Szabadalmi Közlöny, 1934 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1934-02-15 / 4. szám
i. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 53 I. A bejelentési osztály a 17:191/19:12. (K. 11075.) sz. határozatából: A M. Kir. Szabadalmi Bíróság bejelentési osztálya a felszólalásnak helyt ad és ehhez képest a bejelentés tárgyára a szabadalmat megtagadja. Egyúttal bejelentőt kötelezi, hogy felszólalónak, képviselői kezeihez 300 pengőben, azaz Háromszáz pengőben megállapított eljárási költségei 30 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen meg. A megokolásból: A bejelentési osztály, felek érveléseit figyelembe véve, elsősorban az anterioritásként felhozott „Zeitschrift des Vereines Deutscher Ingenieure“ című folyóirat 1927. évíolyamának 1431—1432. oldalain megjelent értekezést vizsgálta és megállapította, hogy abban a perlitvasnak (Perlitguss) magasabb hőmérsékletekkel szembeni viselkedéséről van szó, különösen pedig a bejelentésbeli leírásban is hangsúlyozott ú. n. növekedés szempontjából. Az értekezésnek a magas üzemi hőmérsékletre (2. sor) és minden egyes újabb felhevítésre („mit jeder neuen Erwärmung“) utolsó része a „növekedés“ mibenlétét ismerteti, így tehát példákén,ti felemlítéséből, hogy cső és burkolatrészek túlhevített gőzben mennyire megváltoznak, nem lehetett arra következtetni, hogy a „növekedés“ csakis túlhevített gőzzel való hőkezelés eredménye. E szerint az értekezésnek további részéből szakértő megismerhette azt, hogy a perlitöntvény a „növekedés“ elhárítására alkalmas, mutatkozik az akár gőzcsövekben, akár pedig pároló kemencék fűtőfalaiban. Ezek után az 1. igénypont tárgyára újdonsághiány miatt meg kellett tagadni a szabadalmat. Az 1. igénypont eleste után azonban a 2. igénypontnak sincs létjogosultsága, mert annak a leírás utolsó bekezdésében különben ismertetett tárgya, a perlitöntvénynek a közönséges öntöttvassal szembeni viselkedésének ismerete után — magától értetődő. A felszólalás ezek szerint teljes sikerre vezetett, így bejelentőt annak okozójaként a felszólalói tevékenység arányában megállapított költségek viselésére kellett kötelezni. II. A bírói osztály 22230/19:}:). (K. 11075.) sz. határozatából: A M. Kir. Szabadalmi Bíróság bírói osztálya bejelentő felfolyamodását elutasítja, s a bejelentési osztály határozatát helybenhagyja és kötelezi bejelentőt, hogy felszólalónak P 200, azaz kettőszáz pengőben megállapított felfolyamodási költséget jelen határozat kézbesítésétől számított 15 nap alatt fizessen meg. A megokolásból: A bírói osztály megvizsgálva a fel folyamodott határozatot, a felszólalásban és a felfolyamodás során lelek által előadottakat, megállapította, hogy a bejelentési osztály a szabadalmat lígy az ujsághiány, mint a leírás hiányai miatt helyes indokokkal tagadta még. Emellett a bírói osztály azt is megállapította, hogy a jelen esetben a bejelentés szerinti szerkezethez (pároló kemencéhez) bizonyos anyag (perlitöntvény) alkalmazása találmánynak sem volt tekinthető, mert a bejelentés leírása és igénypontja szerint a találmány abban van, hogy technikai kívánalmakat (a fűtőfelület megnövekedésének elhárítása) egy bizonyos anyagnak alkalmazásával teljesít. A felszólaló által bemutatott nyomtatványból (Z. V. D. I. 1927, Entwicklung des Perlitgusses) azonban kiderült, hogy ennek az anyagnak tulajdonságai korábban már ismeretesek voltak, sőt ismeretes Amit az is, hogy a szóbanforgó anyagnak tulajdonságai éppen a bejelentés műszaki feladatának megfelelőek. Mindezért a bejelentési osztály határozatát a bírói osztály helybenhagyta s miután a felíolyamodás eredménytelen volt, bejelentőt felszólaló költségének megtérítésére kötelezte. К () NYVISMERTETÉS. Tisztességtelen verseny. (Az 1923:V. t.-c. teljes joggyakorlata és az üzleti hirdetések korlátozása és az 1923:V. t.-c. módosítása tárgyában hozott 1933:XVII. t.-c. magyarázata. Írták: dr. Bányász István és dr. Szente Andor, kiadta az Iparjogvédelmi Egyesület 1934. 119 lap.) A tisztességtelen versenyről szóló jogszabályok oltalmát igénybe vevő közönség, valamint a jogszabályokat alkalmazó bíróságok egyaránt szükségét érezték annak, hogy az 1923:V. t.-c. — az életbelépése óta szerzett tapasztalatok figyelembe vételével -— módosíttassák. Ezt a módosítást tartalmazza az elmúlt év egyik sokat ígérő jogszabályalkotása: az 1933:XVII, törvénycikk. Az új törvény rendelkezései szervesen illeszkednek az eddig érvényben volt jogszabályokba, ami időszerűvé tette olyan kézikönyv szerkesztését, amely az alkalmazásra váró joganyagot összesítve nyújtja. Jól használhatóvá az ilyen könyv természetesen csak azzal válik, ha a régi, kipróbált joggyakorlat mellett a legújabb joggyakorlatot is ismerteti és pedig úgy, hogy az elméleti fejtegetéseket a joggyakorlattól elkülönítve adja, ami kizárja azt, hogy joggyakorlatnak tekintessék az is, ami nem az. A fent vázolt kívánalmaknak megfelelő művet akar nyiijtani a folyó év januárjában