Szabadalmi Közlöny, 1930 (35. évfolyam, 1-24. szám)
1930-11-01 / 21. szám
21. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY *79 höhe“-nek. Ennek megfelelő magyar kifejezés hiányában vált újabban gyakorlattá a találmányi jelleg hiányával való érvelés. A magyar és főképpen az osztrák gyakorlat eléggé rigorózusan ítéli meg a felhozott anterioritásokat, azoktól való csekély eltérést is újnak ítél meg és így hovatovább ahhoz az állásponthoz közeledik, amely csak olyan nyomtatványt ítél újdonságrontónak, amelyben a megtámadott bejelentés vagy szabadalom teljes mértékben le van írva. Ily módon a fentemlített „Erfindungshöhe“ mindig sekélyebb és sekélyebb lesz. Említett közlemény álláspontja nagyjából egyezik az angol joggyakorlattal, amely egyik híres ítéletében ezt mondja: „ . . az a kérdés, hogy a találmány, újdonságát feltételezve, szabadalmazható-e. Az újdonságot vizsgálva feltételezzük, hogy a találmány szabadalmazható, ha új és az a kérdés, hogy ezt feltételezve, tényleg új-e. Le lett-e előzőleg írva? Ha van régebbi szabadalom teljesen ugyanarra a dologra, a második találmány nem új; de ha a kettő különböző, a különbség természetét és mértékét kell figyelembe venni.“ (Lindley, L. J. Gadd and Mason v. Mayor, etc). Ezen utolsó mondat mutatja, hogy az angol jog ismeri az „Erfindungshöhe“ fogalmát. Triviális hasonlattal szolgál erre vonatkozólag Pollock bíró (Bush v. Fox): „Ügy vélem, ha valaki föltalálja a holdbanézés új módszerét, más nem szabadalmaztathatja a napbanézést. Ha valaki szabadalmaztatna egy távcsövet szárazföldi használatra, nem gondolom, hogy valaki azt mondhatná: kiveszek egy másik szabadalmat egy másik távcsőre, de tengeren való használatra.“ A német joggyakorlatban csak nemrégiben jelent meg a szabadalmi hivatal 1930 június 21-iki döntése, amelynek rövid kivonata azt mondja: „Eine patentfähige Erfindung liegt erst vor, wenn ausser Neuheit und technischen Fortschritt als dritte Bedingung noch die erforderliche Erfindungshöhe vorhanden ist“. Ezzel kapcsolatban saját gyakorlatomból idézem a hollandi szabadalmi hivatal elővizsgálati határozatát 1930 július 16-ról. A bejelntés egy régebbi szabadalmi irattól bizonyos részletekben különbözött. Erre a hivatal a következő választ adta: „Ich habe die Ehre Ihnen mitzuteilen, dass ich in dem ersten Anspruch keinen Erfindungsgedanken erkennen kann hinsichtlich der genannten Patentschrift.“ Mint látható, ezen határozatok és ítéletek más álláspontot foglalnak el, mint az említett közlemény. Ha azonban a két véleményt összehasonlítjuk, arra kell gondolnunk, hogy az alapgondolat azonos mind a kettőben, csak másképpen fejezik ki. Ha ugyanis közelebbről vizsgáljuk a törvény szövegét: „annyira ismeretessé vált, hogy szakértők által használható volt“, akkor azt látjuk, hogy ezen utolsó mellékmondatban az „Erfindungshöhe“ tényleg implicite henne is van. Ebből következik az is, hogy az említett közlemény illusztris írójának, csak akkor lesz teljes mértékben igaza, ha az elkövetkezendő j joggyakorlat az újdonságrontó nyomtatványok megbírálásánál ezt a körülményt У fokozottabb mértékben fogja figyelembe ' venni. Ma ugyanis, mint említettem, a helyzet az, hogy Magyarországon, de még inkább Ausztriában, az anterioritásokat csak szószerinti szövegükben értelmezik és azoktól való csekély eltérés megadja a szabadalmazhatóságot. Hiszen ez a körülmény volt az, amely a felszólalókat a találmányi jelleg hiányának kimutatására késztette. Fokozottabb mértékben fontos az „Erfindungshöhe“ megállapítása az úgynevezett kombinációs találmányoknál. Ezeknél ismeretes a szabadalmi tanács 5638/905. számú határozata, amely szerint ismert у elemeknek egyszerű egyesítése új effektus i nélkül nem képez szabadalmazható találmányt. Hogy ez az álláspont ma is élő jog, arra nézve a német szabadalmi hivatalnak 1930 május 30-iki elővizsgálati határozatát idézhetem saját gyakorlatomból: „ ... In der Übertragung dieses durch die französische Patentschrift No ... bekannt gewordenen Verfahrens auf die ebenfalls zur Erzielung derselben Wirkung vorgenommene Einführung von Erdalkalimetallen, kann aber eine patentfähige Erfindung nicht mehr erblickt werden.“ Igen fontos az ilyen találmányoknál annak a megállapítása, hogy az új műszaki effektus olyan mérvű-e, hogy a szabadalmazhatóságot megindokolja. Magától értetődő, hogy nem minden műszaki effektus alkalmas erre. Ha például egy ismert vegyi eljárásnál az elérhető kitermelés 40 százalék és egy másik eljárásnál 41, az el- I térés mérve oly csekély, hogy nem indo-
