Szabadalmi Közlöny, 1930 (35. évfolyam, 1-24. szám)
1930-07-15 / 14. szám
14.. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 327 NEM HIVATALOS KÉSZ. A Magyar Hites Szabadalmi Ügyvivők Testületének 30 éves fennállása alkalmából 1930 junius 15-én tartott ünnepi közgyűlésén Bernauer Zsigmond hites szabadalmi ügyvivő, műegyetemi magántanár által mondott ünnepi beszéd. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nekem, mint a magyar hites szab. ügyvivők testületé hét megalapítói egyikének (Bernauer Zsigmond, Kalmár Jakab, Kelemen István, Meller Ernő, Neufeld Ármin, Schön Frigyes, dr. Szilasi Jakab) jutott az a megtisztelő feladat, hogy testületünk fennállásának harmincéves évfordulója alkalmából Önök előtt testületünk céljairól és sikereiről rövidre fogott beszámolót tartsak és lehetőleg szemléltető képet nyújtsak Önöknek arról, hogy a mi harmincéves működésünk szolgálta-e és mennyiben a közérdeket és a magyar szabadalmi ügyvivőség érdekeit, igazolta-e tesztületünk megalapítását és fenntartását és kívánatosnak tünteti-e fel annak a jövőben való működését. Tekintetbe véve tisztelt vendégeink másirányú erős igénybevételét, azt a szigorú utasítást kaptam, hogy türelmüket legfeljebb 30 percre tegyem próbára. Fennállásunknak minden esztendejére tehát egy-egy perc áll rendelkezésemre. így tehát nagyon rövidre kell fognom mondanivalómat és működésünknek csak legfontosabb részeire térhetek ki. Testületünk célkitűzéseit annak idején alapszabályaink 4. §-ában pregnánsan a következőkben foglaltuk össze: „A testület célja: Az ügyvivői kar erkölcsi tekintélyének és anyagi érdekeinek megóvása és előmozdítása, a testületi tagok között a kartársi viszony ápolása és fejlesztése, a közönségnek iparjogvédelmi ügyekben a hívatlan elemektől való megóvása, az iparjogvédelmi törvények fejlesztésének előmozdítása, külföldi hasoncélú testületekkel való érintkezés és ezáltal szabadalmi ügyünk önállóságának a külföld előtt való érvényesítése.“ Hölgyeim és Uraim! Ezekből a célkitűzésekből láthatják, hogy testületünk törekvései túlnyomórészben ideális, morális és etikai célok felé irányultak. Hogy Önök tisztán láthassák ezeknek jogosultságát, kell, hogy rövid áttekintést adjak Önöknek a szabadalmi jog állásáról az 1894. évben, amikoris Magyarország ezen a téren függetlenítette magát Ausztriától, illetve 1896-ban, amikor az első magyar szabadalmi törvény életbe lépett. A 19. század elejétől fogva, amikor a privilégiumok adományozását egy osztrák császári pátenssel szabályozták, Magyarországot Ausztria tartománya gyanánt kezelték és a császári rendelkezések érvényét rendeleti úton Magyarországra is kiterjesztették. A monarchia különböző részeiből származó privilégiumok iránti kérvények a helyhatóságok révén Wien-be, az ipari- és kereskedelemügyi minisztériumba kerültek, ahol a privilégiumokat az egész birodalomra való érvénnyel, tehát Magyarországra is, adták meg. 1867. óta amikor Magyarország és Ausztria között a „kiegyezés“ létrejött, sikerült Magyarországnak a kereskedelmi szerződések 10 évenként történő megújításai alkalmából lassankint bizonyos kisebb vívmányokat elérnie, míg végül 1894 január 1-i érvénnyel elismertetett Magyarországnak az a joga, hogy szabadalmi-, minta- és védjegyügyeit teljesen önállóan, különleges érdekeinek megfelelően szabályozhassa. A szó mai értelmében vett szabadalmi ügyvivőségről Magyarországon ilyen viszonyok között természetesen szó sem lehetett. A monarchia különböző városaiban, s így Budapesten is, működtek úgynevezett privilégium-ügynökök, akik adminisztratív úton kaptak engedélyt ténykedésükre. Semmiféle előírások valamely különleges, képzettség igazolására fenn nem állottak. Ezen a területen mérnökökön kívül olyan egyének is működtek, akik semmiféle technikai előképzettséggel, sőt még középiskolai képzettséggel sem bírtak. Ilyen viszonyok között lépett életbe 1896 március 1-én az első magyar szabadalmi törvény, — az 1895. évi XXXVII. törvénycikk — amely a szabadalmi ügyvivői intézményt megteremtette és a szabadalmi ügyvivők képesítésének törvényes feltételeit, valamint azoknak jogait és kötelességeit megállapította. Meg volt teremtve tehát az intézmény, de múlt és tradíciók nélkül. Az újonnan létesített szabadalmi hivatal ugyanabban a helyzetben volt. Kiadatott ugyan a szabadalmi ügyvivőkre érvényes fegyelmi szabályzat, de természetesen, hiányozván mindennemű, még külföldi tapasztalat
