Szabadalmi Közlöny, 1933 (38. évfolyam, 1-24. szám)
1933-10-02 / 19. szám
246 SZABADALMI KÖZLÖNY 19- szám. 2000 933. sz. Alpár Miklós kereskedő Mátyásföld. „Készpénzösszegű vásárlások, illetve szolgáltatások készpénzértékkel bíró bonok kedvezmény gyanánt való kiszolgáltatása, továbbá. ezen rendszernek módozatai a gyakorlatban.“ Bej. napja: 1933 július 27. 2001 933. sz. Palásty Rezső ny. á. m. kir. hadirokkant főhadnagy Budapest. „Fortuna heti zsebnaptár.“ Bej. napja: 1933 au,g. 14. 2002 933. sz. Dr. Katona Fiilöp oki. mérnök Budapest. „Nagyvárosok vásárcsarnokaiban az élelmicikkek napi piaci árainak stabilizálására vonatkozó tervezet.“ Bej. napja: 1933 aug. 31. NEM HIVATALOS KÉSZ. MOLNÁR ÖDÖN 1871—1933. 1933 szeptember 20-án hunyt el a Magyar Hites Szabadalmi Ügyvivők Testületének köztiszteletben álló tagja: Molnár Ödön oki. gépészmérnök, hites szabadalmi ügyvivő. A megboldogult 1912-ben kapott ügyvivői jogosítványt és -attól kezdve- haláláig működött s ténykedésével úgy kartársainak a szeretetét és nagyrabecsülését, mint a jogkereső ügyfelek bizalmát a legteljesebb mértékben kiérdemelte. Emlékét őrizzük meg kegyelettel. Az 1933:XX. t.-c. miniszteri indokolása* I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. t.-c. 23. §-a szabadalmi hatóságokként a szabadalmi hivatalt és szabadalmi tanácsot határozta meg. E hatóságok közül a szabadalmi hivatal — bár annak bírói képesítésű tagjai is voltak (24. §.) s a hivatal bírói osztályában sajátlagos bírósági működést fejtett ki (a szabadalom megvonása stb. iránti keresetekben ítéleteket hozott 38. §.) — fegyelmi szempontból nem esett a rendes bíróságokkal egy tekintet alá, bírói és műszaki képesítésű tagjaira, valamint hivatalnokaira egyaránt az id. törvény 28. §-a alapján kibocsátott 733/1896. K. M. ein. rendelet (a szabadalmi hivatal szervezeti ügyviteli szabályzata) 63—66. (kaiban szabályozott fegyelmi eljárás rendelkezései voltak irányadók. E rendelet hivatkozott faiból kitűnik, hogy a szabadalmi hivatal elnöke és alelnöke ügyeiben a fegyelmi joghatóságot a szabadalmi * A törvénycikk szövege megjelent a Szabadalmi Közlöny f. évi szept. 15,-iki számában. tanácsból alakított, végérvényesen határozó fegyelmi bíróság gyakorolta, többi tagjai és hivatalnokai felett pedig elsőfokon a hivatal kebelében alkotott öt tagú fegyelmi bíróság. A másodfokú -eljárás, a hivatal bírói tagjaira és hivatalnokaira nézve már nem volt egységes, mert, amíg a bírói tagok fegyelmi ügyeiben hozott határozatokat a szabadalmi tanácsból alakított fegyelmi bírósághoz, addig a hivatalnokokra nézve a m. kir. kereskedelemügyi miniszterhez lehetett fellebbvinni. E rendelettel a szabadalmi hivatal bírói tagjai fegyelmi ügyeinek bírósági elbírálása az eljárás egész folyamán biztosítva volt, a hivatalnokoké pedig az elsőfokú eljárásban. (A hivatalnokokra vonatkozó fegyelmi eljárásnak különös sajátsága az, hogy elsőfokú hatósága öt tagú bírói tanács, másodfokú hatósága pedig egy egysz-emélyű közigazgatási hatóság: a m. kir. kereskedelemügyi miniszter.) Bár a kifejtettek értelmében a fegyelmi eljárásnak túlnyomó részben bírói eljárás természete volt, az eljárás elrendelése közigazgatási funkcióként jelentkezett. Az említett rendelet 65. §-a ugyanis kimondja, hogy „az el járás megindításának alapját“ „a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek a fegyelmi bírósághoz intézett rendelete képezi“. Tekintettel arra, hogy a szabadalmi hivatal nem csupán bírói képesítésű tagokból is állott, hanem jellegzetesen bírósági működést is végzett, — államjogunk alapvető elvei figyelembevételével feltétlenül számot tarthatott arra, hogy fegyelmi ügyeire nézve a rendes bíróságokkal egyenlő elbánásban részesüljön. A modern és helyes célkitűzésű bíráskodásnak elengedhetetlen követelménye a bírói függetlenség, amelynek egyik igen kiváló biztosítéka a törvénnyel szabályozott, különös fegyelmi jog. Az előlismertetett rendelkezésekből kétségtelen, hogy a szabadalmi hivatal tagjainak függetlensége nem részesült olyan mértékű biztosításban, mint a rendes bíróságok tagjaié. Erre nézve kiemelem a következőket: A rendes bíróságokra vonatkozó fegyelmi eljárás az 1871:VIII. t.-e.-ben — a bírói függetlenség alkotmánybiztosítéki jellegének megfelelően — törvényileg nyert szabályozást; az így megállapított fegyelmi eljárás a bíróság hivatalnokaira is (idézett törvény 31—33. §§.) irányadó; az eljárás megindítása is bírói Ttézben van (39. §.) s az eljárás pártatlansága azáltal is biztosítást nyer, hogy az elsőtökön eljáró bírák fegyelmi ügyeiben kizárólag felsőbb bíróság gyakorolhatja a fegyelmi joghatóságot. A fegyelmi ítélkezés pártatlanságának teljes és intézményes biztosításához, tartozik, hogy a fegyelmi bíróság tagjai még tudat alatt se lehessenek elfogultak. Ennek elérése tökélete
