vajúdó reformja is bekövetkezik, úgy hogy határesetekben a korszerű használati mintaoltalom és a korszerű szabadalmi oltalom között választhat a jogkereső közönség. A mintaoltalomnak és általában az új ipari alkotások védelmének korszerű reformja nem csak egyes tervezők, feltalálók érdeke, hanem egyetemes ipari érdek is. A mai nemzetközi versenyben, ugyanis, csak az az ipar tud eredményesen működni, amely új ipari alkotásokat hoz létre. Ehhez azonban az új alkotások hatásos belföldi védelmére is szükség van, mert nem lehet azt kívánni, hogy valamely vállalat költséget, munkát fektessen bele az új alkotás kidolgozásába és bevezetésébe, ha ennek anyagi hasznát kényelmesen utánzó versenytársa is éppenúgy élvezheti. 9 V. ö. a Szabadalmi Közlöny 1935. évi 23. számában közölt határozatokkal.
