Szabadalmi Közlöny, 1934 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1934-04-03 / 7. szám
7. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 95 NEM HIVATALOS KÉSZ. A bejelentési osztály előtt elmulasztott cselekmény pótolható-e a bírói osztály előtt? Dr. Zakariás Lajos m. kir. szabadalmi bíró úr a fenti címmel a Szabadalmi Közlöny ezévi 2-ik számában mejelent értekezésében azt az álláspontot foglalja el, hogy a szab. törvény 33. §-ának 2. bekezdése alapján a bejelentést visszavontunk kimondó végzés ellen felfolyamodásnak helye nincs. Ez az álláspont, mint a tételes törvény rendelkezésével ellentétes nézet — felfogásom szerint — el nem fogadható és fenn nem tartható. A 34549/1915. ein. К. M. sz, rendelet 202. §-ában foglalt rendelkezés és az ennek alapján kifejlődött közel 20 éves állandó joggyakorlat értelmében a Pp. szabályai a szabadalmi jogszolgáltatás szerves részei lettek. Eszerint a Pp. szabályait kell a mi eljárásainkban alkalmazni, hacsak a szabadalmi törvénynek nincs eltérő rendelkezése, illetve a szabadalmi ügyek természetéből *más nem következik. '< . Tisztán eljárási szabályról lévén szó, először a Pp. idevonatkozó szabályait kell megvizsgálni; ezt követőleg azt, hogy a szabadalmi törvényes rendelkezésekben mennyiben van a Pp.-nek erre vonatkozó szabályaival szemben kivételező intézkedés, illetve a szabadalmi ügyek természetének vizsgálata ebben az esetben nem vezet-e a Pp.-től eltérő szabály alkalmazására! A Pp.-nek a felfolyamodást tárgyazó alaprendelkezése (az 548. §) így szól: „Végzések ellen, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, — felfolyamodásnak van helye.“ Általános szabály tehát az, hogy minden végzés ellen van felfolyamodás, — kivéve, amelyeket a törvény kifejezetten ki nem vesz. (Lásd Kovács Marcell: a Polgári Perrendtartás Magyarázata című műve III. kiadása 1144. lapján I. alatt.) Ilyen kivétel pl. a Pp. 549. §-ában tárgyalt ú. n. közbeeső végzések. Ennek az általános és irányadó jogszabálynak szem előtt tartása mellett, a szab. törvény 33. §-ának ntolsó bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből, mely szerint a törvény itt — kifejezetten — a felfolyamodás tekintetében csakis a visszautasítás esetére rendelkezik, -—azt a következtetést levonni, hogy a visszavontnak kimondó végzés ellen fefolyamodási jognak helye nincs, — nem lehet, mert éppen ellenkezőleg, a Pp. előbb idézett 548. §-ában foglalt és a gyakorlatban egyértelműen magyarázott rendelkezéshez képest nem azt kellett a szabadalmi törvénynek kimondania, hogy mely végzések ellen ad felfolyamodást, hanem arra kellett volna intézkednie, melyek azok a határozatok, amelyek tekintetében a felfolyamodásra nézve kivételt tesz, — tehát azt, hogy a szóbanforgó végzés ellen felfolyamodásnak helye nincs, —kifejezetten ki kellett volna mondania. Hasonlóan a szab. törvény 36. §-ának 2-ik bekezdésében foglalt ahhoz a rendelkezéshez, amely a bírói osztálynak a felszólalásban II. fokban hozott határozata ellen a további fellebbvitelt kifejezetten kizárta; — vagy hasonlóan a Szhüsz. 86. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezéshez, amely a bírói osztálynak az értelmezés kérdésében hozott határozata ellen a további fellebbvitelt szintén kifejezetten kizárta. Azonban a Szhüsz. 51. §-ában foglalt és a szabadalmi ügyekben lehetséges felfolyamodást tárgyazó rendelkezés nemcsak hogy nem tartalmaz ilyen kizáró rendelkezést, de az ilyen irányú következtetésre még alapot sem ad. Mit mond ez az 51. §? »> „ ... felfolyamodásnak van helye a bejelentési osztálynak minden olyan ügydöntő véghatározata ellen, amely által valamely fél jogs é re lm et szenvedhet.“ Ez a rendelkezés azonos a Pp. 548. §-ának fent idézett és a felfolyamodást tárgyazó rendelkezésével. A felfolyamodásnak, amint azt fentebb láttuk, — a Pp. 548. §-a szerint is — egyik kritériuma az, hogy a végzés véghatározat legyen; — a másik, hogy a törvény a felfolyamodást ki ne zárja; — a harmadik, hogy; a határozat a félre sérelmes, tehát olyan legyen, amelyből joghátrányt szenvedhet. A felfolyamodásnak egyik előfeltétele „a sérelem“ (lásd Kovács Marcell idézett művének 1145. lapján V. alatt). A Szhüsz. 51. és) a Pp. 548. §-aiban a felfolyamodás teljesen azonosan van szabályozva. A Szhüsz. 51. §-ának szövegezése nem más, mint a Pp. 548. §-ában szabályozott és a gyakorlatban tisztázott felfolyamodás jogi fogalmának pontos meghatározása. E két § nemhogy ki nem zárja egymást, — ellenkezőleg: kiegészíti. Az 51. §-t tehát felfolyamodást kizáró rendelkezésnek értelmezni semmiképpen sem lehet. Van-e, lehet-e jogsérelem a bejelentést visszavontnak kimondó végzés esetében? Ha nincs, — következik, hogy felfolyamodásról sem lehet beszélni. Kétségtelen, ez volna az egyetlen elfogadható megokoló,sa a cikkben elfoglalt álláspontnak, — ezért a kérdést ebben a vonatkozásban tüzetesebben meg kell vizsgálni. Minden bírói határozat ellen benyojtható per-cselekvénynek szükségképpeni előfeltétele az, hogy az a határozat a félre sérelmes legyen, vagyis terhére szóljon s így az fellebbviteli vagy más per-cselekménnyel az ő javára megváltoztatható legyen. (Kovács M. id. m. 991, lap X. alatt.) 26
