Szabadalmi Közlöny, 1934 (39. évfolyam, 1-24. szám)

1934-02-15 / 4. szám

i. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 53 I. A bejelentési osztály a 17:191/19:12. (K. 11075.) sz. határozatából: A M. Kir. Szabadalmi Bíróság bejelentési osztálya a felszólalásnak helyt ad és ehhez ké­pest a bejelentés tárgyára a szabadalmat meg­tagadja. Egyúttal bejelentőt kötelezi, hogy felszó­lalónak, képviselői kezeihez 300 pengőben, azaz Háromszáz pengőben megállapított eljárási költségei 30 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen meg. A megokolásból: A bejelentési osztály, felek érveléseit figyelembe véve, elsősorban az anterioritás­­ként felhozott „Zeitschrift des Vereines Deutscher Ingenieure“ című folyóirat 1927. év­­íolyamának 1431—1432. oldalain megjelent ér­tekezést vizsgálta és megállapította, hogy abban a perlitvasnak (Perlitguss) magasabb hőmérsékletekkel szembeni viselkedéséről van szó, különösen pedig a bejelentésbeli leírásban is hangsúlyozott ú. n. növekedés szempontjá­ból. Az értekezésnek a magas üzemi hőmérsék­letre (2. sor) és minden egyes újabb felheví­tésre („mit jeder neuen Erwärmung“) utolsó része a „növekedés“ mibenlétét ismerteti, így tehát példákén,ti felemlítéséből, hogy cső és burkolatrészek túlhevített gőzben mennyire megváltoznak, nem lehetett arra következ­tetni, hogy a „növekedés“ csakis túlhevített gőzzel való hőkezelés eredménye. E szerint az értekezésnek további részéből szakértő meg­ismerhette azt, hogy a perlitöntvény a „növe­kedés“ elhárítására alkalmas, mutatkozik az akár gőzcsövekben, akár pedig pároló kemen­cék fűtőfalaiban. Ezek után az 1. igénypont tár­gyára újdonsághiány miatt meg kellett tagadni a szabadalmat. Az 1. igénypont eleste után azonban a 2. igénypontnak sincs létjogosult­sága, mert annak a leírás utolsó bekezdésében különben ismertetett tárgya, a perlitöntvény­­nek a közönséges öntöttvassal szembeni visel­kedésének ismerete után — magától értetődő. A felszólalás ezek szerint teljes sikerre ve­zetett, így bejelentőt annak okozójaként a fel­szólalói tevékenység arányában megállapított költségek viselésére kellett kötelezni. II. A bírói osztály 22230/19:}:). (K. 11075.) sz. határozatából: A M. Kir. Szabadalmi Bíróság bírói osz­tálya bejelentő felfolyamodását elutasítja, s a bejelentési osztály határozatát helybenhagyja és kötelezi bejelentőt, hogy felszólalónak P 200, azaz kettőszáz pengőben megállapított felfolya­­modási költséget jelen határozat kézbesítésé­től számított 15 nap alatt fizessen meg. A megokolásból: A bírói osztály megvizsgálva a fel folyamo­dott határozatot, a felszólalásban és a felfolya­modás során lelek által előadottakat, megálla­pította, hogy a bejelentési osztály a szabadal­mat lígy az ujsághiány, mint a leírás hiányai miatt helyes indokokkal tagadta még. Emellett a bírói osztály azt is megállapította, hogy a jelen esetben a bejelentés szerinti szerkezethez (pároló kemencéhez) bizonyos anyag (perlit­öntvény) alkalmazása találmánynak sem volt tekinthető, mert a bejelentés leírása és igény­pontja szerint a találmány abban van, hogy technikai kívánalmakat (a fűtőfelület megnö­vekedésének elhárítása) egy bizonyos anyag­nak alkalmazásával teljesít. A felszólaló által bemutatott nyomtatványból (Z. V. D. I. 1927, Entwicklung des Perlitgusses) azonban ki­derült, hogy ennek az anyagnak tulajdonságai korábban már ismeretesek voltak, sőt ismere­tes Amit az is, hogy a szóbanforgó anyagnak tulajdonságai éppen a bejelentés műszaki feladatának megfelelőek. Mindezért a bejelentési osztály határoza­tát a bírói osztály helybenhagyta s miután a felíolyamodás eredménytelen volt, bejelentőt felszólaló költségének megtérítésére kötelezte. К () NYVISMERTETÉS. Tisztességtelen verseny. (Az 1923:V. t.-c. teljes joggyakorlata és az üzleti hirdetések korlátozása és az 1923:V. t.-c. módosítása tárgyában hozott 1933:XVII. t.-c. magyarázata. Írták: dr. Bányász István és dr. Szente Andor, kiadta az Iparjogvédelmi Egye­sület 1934. 119 lap.) A tisztességtelen versenyről szóló jogszabá­lyok oltalmát igénybe vevő közönség, valamint a jogszabályokat alkalmazó bíróságok egyaránt szükségét érezték annak, hogy az 1923:V. t.-c. — az életbelépése óta szerzett tapasztalatok figyelembe vételével -— módosíttassák. Ezt a módosítást tartalmazza az elmúlt év egyik sokat ígérő jogszabályalkotása: az 1933:XVII, törvénycikk. Az új törvény rendelkezései szervesen illeszkednek az eddig érvényben volt jog­szabályokba, ami időszerűvé tette olyan kézi­könyv szerkesztését, amely az alkalmazásra váró joganyagot összesítve nyújtja. Jól hasz­nálhatóvá az ilyen könyv természetesen csak azzal válik, ha a régi, kipróbált joggyakorlat mellett a legújabb joggyakorlatot is ismerteti és pedig úgy, hogy az elméleti fejtegetéseket a joggyakorlattól elkülönítve adja, ami kizárja azt, hogy joggyakorlatnak tekintessék az is, ami nem az. A fent vázolt kívánalmaknak megfelelő művet akar nyiijtani a folyó év januárjában

Next

/
Thumbnails
Contents