Szabadalmi Közlöny, 1933 (38. évfolyam, 1-24. szám)
1933-10-02 / 19. szám
19. szám. 247 SZABADALMI KÖZLÖNY sebbnek ígérkezik akkor, ha a fegyelmi bíróság felsőbb bíróságnál s nem annál a bíróságnál alakul, amely bíróságtól a fegyelmi ügy vádlottja kikerül. A szabadalmi hivatal tóráinak és hivatalnokainak a föntiekben vázolt helyzetén nem változtatott az 1089/1898. K. M. sz. rendelet, mely a 733/896. K. M. ein. sz. rendelet 66. §-ának a kezelőszemélyzetre és szolgákra vonatkozó részét hatályon kívül helyezte s a nevezettekre vonatkozó fegyelmi eljárást szabályozta. Ez a rendelet a föntebb ismertetett rendelkezésektől csupán annyi eltérést mutat, hogy a kezelőszemélyzet ügyeiben a fegyelmi eljárás elrendelésének vagy mellőzésének jogával a miniszter mellett a szabadalmi hivatal fegyelmi bíróságát is felruházza (4., 5. §.) s hogy ,a hivatalvesztést kimondó ítéletet a miniszter fellebezés nélkül is megváltoztathatja. Ezzel szemben az 19‘20:XXXV. t.-c. már nevezetes haladást mutat. E törvény a szabadalmi hatóságokat elnevezésükben is bíróságokká teszi, mikor 3. §-ában az 1895:XXXVII. törvénycikket módosítva kimondja, hogy „Szabadalmi hatóságok: 1. a Szabadalmi Bíróság, 2. a Szabadalmi Felsőbíróság“, továbbá, hogy a törvényekben és rendeletekben a „Szabadalmi hivatal“ és „Szabadalmi tanács helyett szabadalmi bíróságot és szabadalmi felsőbíróságot kell érteni. Még lényegesebb a 4. §. utolsó bekezdésének rendelkezése, mely így szól: „A szabadalmi bíróság elnökére, alelnökére és bíróira mindazok a rendelkezések kiterjednek, amelyek az ítélőbírák függetlenségét, elmozdíthatatlanságát, javadalmazását, szabadságidejét és nyugdíjazásának korhatárát szabályozzák“. Ez a jogszabály a szabadalmi bíróság tagjainak helyzetét gyökeresen megváltoztatta és pedig az elől is érintett közjogi alapelvnek megfelelőkig, amely szerint a bíróságok részére a lehető teljes függetlenséget kell biztosítani. Minthogy a bírósági tagokra vonatkozó fegyelmi eljárásnak bírói joghatóság elé utalása a bírói függetlenségnek egyik biztosítéka — a most idézett jogszabályt akként is lehetne értelmezni, hogy a szabadalmi bíróság tagjai fegyelmi ügyekben a rendes bíróságokra vonatkozó 1871. évi VIII. törvénycikk hatálya alá esnek. Tekintettel azonban arra, hogy e törvény alkotása idejében a szabadalmi felsőbíróság még fennállott s így a 733/1896. K. M. ein. rendelettel a szabadalmi bírákra vonatkozó fegyelmi eljárásnak bírói hatóság előtti lebonyolítása az eljárás egészére — bár csupán rendeleti úton — biztosítva volt, külön kifejezett rendelkezés hiányában nem lehet az 1920. évi XXXV. t.-c. 4. §. utolsó bekezdésének a most említett értelmezést adni. Egészen különös állapotot teremtett később az 1927:XX. törvénycikk, amely a szabadalmi felsőbíróságot megszüntette s ezáltal a szabadalmi bíróság elnökére és alelnökére nézve az egyetlen, a szabadalmi bírákra nézve pedig a másodfokon eljáró fegyelmi hatóság is megszűnt. E törvénynek 1. §-a ugyan kimondja, hogy a szabadalmi felsőbíróság bírói hatásköre a m. kir. Kúriára száll át, mégis az a körülmény, hogy az 1927:XX. t.-c. 5. §-ban adott felhatalmazás ellenére az ez alapon kibocsátott 36.243/1928. 1. M., sz. rendelet a megszüntetett felsőbíróság fegyelmi joghatóságának az átszállására intézkedést nem tartalmaz, holott ez a fegyelmi eljárás eddig külön volt szabályozva — kizárja e törvényhelynek oly magyarázatát, mely szerint a szabadalmi felsőbíróság fegyelmi hatásköre is a m. kir. Kúriára szállott át. Nem következik ez az 1927 :XX. törvénycikk indokolásából sem s még azért is helytelen volna, mert a fegyelmi bíráskodás a m. kir. Kúriának olyan tanácsára hárulna, amely tanács fegyelmi joghatóságot különben egyáltalán nem gyakorol. Mindezek összefoglalása alapján az állapítható meg;: 1. hogy a szabadalmi bíróság elnökének és alelnökének fegyelmi ügyeire egyáltalán, tóráira nézve pedig másodfokú fegyelmi joghatóság nincsen, 2. hogy a szabadalmi bíróság bíróira az elsőfokú fegyelmi joghatóságot ugyanazon bíróságnál alakult fegyelmi bíróság gyakorolja, 3. hogy a fegyelmi jog úgy a bírákra, mint a bírósági hivatalnokokra nézve csupán rendeletileg van szabályozva. Az eddigi szabályozás hiánya továbbá az is, hogy a szabadalmi bírák és hivatalnokok vagyoni felelőssége nincsen szabályozva, úgy hogy ilyen esetnek felmerülte az 1871:VIII. törvénycikk analógia útján való alkalmazását tenné szükségessé. A kérdésnek ebben az állapotában szükség van tehát egy törvény megalkotására, amely a szabadalmi bíróság tagjainak és hivatalnokainak fegyelmi és vagyoni felelősségét és pedig olyképpen foglalja jogszabályba, hogy ez a szabályozás jogunk egész rendszerével s különösen a bírák felelősségéről rendelkező jogszabályokkal összhangban álljon. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. E rendelkezés értelmében a szabadalmi bírák és hivatalnokok nemcsak a fegyelmi, hanem a vagyoni felelősség tekintetében is a rendes bíróságok bíráival és hivatalnokaival egy tekintet alá esnek. A §. nem hivatkozik ugyan az 1871. évi VIII. és IX. törvénycikkekre, azonban a „felelősségiről rendelkező joszabályok említése ezt kétségtelenné teszi.
