Szabadalmi Közlöny, 1934 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-02 / 1. szám
1. szám. SZ A1Î AD ALMI KÖZLÖNY и dönthessen, mert hiszen a döntés tárgyát nem az az eredmény képezi, amelyet a bíró (vagy bárki más) akkor nyer, ha az eredetit és az utánzatot természetben egymással szembeállítva veszi szemügyre, hanem a törvény szerint — éppen ellenkezőleg — azt kell eldönteni: hogyan alakul ,a vevő szempontjából a megtévesztési lehetőség akkor, amikor csakis az utánzatot pillantja meg, anélkül, hogy külső okok még csak arra is kényszerítenék őt, hogy az eredetinek emlékezetében több-kevesebb homályossággal és elmosódottsággal megőrzött képét felidézze. A döntésre hivatott bíróra tehát az a feladat hárul, hogy elbírálja, milyen impressziót nyernek előtte ismeretlen »vevők százezrei az idánzat megpillantásakor; ezer és ezerféle műveltségi fokkal, intelligenciával, megfigyelőképességgel, ügyismerettel, apperceptio-képességgel stb. stb. felruházott vevők, akik — mindezeken felül — az eredetit nem látják maguk előtt és akik az ,,összehasonlítás“ gondolatára természetszerűleg csak akkor juthatnak, ha őket valami feltűnő (saját szubjektív szempontjukból: szokatlannak tetsző) jelenség erre önkénytelenül készteti akkor, ha az eredeti árunak szunnyadó emlékezeti képét ez a szokatlan jelenség szinte felrázza tudat alatti állapotából. Ne szépítsük ezt a dolgot: ezt az ezer és ezer ismeretlennel operáló egyenletet emberfeletti feladat megoldani! De ha képes is volna valaki erre, figy ezt a képességét az eredetinek és az utánzatnak egymás mellé való állítása automatikusan megbénítaná, mert az a vevő, akinek lelkületűbe bele kell élni magunkat, az önkénytelen összehasonlítást nem az eredetivel, - hanem az eredetinek emlékezetbeli képével végzi, aminek a lehetősége számunkra ki van zárva abban a pillanatban, amikor magát az eredetit vessző к szemügyre! Ezek a megfontolások vezették a szólót arra a gondolatra, hogy oly módszer után kutasson, amely kiküszöböli ezeket a leküzdhetetlen nehézségeket: az „empirikus megfigyelés“ eszközéhez, melynek alapgondolata az, hogy az utánzatot gyakorlati értelemben követjük azon az úton, amelyet az üzleti forgalomban meg szokott tenni és kellőképen rögzítjük azokat a jelenségeket, amelyek annak valóságos sorsát teszik. A márkacikk rendes árusító helyeiként szereplő üzletekben, az üzleti állványnak megszokott helyére az eredeti áru helyett annak után/.,úti példányait állítjuk oda és kellő instrukciók megadásával gondoskodunk arról, hogy minden vevő, — kivétel nélkül — aki az üzletbe lé]) és nevén nevezve az eredeti márkacikket kéri, — minden megjegyzés nélkül — a kiszolgáló közegeknek közönségesen megszokott modorában kiszolgáltatva — az eredeti helyett — az utánzatot kapja. A vevő vagy elfogadja gyanútlanul, minden észrevétel nélkül az utánzatot: akkor az utánzat megtévesztő hatású volt: vagy pedig tekintete meglepetést mutat, esetleg megjegyzést is tesz: ez esetben az utánzatot oly mértékben találta eltérőnek az eredetitől, hogy benne kétség támadt. A kiszolgáló közeg ez utóbbi esetben mosolyogva szól: „Ezt vártuk, bocsánatot kérünk, mi a Magyar Véd jég у szövet ség felkérésére csupán megfigyeléseket eszközlünk; tessék az eredeti!“ Ügy az első, mint a második alternativa esetében a már kellően előkészített, rovatolt megfigyelőlapon az illető rubrikába egy vonás kerül, amely mutatja, hogy az egymás után érkező vevők közül melyik „fogadta el“ és melyik „utasította vissza“ a kiszolgáltatott utánzatot. Ha ezt a műveletet különböző intelligenciájú vevőkörre utalt különböző városrészeken (esetleg vidéki városokban, is) elvégeztetjük, úgy statisztikai képet nyerünk arról is, hogy milyen vevőközönség miképen viselkedik az említett utánzattal szemben. Ilykép spekulaeionális elgondolások, egyéni- és tömegpsyehológiai problémák helyett való tényeket rögzítünk, amelyek perrendszerű bizonyítás tárgyát képezhetik s amelyek ennélfogva nemcsak pozitiv és konkrete megfogható, de csalhatatlan adatokat is szolgáltatnak arranézve, hogy az illető utánzat arra a vevőközönségre, amely azt tényleg vásárolni szokta, megtévesztő hatással van-e (és mily mértékben) vagy sem? E tekintetben semmiféle különbség nincsen egyfelől a kísérletileg odaállított utánzat, másfelől az üzleti célzattal odaállított utánzat sorsa között, mert hiszen a vevő (az egyetlen döntő tényező e kérdésben) mit sem sejt arról, hogy ilyen vagy amolyan célzattal történik a kért árunak (utánzatnak) kiszolgáltatása, s ennélfogva ugyaniig у viselkedik az egyik, mint a másik esetben. A Magyar Védjegyszövetség, amely a közismert „Diana“-sósborszesz palackok két különböző utánzatával folytatót* le több fővárosi üzletben ily természetű kis é rl etsor ozatokat, körültekintően gondoskodott arról is, hogy a jogi és üzleti szempontból jelentőséggel bíró momentumok megfelelően figyelembevétessenek. Gondosan, minden részletre kiterjedőleg fogalmazott írásos instrukció adatott át az üzlettulajdonosnak, amely a kiszolgálásra hivatott összes alkalmazottak előtt egész terjedelmében felolvastatott és a Védjegyszövetség kiküldöttje által behatóan megértelmeztetett. Ennek megtörténte az instrukció egyik példányán az illetők által sajátkezű aláírásuk reávezetése mellett elismertetett azzal, hogy az instrukció szigorú betartását és a megfigyelés tárgyát képező tények, feljegyzések stb. valóságát annak aláírói készek a bíróság előtt eskü alatt tanúként is megerősíteni.
